Eladhatóságtól, ízlésirányoktól független rendezők varázslatos műveiről, a vidéki magyar amatőrfilm-szemlék hangulatáról ír a Magyar Nemzet.
Leszuszog az ember kicsit késve, péntek este Siófokra vonattal. Mintha várnák: a víztorony tövében rezesbanda. Van abban valami szürreális filmszerűség, hogy ebben a hirtelen jött hidegfrontban a zenekar mögé hőlégballonok kosarait cipelő furgonok fejlődnek fel, tűznyalábjaikkal bevilágítják a siófoki Fő utat, a város tódul utánuk - hőlégballonverseny zajlik épp a környéken.
Így kezdődik s valódi filmekkel folytatódik az 54. Országos Függetlenfilm-fesztivál, amelyet a Magyar Amatőrfilm és Video Szövetség az idén a Dél-balatoni Kulturális Központban rendezett meg.
Fehér Zsuzsa Gyurikája "a varázslatos filmek kategóriájába tartozik", mondja az esti beszélgetésen Bereményi Géza filmrendező-zsűritag, "különleges, komplex hatást vált ki a nézőből, ami az első kockájától elkapott... Ha a film alkímia, akkor a Gyurika nagyon jól volt kikeverve".
Igaza van Bereményinek, azt mondja még, a charme természetét tapasztalta meg a Hír TV munkatársa, Fehér Zsuzsa dokumentumfilmjében. Főszereplője egy cigány fiatalember, aki bár sérült, olyan öniróniával, humorral láttatja a maga kis világát, hogy a film végére azonosulunk is vele: ő korunk hőse, s amikor félvállról veszi a saját burkán kívül eső világot, voltaképpen irigyeljük, hiszen igaza van.
Muray Gábor, Magyar Nemzet
fidesz.hu