"Az igazi példakép tetteit nem másolni, hanem megérteni kell"

Erős és kreatív a magyar társadalom, ugyanakkor nem jó a mindennapi aprómunka folyamatos építkezésében. Csermely Péter professzor szerint minden erkölcsi normával bíró ember kincset ér. Terjed a teljesítmény visszafogásán alapuló felfogás, az iskolai csalók pedig egy normakerülő társadalmat építenek. A virtuális közösségi világról: a korábbinál sokkal több kapcsolat jön létre, ám a felszínessége lenevel arról, hogy valaki vállalja a valós emberi kapcsolatok mélységeinek veszélyeit. A neves kutató minderről az MNO-nak adott interjújában beszélt.

Dátum: 2010-11-01 13:53:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=154827
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 11:49:07.566572, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- Milyen összefüggésben áll egymással egy anómikus társadalom és maga a korrupció?

- Az anómia a kötődését, jövőképét, bizalomteljes emberi kapcsolatait, közösségeit, és ezáltal normáit vesztett emberekből álló társadalom jellemzője. Így annak ellenére, hogy az anómia és a korrupció szintjének összefonódásáról tudományos elemzést nem olvastam, igen kézenfekvő, hogy egy anómiás társadalomban a korrupció szintje magasabb, semmint egy hagyományait, közösségeit őrző társadalomban.

- A magyar társadalom mutatja az anómia jellemzőit. Ennek milyen okát, okait látja?

- Az anómia a magyar társadalomban Kopp Mária professzortársamnak és munkatársainak a Magyar lelkiállapot 2008 című könyvében közölt adatai szerint 2002 és 2006 között 54-ről 71 százalékra nőtt. Én optimista természetű ember vagyok, ezért nem azon kesergek, hogy a 71 százalék csaknem kétszerese az EU 35-40 százalékos átlagának, hanem annak örülök, hogy még mindig 29 százaléknyian ebben az országban normálisak vagyunk. Az optimizmusom azt is mondatja velem, hogy egy olyan változó, amely négy év alatt 16 százalékot romlott, képes viszonylag gyorsan ugyanennyit javulni is. Mindez azonban semmit sem enyhít azon, hogy az anómia ilyen magas szintje egy nagyon figyelmeztető jel. Ha ugyanis 10 százalék alá csökkenne a normákat követő, az egymás iránt bizalommal levő, a közösségformáló emberek aránya Magyarországon, akkor mi, "normálisok" olyan kisebbségbe kerülnénk, amelyet a többség magából kirekesztene. Mindebből az következik, hogy minden egyes ember, aki még bizalommal viszonyul embertársaihoz, és akinek még vannak erkölcsi normái, kincset ér.

A feladat tehát az: meg kell, hogy találjuk ezen embertársainkat a közvetlen környezetünkben, és szigetet, a normalitás egyik szigetét kell képeznünk velük. Az ilyen szigetek ugyanis stabilak még a normavesztés tengerében is. Ez azonban nem elég. A saját szigetünk megalapítása és megszilárdítása után meg kell találnunk a következő szigetet is. Ezzel a lassú, de céltudatos újraépítkezéssel válhat Magyarország újra olyan országgá, amely sikeres lehet.

A teljes interjú az MNO-n olvasható.