A Varsói Szerződés tagállamainak vezetői Ronald Reagan csillagháborús fenyegetőzésének árnyékában összeültek a varsói Krakowskie Przedmiescieben, abban a XVII. századi palotában, ahol harminc évvel korábban megalapították a katonai szervezetüket.
A villámértekezleten mindössze két cikkelyt fogadtak el, ebből az egyik volt érdemi.
"A Varsóban, 1955. május 14-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés további 20 évre érvényben marad. Azon szerződő felek között, amelyek ezen időszak lejárta előtt egy évvel nem nyilvánítják ki a Lengyel Népköztársaság kormányának a szerződés felmondására irányuló szándékukat, a szerződés még tíz évig érvényben marad."
Optimisták voltak hát a Varsóban összesereglett öregurak, név szerint a bolgár Todor Zsivkov, a csehszlovák Gustáv Husák, a lengyel Woyciech Jaruzelski, az NDK-s Erich Honecker, a román Nicolae Ceausescu, a szovjet Mihail Gorbacsov és a mi Kádár Jánosunk.
A Népszabadság vezércikkben üdvözölte a semmilyen meglepetést nem okozó döntést. Pikáns, hogy az írást az a Vajda Péter jegyzi, aki a kétezres években a Nemzetbiztonsági Hivatal szóvivője lett az addigra NATO-taggá lett Magyarországon, de 1985-ben ezt még nem sejtette, és ez a vezércikk hangvételén érződik is.