EU címszavakban

Csatlakozási folyamat kezdődött 1998-ban azokkal az országokkal, amelyek teljes jogú taggá kívánnak válni az Európai Unióban, és amelyek tagságára belátható időn belül számít is az unió. Ezen államok közül tíz egy éven belül minden bizonnyal belép az EU-ba, és csatlakozási folyamata ezzel véget ér.

Dátum: 2003-05-21 09:33:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=10726
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:20:57.849660, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A csatlakozási folyamatot meg kell különböztetni a bővítési folyamattól, egyebek között azért, mert Törökország egy ideig csak a tágabb értelmezésű utóbbiban kapott helyet. A két folyamat elkülönítése több évre súlyos fennakadásokat okozott az EU és Törökország viszonyában. Megkülönböztetett az EU a bővítés során tárgyalási folyamatot is, amely viszont csak azokra a tagjelölt államokra terjedt ki, amelyekkel az Európai Unió megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat. Ez eleinte - 1998 tavaszától - csupán hat kelet-, közép- és délkelet-európai államra (Ciprusra, Csehországra, Észtországra, Lengyelországra, Szlovéniára és Magyarországra) vonatkozott, közel két évvel később - 2000 elején - került sor újabb hat ország (Málta, Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia) bevonására.

A csatlakozási folyamat a keleti terjeszkedéssel bevezetett új fogalom volt az Európai Unióban, éppen a bővítés lépcsőzetessé tétele miatt alkották meg. Mindhárom szóban forgó kategóriáról az EU-tagországok állam- és kormányfőinek luxemburgi találkozóján határoztak 1997. december 12-én.

A keleti bővítés folyamata 1998. március 12-én indult el, amikor Londonban megkezdődött az EU-tagországokat és tagjelölteket, valamint Törökországot egy asztalhoz ültetni hivatott Európai Konferencia. Ezzel szemben a csatlakozási folyamat 1998. március 30-án, a tárgyalási folyamat pedig 1998. március 31-én indult útjára tizenegy, illetve 6 tagjelölt állammal - Málta akkoriban sem a csatlakozni vágyóknak, sem a tárgyalóknak nem képezte részét.

A bővítési folyamat előrehaladtával a hármas megkülönböztetés jelentősége egyre csökkent. Mivel Törökországot 2000-ben tagjelöltté nyilvánították, a tárgyalásokban pedig akkorra összesen tizenkét tagjelölt volt érintett, a három folyamat lényegében összemosódott.

A megkülönböztetésnek azonban mind az EU, mind a tagjelöltek számára jelentősége volt abban az időszakban, amikor dönteni kellett arról, milyen megoldással tudják a leggördülékenyebbé és leghatékonyabbá tenni a keleti bővítés előkészítését, illetve milyen politikai eszközökkel tudják lecsillapítani az egyforma elbánást és differenciálást egyszerre követelő tagjelölteket.

Az utóbbi időben - Jugoszlávia demokratizálódása után - immár a balkáni államok csatlakozási folyamatáról beszélnek az EU-ban, Törökországnak pedig decemberben már azt ígérték, hogy két éven belül megvizsgálják a csatlakozási tárgyalások indításának lehetőségét. Az EU ezzel is igyekszik bizonyítani a csatlakozás folyamatjellegét, azt, hogy nem áll meg a legfejlettebb kelet- és közép-európai országok felvételénél, hanem bővítése mindaddig folytatódik, amíg akad az előfeltételeknek egyszerre megfelelni tudó és akaró állam a kontinensen.

MTI -fidesz.hu