Tisztelt Elnök Úr, Schmidt Pál úr, tisztelt parlamenti Elnök Úr, Kövér László úr, újra itt vagyok kedves barátaim, újra itt vagyok Önökkel Magyarországon.
Kedves Barátaim!
12 évvel ezelőtt, pontosan 1998-ban Orbán Viktor miniszterelnök úr meghívására érkeztem Magyarországra. Akkor a népem, a nemzetem a lengyel nép üdvözletét hoztam el az Önök számára a magyar nemzet számára. Ma az Európai Parlament elnökeként jöttem el Önökhöz és minden európai állampolgár nevében szeretném kifejezni és átadni az üdvözletet.
54 évvel ezelőtt 1956. október 23-án a magyar nép a szabadságot választotta. Ez a magyar nép választása volt, de minden európai polgár együtt érzett Önökkel. Vannak olyan pillanatok a történelemben, amit soha nem szabad elfelejtenünk. Mert ezek a pillanatok egy átfogó folyamat, egy út részét képezik és ez az út a demokrácia a szabadság és az újra egyesült Európa felé vezet minket. Az 1956-os magyar forradalom az egyik ilyen pillanata a történelemnek.
Az 1956-os forradalom olyan forradalom volt, amit minden európai polgár érdekében harcoltak meg a magyarok. Lengyelország is óriási szolidaritást érzett a magyar néppel. Hadd mondjam ma teljes őszinteséggel és nagyon határozottan, hogy ez az alkalom számomra lehetőség arra, hogy fejet hajtsak az 1956-os forradalom hősei előtt, azok előtt, akik az életüket vesztették, azok előtt, akiket bebörtönöztek és azok előtt, akik a hazájukat elhagyni kényszerültek a forradalom után. A magyar nép, a magyar nemzet megmutatta az egész világnak, hogy a szabadság a demokrácia nem csupán elvont fogalmak, hanem olyan értékek, amelyekért a magyarok harcolni is hajlandóak.
Kedves magyar barátaim, 1956 egy folyamatot indított el egész Európa számára. A kelet-európai és a közép-európai népek számára ez a folyamat meghozta a szabadságot és azt a lehetőséget, hogy csatlakozzanak az Európai Unióhoz. A magyar nép, a magyar nemzet indította el ezt a folyamatot, köszönhető a magyar nemzetnek, hogy mára eljutottunk idáig.
Kedves barátaim, azzal, hogy emlékezünk a múltra, egyben védelmezzük a jövőt is. Sajnálatos módon 1956-ban Magyarország egyedül volt, egyedül maradt. Ma egy 27 demokráciából álló közösség tagja, teljes jogú tagja Magyarország. Ma partnerekként tudunk együtt dolgozni, sokkal jobb időket élünk, mint amit 1956-ban megéltünk. A következő év rendkívül különleges év lesz az Európai Unió történetében, hiszen Magyarország veszi át január 1-jétől az Európai Unió elnöki tisztjét. Nagyon nehéz időket élünk és olyan kihívásokkal kell szembe néznünk, mint például a gazdasági válság következményei, ami nagyon sok országot rendkívül súlyosan érintett, a klímaváltozás, az energia biztonság és a demográfiai problémák. Mindezek a kérdések olyan területeket képeznek, ahol a magyar kormány fogja meghatározni a követendő irányvonalat, és ez rendkívüli lehetőségeket jelent Magyarország számára.
Önök lesznek a vezetőink az Európai Unióban. Most a mi feladatunk, a jelen generációjának a feladata, és itt most a korábbi vasfüggöny mindkét oldalán élő népekre és nemzetekre gondolok, hogy meghatározzuk, hogy hogyan nézzen ki a XXI. század Európában és a világ különböző részein.
Most a beszédem végén engedjék meg, hogy még egyszer visszatérjek a történelemre. Bibó István, az 1956-os kormány egyik minisztere parlamenti irodájában várta a letartóztatását, amikor a következő szavakat vetette papírra. Magyarország határozott szándéka, hogy a kelet- és közép-európai népek olyan közösségében éljen, amelyek társadalmaikat a szabadság, az igazságosság és a kizsákmányolástól való mentesség alapján kívánják megszervezni. 33 évet vett igénybe, hogy 89-ben az 56-ban nagyon rövid életű szabadság újra visszatérhessen Magyarországra. Nagyon örülök annak, hogy Bibó István kívánsága végre megvalósult az Európai Unió keretein belül. Minden jót Magyarországnak, és minden jót Európának.