Kurkó Gyárfásra emlékezve
Húsz éve, 1983. május 21-én halt meg Brassóban Kurkó Gyárfás, az erdélyi magyar író, újságíró, politikus. 1909. december 2-án született Csíkszentdomokoson székely paraszti családban. Szászrégenben lett lakatosinas, majd 1927-ben Brassóban telepedett le, ahol később lakatos- és asztalosműhelyt nyitott. Műveltségét maga szerezte, autodidakta módon. Bekapcsolódott az erdélyi politikai mozgalmakba, 1934-ben részt vett a Magyar Dolgozók Szövetségének alapításában, a szervezet Brassó megyei, majd országos elnöke lett.
Dátum: 2003-05-20 11:32:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=10692
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:20:47.360904, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
1937-ben jelöltette magát a parlamenti választásokon, de választási visszaélések miatt nem nyert mandátumot. A politikai pártok 1938-as feloszlatása után a MADOSZ az ő vezetésével illegálisan folytatta tevékenységét, 1940-ben népi találkozót szervezett Brassóban. Ezután az Antonescu-diktatúra Caracalba internálta, majd a második bécsi döntés után Magyarországra toloncolták. A magyar hatóságok azonban nem fogadták be, Brassóba visszakerülve egy ideig a fellegvárban tartották fogva. A háborús munkaszolgálattól csak súlyos gyomorműtéte miatt menekült meg. 1944. október 16-án az újra megalakuló MADOSZ, majd az örökébe lépő Magyar Népi Szövetség elnöke lett. 1946-ban parlamenti képviselővé választották. Az egypártrendszer kialakulásának idején kezdődött kiszorítása a politikai életből: 1947-ben a temesvári pártkongresszuson a szélsőbal frakció nyomására leváltották. Ekkor kezdett neki Gaál Gábor bíztatására önéletrajzi regényének. Az 1944-1947 közti időszak publicisztikájának virágkora: írásai az általa alapított brassói Népi Egységben, valamint Balog Edgár kolozsvári Világosságában jelentek meg. Lapjában, cikkeiben igyekezett megvédeni a magyarságot a román nacionalizmus támadásaitól, a kollektív bűnösség vádja alól. A demokrácia kialakítását mindig a magyar-román együttműködés és kölcsönös megbecsülés jegyében képzelte el, cikkeiben egyenlő elbírálást követelt románnak és magyarnak, észak- és dél-erdélyinek egyaránt. Szót emelt az anyanyelvi oktatás, a magyar művelődési intézmények védelme mellett. Nem értett egyet a magyar szövetkezetek államosításával, ezért azzal vádolták, hogy az erdélyi magyarságot "elvtelen magyar egységben" tömöríti az MNSZ köré. 1949-ben koholt vádak alapján letartóztatták, és Márton Áronnal, Venczel Józseffel, Lakatos Istvánnal együtt elítélték. A börtönévek egy részét a dicsőszentmártoni elmegyógyintézetben töltötte. 1964-es szabadulása után szellemileg megrokkanva tért vissza Brassóba, ahol 1974-ig, nyugdíjazásáig egy bukaresti textilgyárban dolgozott. 1968-ban a Román Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta. 1983. május 21-én hunyt el Brassóban. Híres önéletrajzi regénye a Nehéz kenyér, ez a szociológiai értékű dokumentum először 1949-ben, majd 1970-ben jelent meg a bukaresti Kriterionnál. Szülőfaluja, Csíkszentdomonkos parasztságának nehéz életét, munkáját, a székely fortélyosságot és ügyességet nagy nyelvi erővel, az erdélyi irodalmi hagyományokhoz méltóan ábrázolja. Stílusát Tamási Áronéval és Bözödi Györgyével rokonítják. Szabadulása után tovább írta élete történetét, ebből csak egy töredék jelent meg a Korunkban, Inasévek 1933 címmel. Publicisztikájából 1987-ben jelent meg egy válogatás Magyarországon. Kurkó Gyárfás élete jellegzetes erdélyi magyar sors, Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Bolyai János méltó utóda. Mozgalom, irodalom és újságírás révén próbált valamit tenni a nemzetéért, s erre ráment az egészsége, a szellemi épsége és az élete.
MTI - fidesz.hu