Koccintás, vadászat, pofon

2003. szeptember 20. · eredeti forrás

A magyar szabadság szobrát nem állíthatják fel Aradon. Nem állíthatják fel ismét, annak dacára, hogy a legmagasabb román politikai körök tettek rá ígéretet, nem is egyszer. Mi ebben a meglepő?

Semmi. Legfeljebb azon érdemes elgondolkodni, vajon komolyan gondolta-e a szocialista Medgyessy Péter miniszterelnök és Kovács László külügyminiszter, hogy megalázkodással, békülékeny gesztusokkal bármit is képesek lesznek elérni hasonszőrű román partnereiknél? Medgyessy és Nastase december 1-jei koccintásának (Erdély Magyarországtól való elszakításának "ünnepén"), a szánalmas vadászhaverkodásnak ugyanis nincs semmi eredménye. A kellőképpen hatástalanított kedvezménytörvényt nehéz lenne eredménynek nevezni, mint ahogy a meggyilkolt tizenhárom magyar tábornok vértanú emlékművének méltatlan kezelését is. A szocialista kormány külpolitikája látványos kudarcot vallott. A kérdés tehát most az, komolyan gondolták-e egyáltalán Medgyessyék, hogy román politikus szavában hinni lehet. Vagy inkább csak arról van szó, hogy a tiszteletkörökkel bizonyíthassák: a maguk részéről mindent megtettek? Akár így, akár úgy, ez alibipolitizálás, szemfényvesztés. Tény, a mindenkori magyar kormány keze erősen meg van kötve az erdélyi magyarság ügyeit tekintve, akár jobboldali, akár baloldali kabinetről legyen szó. De ha így van, legalább nem kellene lépten-nyomon megalázkodni, különösen nem egyoldalú engedményeket tenni, amikor a viszonzás gesztusára még csak remény sincs.

Lehet, hogy az ügyben is napvilágot lát majd egy Teller Ede-levél, s a hidrogénbomba atyja a síron túlról üzen: jobb a békesség, egyébként is mindenről a magyar ellenzék tehet. Előre mondom: sok mindenről tehet, de erről nem. Sem Teller, sem az ellenzék.

Bán János - Nógrád Megyei Hírlap

KCMDB-be került: 2024-05-04, fidesz_hu_scraper_v2