A Himnusz költőjére, Kölcsey Ferencre emlékeztek vasárnap Szatmárcsekén a magyar kultúra napja alkalmából. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen a reformkor nagy költője - a kézirat tanúsága szerint - 1823. január 22-én fejezte be Hymnus című költeményét, amelyet 1844-ben Erkel Ferenc zenésített meg.
A szatmárcsekei református templomban tartott ünnepség ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét, amelyen Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyháza Római Katolikus Egyházmegye püspöke és Bartha Gyula, a Szatmári Református Egyházmegye esperese hirdetett igét.
Ünnepi beszédet Kallós Zoltán, Erdélyben élő Kossuth-díjas néprajztudós, népzenegyűjtő és -kutató mondott, akit munkássága elismeréséül Kölcsey Ferenc-díjjal tüntetett ki a rendezvényen a Himnusz költőjének nevét viselő társaság.
A szónok egyebek között kiemelte: a határokon túl élőknek különösen fontos a magyar nyelv és kultúra ápolása, hiszen nekik például a Himnusz mást jelent, mint az anyaország polgárainak, számukra az érzelmi kötődés erős szálát jelképezi a nemzethez.
Kallós Zoltán utalt arra, hogy az unióvá szerveződő Európában is fontos a nemzeti hagyományok ápolása, amely hozzájárulhat a kontinens sokszínű kultúrájának megőrzéséhez.
Az ünnepségen Kocsár Miklós Kossuth-díjas zeneszerző Négy madrigál Kölcsey Ferenc műveire című alkotását első alkalommal mutatta be a Debreceni Kölcsey Kórus.
A rendezvény zárásaként a résztvevők megkoszorúzták Kölcsey Ferenc sírját a szatmárcsekei temetőben, amely csónak alakú fejfái miatt védett sírkert.
MTI - fidesz.hu