Valljuk meg: a kárpátaljai magyarokról nagyon kevés szó esik, nekik segítettünk eddig a legkevesebbet. Pedig talán a legnehezebb körülmények között ők őrzik meg magyarságukat, történelmünket, nemzetünk kultúráját - nyilatkozta kárpátaljai látogatása végén Schmitt Pál a Magyar Hírlapnak.
<strong>– Kárpátaljai látogatása első napján a munkácsi szentmisén a hivatalos programtól eltérve kitüntette az evangéliumot olvasó cserkészfiút. Az ukrán újságírók azóta is vitatkoznak, hogy a magyar diplomácia új „csodafegyveréről” van-e szó, avagy a politikának is lehet egyszerű emberi arca. </strong></p> – A cserkészfiú kitűnő, választékos magyarsággal beszélt. Úgy, ahogy minden magyar fiatalnak kellene. Köztársasági elnökként ezt köszöntem meg neki, a szüleinek, a nagyszüleinek s személyében a kárpátaljai embereknek, akik őrzik magyarságukat, a magyar nyelvet. Ez a természetes, ez az emberi.</p> <strong>– Útja során többször is külön szólt a fiatalokhoz, a „büdöskölkökhöz”.</strong></p>
– Őszintén jött ez a kifejezés a técsői református templom előtt a palotást gyönyörűen táncoló s itt-ott becsülettel rosszalkodó fiúkra és lányokra. Az unokáimat is így hívom. De megvallom, egy pillanatra őszintén meg is ijedtem. Mit fog erről írni a magyar sajtó? Még kikapok a végén. Aztán ránéztem az összenevető fiúkra és lányokra, és azt láttam, tökéletesen értik, miről van szó. A szó szoros értelmében egy nyelvet beszéltünk. A mostani kárpátaljai látogatásnak ez volt az igazi értelme: megmutattuk, hogy az anyaország, a magyar állam nem hagyja el honfitársait. Valljuk meg: a kárpátaljai magyarokról nagyon kevés szó esik, nekik segítettünk eddig a legkevesebbet. Pedig talán a legnehezebb körülmények között ők őrzik meg magyarságukat, történelmünket, nemzetünk kultúráját. Megvallom, nekem nagyon sokat jelentett ez az út. Kötelességünk, feladatunk mindenben segíteni a kárpátaljai magyarokat. Az elnöki országjárás nem határoktól függ. Magyarország az idén a Bethlen Gábor-alapon keresztül tizenkétmilliárd forinttal támogatja a kárpátaljaikat.</p> <i>A teljes interjút a Magyar Hírlap szerdai számában olvashatják.</i></p>
– A cserkészfiú kitűnő, választékos magyarsággal beszélt. Úgy, ahogy minden magyar fiatalnak kellene. Köztársasági elnökként ezt köszöntem meg neki, a szüleinek, a nagyszüleinek s személyében a kárpátaljai embereknek, akik őrzik magyarságukat, a magyar nyelvet. Ez a természetes, ez az emberi.
– Őszintén jött ez a kifejezés a técsői református templom előtt a palotást gyönyörűen táncoló s itt-ott becsülettel rosszalkodó fiúkra és lányokra. Az unokáimat is így hívom. De megvallom, egy pillanatra őszintén meg is ijedtem. Mit fog erről írni a magyar sajtó? Még kikapok a végén. Aztán ránéztem az összenevető fiúkra és lányokra, és azt láttam, tökéletesen értik, miről van szó. A szó szoros értelmében egy nyelvet beszéltünk. A mostani kárpátaljai látogatásnak ez volt az igazi értelme: megmutattuk, hogy az anyaország, a magyar állam nem hagyja el honfitársait. Valljuk meg: a kárpátaljai magyarokról nagyon kevés szó esik, nekik segítettünk eddig a legkevesebbet. Pedig talán a legnehezebb körülmények között ők őrzik meg magyarságukat, történelmünket, nemzetünk kultúráját. Megvallom, nekem nagyon sokat jelentett ez az út. Kötelességünk, feladatunk mindenben segíteni a kárpátaljai magyarokat. Az elnöki országjárás nem határoktól függ. Magyarország az idén a Bethlen Gábor-alapon keresztül tizenkétmilliárd forinttal támogatja a kárpátaljaikat.</p>