Újraélednek a közírók
Közírói kurzust indított a toulon-i egyetem jogi tanszéke. Nemcsak munkát, hanem megbecsülést is akarnak teremteni ennek az ősi mesterségnek. Emlékezetünk vetítővásznán a szó hallatán a híres egyiptomi írnok-szobor jelenik meg, vagy a felejthetetlen Toto, aki a nápolyi utcán ül egy kis asztalka mellett és várja klienseit. "Ön írástudatlan? - kérdezi az első jelentkezőtől - Nagyszerű, nagyszerű, mindenkinek annak kellene lennie!". És lelkesedése csak akkor lohad le, amikor a diktált levélből kiderül, hogy küldőjének egy vasa sincs. A közíró most úgy tűnik, újra visszatér, sőt, presztizse nagyobb lesz, mint valaha.
Dátum: 2003-05-20 11:22:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=10690
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:20:46.717574, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A touloni egyetemen a hallgatók 20 és 50 év közöttiek, és a legkülönbözőbb szakmákból érkeztek: reklámszakemberek, írók, szociológusok, pszichológusok, informatikusok vannak közöttük. Szigorú nyelvvizsgát kellett tenniük, hogy felvételt nyerjenek. A közírói képzés azért vált szükségessé - mondták az illetékesek a Corriere della Serának - mert az analfabetizmust nem számolták fel, sőt, az írástudatlanok száma tovább növekszik Európában, elsősorban a bevándorlás miatt. "Nő azoknak az embereknek a száma, akik nem tudnak helyesen írni, nem tudnak egy hivatalos levelet, vagy kérvényt megfogalmazni - magyarázta meg a kezdeményezés okát Bernard Cavarec tanár úr, az ötletgazda - Ezt a mesterséget eddig zömmel ügyvédek, közjegyzők folytatták, de ők nagyon magas árat kértek szolgáltatásaikért."
- Azt sem kell elfelejteni, hogy az egyre öregebbé váló lakosság soraiban nő az igény emlékiratok, önéletrajzok megírására, és a kiadók nem rendelkeznek olyan szerkesztőkkel, akik egy vázlat alapján meg tudnák ezeket írni. A közírók tehát ezzel az "irodalmibb" oldallal is foglalkozhatnak. Aztán ott vannak a helyi és az országos politikusok beszédei, amelyeket általában névtelen bérmunkásokkal iratnak meg. Ez a könyvekre is vonatkozik. Franciaországban nincs politikus, aki legalább egy könyvet ne publikálna életében. Most eljött az idő, amikor a "négert" (vagy ahogyan manapság hívják, a "tanácsadó szerzőt") ki kell hozni az árnyékból és társadalmi elismerésben kell részesíteni - fűzi hozzá. A kezdeményezés iránt már az állami szervek is érdeklődnek és a kormány szakembereket küld Toulonba, akik a hallgatóval megvitatják: hogyan lehetne egyszerűsíteni és mindenki által érthetővé tenni a bonyolult hivatali nyelvet. Beszáll az Internet is, amelyen egyre többen vallják, hogy közíróra szükség van. Élen jár ebben egy kis provence-i településről Eric Findji, aki web-lapján hirdeti: legyen minden francia önkormányzatnak közírója. Ő és példájára vagy negyven hasonlóan gondolkodó feltette a hálóra a legkülönbözőbb kérelmezési mintákat: tanulmányi ösztöndíj, felvételi, szabadság, munkaidő-módosítás - hogy segítsen azoknak, akiknek a megfogalmazás gondot okoz. Findji egyébként a közíróság irodalmibb változatát is gyakorolja. Megírta már egy buenos aires-i festőnő emlékiratait, és egy idős francia-orosz kliensének családregényét 1917-től napjainkig. Amire azonban a legbüszkébb, hogy levélkapcsolatot teremtett egy egymástól rég elszakadt anya és fia között.
- A közíró - mondja - mindig is virtuális határokon keresztül navigált.
MTI - fidesz.hu