Színes kavalkád fogadja a látogatókat a Fővárosi Állat- és Növénykert Xantus-házában. Fel-alá röpködő papagájok, a falakon korzózó mókusok, az ember csak kapkodja a fejét. A középső teremben viszont a csendes búslakodás a jellemző. Ritka az a látogató, aki jókedvűen lép ki onnan, ott található ugyanis a mai magyar politikát szimbolizáló állat.
Képzeljenek el egy búsképű madarat, aki egy keresztgerendán üldögél és egyetlen feladata az - ezt is magának szabta -, hogy guanóhegyet építsen az emberek útjába. Akinek erről a munkáról nem a legutóbb újrázó kormánykoalíció jut az eszébe, annak eláruljuk, hogy a kék madár tollai között pirosak is ékeskednek, háta ibolyakék, koronája pedig, mint megannyi szegfű a hajba tűzve.
Már várnánk tőle az Internacionálét vagy egy rövid repülést, de amit a madár a szárnyaival végez, az több, mint gyalázatos. Egyetlen közbeszerzést nem írnak ki oly pongyolán, mint ahogyan sorozatunk főszereplője, a pompás koronás galamb verdes. Szerencsétlen pára nem az állatkertben lustult el. Természetes élőhelyén, Új-Guinea szigetén sem rajtuk gyakorol a helyi légvédelem, a koronás galambok ugyanis alig tudnak repülni. Maradnak inkább talaj közelében és ott próbálnak valamit felcsipegetni.