Nyugdíjlabda

2010. december 18. · eredeti forrás

Bárány János: A nyugdíjpénztárak ürügyén zajló közgazdasági "happening" egy viszonylag szűk, "szellemi paradicsomot hajigáló" hazai érdekcsoportot ért sérelem miatt már bonyolultabbnak tűnik, mint a relativitáselmélet. A megértést csak nehezíti, hogy míg ez utóbbi összesűríthető egy "matematikai szlogenben", amit anno, ha más nem is, de legalább Einstein értett, addig a pénztárak esetében erre ma már esély sincs.

(...)

Az arizonai sivatagban viszonylag ritka a magyar értelmező szótár, ezért hagyjuk azt a szerintem alapvető és jogos felvetést, hogy egy államilag kötelező befizetés lehet-e az arra kötelezettek magántulajdona, megtakarítása, saját pénze stb. Azt sem érdemes hosszan boncolgatni, hogy miként a szocializmusban az állami tulajdon, ma vajon "felsőbbrendű-e" a magántulajdon, vagy e két tulajdonforma jogilag egyenértékű.

(...)

De vissza a fentiekhez: lehet-e magántulajdon birtoklására kötelezni egy(millió) embert? Másfelől: kényszeríthetünk-e egy "frissen végzett" fejőnőt arra, hogy az addig állami gazdaságban hizlalt teheneit ezentúl a számára teljesen ismeretlen "Huncut Ica állatfarm" menedzsmentje gondozza, hátha ott majd többet tejelnek. Jegyezzük meg: a hátha itt azt jelenti, hogy ha az állatfarm csődbe megy, akkor a végeredmény egy "szevasztok". Az állam viszont nem hagyhatja éhen halni a polgárait. (Mert elméletileg erről is szól a történet.)

KCMDB-be került: 2024-05-05, fidesz_hu_scraper_v2