A kormány eddigi gazdasági munkájának önértékelésekor már csak ritkán esik szó új munkahelyekről, vállalkozásfejlesztésről, újonnan induló beruházásokról; szinte egyedüli pozitívumként a néhány foglalkozási ágat érintő fizetésemelés maradt. Őry Csaba, a Fidesz-frakció foglalkoztatáspolitikai műhelyének vezetője szerint kézzelfogható változásokat kellene létrehozni munkaadók és munkavállalók számára egyaránt.
- Ön szerint szükség volt-e a béremelésre?
- Igen, ez nem vitatható. Észre kell azonban vennünk, hogy a közalkalmazotti béremelés is kapkodva, az ígértnél kisebb mértékben, átgondolatlanul és a közalkalmazotti tevékenység egészének újraszabályozása, reformja nélkül valósult meg. Egyebek mellett emiatt lehetetlen helyzetbe kerültek az önkormányzatok, és a béremeléseknek több helyen elbocsátás lett az ára. S mivel reform nem kapcsolódott az emelésekhez, egyre jobban nő az elégedetlenség. A minimálbér ebben az esztendőben egyetlen fillérrel sem emelkedett, a béremeléseket erre az évre befagyasztották. A "száznapos tűzijáték" végeztével a kormány lehetetlen helyzetbe manőverezte magát a munkaerőpiacon. Ez nemcsak számokban, tendenciákban mérhető, hanem a demonstrációkban, a tüntetésekben, a sztrájkfenyegetésekben, az egyre hangosabb és elkeseredettebb követelésekben is. Ezt a helyzetet sikerként beállítani enyhén szólva is megmosolyogtató.
- Ezekhez hasonló gondok előfordulnak a jelenlegi EU-tagállamokban is? Ha igen, ott milyen megoldásokat alkalmaznak?
- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nemcsak a magyar parlament foglalkoztatáspolitikai bizottságának, hanem Brüsszelben az Európa Parlament (EP) foglalkoztatási bizottságának, sőt, ott még a női és esélyegyenlőségi jogok bizottságának a munkájában is részt veszek, természetesen csak tanácskozási joggal. Az EP-nek vannak foglalkoztatási irányelvei, éppen most formálódik a 2005-2009-re vonatkozó elképzelés. Ehhez igazítva kell a tagországoknak éves akcióterveket összeállítani. Mivel az EU ezen a téren is szeretne egyenrangú, megfelelő versenytársa lenni Amerikának, ennek megfelelő az egyes feladatok súlyozása. Ezért jut például a képzésre, átképzésre, tudományos kutatásra egyre jelentősebb összeg. Az elképzelések szerint a GDP 3 százalékát kellene erre költeni, a jelenlegi magyarországi 0,9 százalékkal szemben. A magyar kormány ennek a kérdéskörnek azt a részét jól fordítja le, mely szerint sokkal jobban kell figyelni a képzésre, az átképzésre, az egy életen át való tanulásra, arra, hogy a dolgozni akaró ember rugalmasabb, alkalmazkodóképesebb legyen. Az a tendencia azonban, amely mostanában az EU-ban is egyre hangsúlyosabban jelenik meg, hogy a vállalkozásoknak is alkalmazkodóképesebbnek kell lenniük, és tehercsökkentéssel, támogatásokkal segíteni kell őket, ez már idehaza kevesebb figyelmet kap.
- A jelenlegi EU-tagállamokban is cél, hogy emeljék a foglalkoztatás szintjét, hogy minél többen dolgozzanak?
- Igen. Elöregedő társadalmakban élünk, a szociális biztonsági rendszerek finanszírozhatatlanná válhatnak, ha nem nő a foglalkoztatottság, azaz a dolgozók aránya a nem dolgozókhoz képest. Ezért ösztönzik az EU-ban például a nyugdíj melletti munkát, a kiegészítő foglalkoztatási formákat, elsődlegesen a rész- és távmunkát, és mindezzel együtt a közép- és kisvállalkozások támogatását. Mivel a mostani tagországokban nagyjából ugyanaz a demográfiai helyzet jelenik meg, mint nálunk, hasonlóak a gondok is, csak az a kérdés, hogy mi is megtaláljuk-e ugyanazokat a megoldásokat. Ehhez nem a legjobb út a mostani kapkodó, átgondolatlan, elsősorban áleredményeket hangoztató látszatkormányzás. Ezt abba kellene hagyni. Valódi gondokkal kellene foglalkozni, valódi munkahelyeket kellene teremteni, valódi, kézzelfogható változásokat kellene létrehozni munkaadók és munkavállalók számára egyaránt.
<i>Bognár Nándor - Magyar Nemzet
2003. július 9.</i>