Medgyessy Péter nemrégiben elhangzott országértékelő beszéde elméletileg jónak, hatásosnak mondható, ha eltekintünk a kormány tíz hónapos munkájától és attól, miként teljesítették választási ígéreteiket.
Mint baloldali szimpatizáns és szavazó, csalódtam a szociál-liberális kormányzásban, mert választási ígéreteik sorra törést szenvedtek. Például a Medgyessy-kormány nagy hírveréssel visszaállította a nyugellátás méltányossági alapon történő emelését, amelyet aztán eltorzítottak. Meghirdették ugyanis, hogy mindazok kérhetik nyugdíjuk ilyen alapon való emelését, akiknek együttes havi jövedelme nem haladja meg a 40 200 forintot. Döntésük előtt nem mérték föl, hogy a hárommillió nyugdíjasból hozzávetőleg hány fő kérheti majd a méltányossági emelést. Így aztán nem csoda, hogy meglepődtek az illetékesek: az elmúlt év végéig ugyanis nyolcszázezer ilyen kérelmet terjesztettek elő. Ezek után megkezdődött a kérelmek ilyen-olyan indokú elutasítása, mert rájöttek, hogy az erre szánt összeg nem elegendő. Ilyen nyugdíjpolitika mellett a bankárból lett miniszterelnök ígéretei, miszerint az uniós tagság esetén is biztosítják a nyugdíjak értékét, légüres térbe mondott szavak.
A fenti példa szerinti "szociális érzékenység" mellett a magyar nyugdíjak évtizedekig nem zárkóznak fel az Európai Unió átlagához. Tudnivaló ugyanis, hogy például az osztrák és magyar átlagnyugdíjak között hatszoros a különbség.
Tamás Péter, Budapest - Szabad Föld