Huszonöt évvel ezelőtt, szeptember 27-én rendezték a lakiteleki találkozót. Ez olyan történelmi eseményként él a magyar társadalom tudatában, amely elindította a rendszerváltást. A találkozóról, az ott megfogalmazott célokról, a tanácskozás örökségéről készített interjút a Magyar Hírlap Lezsák Sándorral, a rendezvény egykori házigazdájával, aki ma az Országgyűlés alelnöke s a Nemzeti Fórum elnöke.
– Hogyan és milyen indíttatásra jött létre a lakiteleki találkozó?</p> – Egy folyamat része volt. Megelőzte sok olyan kicsi, helyi szerveződés, körökké formálódó kapcsolat, amely egy-egy művelődési ház, könyvtár, egyházi közösség, író vagy éppen folyóirat, például a szegedi Tiszatáj vonzáskörében alakult ki. Ezek természetesen mindig a tűrés és tiltás határmezsgyéjén politizáltak, de épp a határok tágítását tekintették feladatuknak. Ezekben a körökben persze rendszerkritikus beszélgetések folytak, de ritka volt az, hogy magát a rendszert, a szocializmust teljesen elvetették volna. Búvópatakszerű folyamatok voltak ezek, amelyek például Lakiteleken többször is találkoztak, és törtek a felszínre.</p> – Emlegetik, Lakitelek előzménye a Fiatal írók találkozója volt, amit szintén ön hozott tető alá 1979-ben.</p> – Lakitelek előzményének kell tekinteni azt a szellemi erjedést is, amely a filmes világban a hetvenes években, vagy az írószövetségben történt a nyolcvanas évek elején. Tény, hogy az évtized végére radikálisabbá váltak a folyamatok és a szerveződések, s ezt a világpolitika történései, például a hidegháború lecsengése, a szovjet rendszer végelgyengülése, Gorbacsov peresztrojkája s nem utolsósorban a lengyel Szolidaritás mozgalom is segítette.</p> – A Szolidaritás példája volt a legerősebb a hatások közül?</p> – Fontos volt nemcsak szellemi, de konkrét technikai kérdésekben is. Például a szitanyomatos plakátok készítésében, amivel Balogh László, a közszolgálati média egyik választott vezetője foglalkozott akkor. És ha már a lengyelekről beszélek, akkor meghatározó volt az is, amikor Karol Wojtyla krakkói érseket pápává választották. Rendkívüli erőt adott. Hallgattam a SZER tudósítását arról, amikor pápaként először látogatott Lengyelországba, 1979-ben. Amikor lesétált a repülőgép lépcsőjén, letérdelt, s megcsókolta a lengyel földet. Felállt, és nem csak népének, a világnak, nekem is azt üzente: Ne féljetek! Ez óriási erőt adott. Csak nemrég, a Biblia évében tudtam meg, hogy ez a „ne féljetek” éppen 365-ször fordul elő a Bibliában. Minden napra jut egy. A maira is.
<i>A teljes interjút a <a href="http://www.magyarhirlap.hu/belfold/lakiteleken-hangzott-el-nyilvanosan-hogy-kadarnak-mennie-kell" target="_blank">Magyar Hírlap Online</a>-on olvashatja.</i></p>
– Egy folyamat része volt. Megelőzte sok olyan kicsi, helyi szerveződés, körökké formálódó kapcsolat, amely egy-egy művelődési ház, könyvtár, egyházi közösség, író vagy éppen folyóirat, például a szegedi Tiszatáj vonzáskörében alakult ki. Ezek természetesen mindig a tűrés és tiltás határmezsgyéjén politizáltak, de épp a határok tágítását tekintették feladatuknak. Ezekben a körökben persze rendszerkritikus beszélgetések folytak, de ritka volt az, hogy magát a rendszert, a szocializmust teljesen elvetették volna. Búvópatakszerű folyamatok voltak ezek, amelyek például Lakiteleken többször is találkoztak, és törtek a felszínre.
– Lakitelek előzményének kell tekinteni azt a szellemi erjedést is, amely a filmes világban a hetvenes években, vagy az írószövetségben történt a nyolcvanas évek elején. Tény, hogy az évtized végére radikálisabbá váltak a folyamatok és a szerveződések, s ezt a világpolitika történései, például a hidegháború lecsengése, a szovjet rendszer végelgyengülése, Gorbacsov peresztrojkája s nem utolsósorban a lengyel Szolidaritás mozgalom is segítette.
– Fontos volt nemcsak szellemi, de konkrét technikai kérdésekben is. Például a szitanyomatos plakátok készítésében, amivel Balogh László, a közszolgálati média egyik választott vezetője foglalkozott akkor. És ha már a lengyelekről beszélek, akkor meghatározó volt az is, amikor Karol Wojtyla krakkói érseket pápává választották. Rendkívüli erőt adott. Hallgattam a SZER tudósítását arról, amikor pápaként először látogatott Lengyelországba, 1979-ben. Amikor lesétált a repülőgép lépcsőjén, letérdelt, s megcsókolta a lengyel földet. Felállt, és nem csak népének, a világnak, nekem is azt üzente: Ne féljetek! Ez óriási erőt adott. Csak nemrég, a Biblia évében tudtam meg, hogy ez a „ne féljetek” éppen 365-ször fordul elő a Bibliában. Minden napra jut egy. A maira is.
<i>A teljes interjút a <a href="http://www.magyarhirlap.hu/belfold/lakiteleken-hangzott-el-nyilvanosan-hogy-kadarnak-mennie-kell" target="_blank">Magyar Hírlap Online</a>-on olvashatja.</i></p>