A neoliberális elemzők nem szeretik a különutasságot

Szubjektív tényezők alapján minősítette le hazánkat a Moody's - írja portálunk felkérésére készített elemzésében Takács Gábor, a Nézőpont Intézet munkatársa.

Dátum: 2010-12-10 15:17:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=156492
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 11:58:50.038081, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Mint ismert a Moody's Investors Service hétfőn egyszerre két fokozattal "Baa3"-ra, a befektetésre ajánlott kategória alsó határára minősítette vissza Magyarország deviza- és forintadósi besorolásait, fenntartva a besorolások negatív kilátását. A Moody's lépése nyomán hétfőn mintegy 5 bázisponttal (0,05 százalékponttal) megugrottak a forint állampapírhozamok, de keddre lényegében visszaálltak a múlt pénteki szintre.

Takács ezzel kapcsolatban a fidesz.hu-nak készített elemzésében úgy fogalmaz: a hitelminősítői besorolások csupán az egyik, nem is feltétlenül a legfontosabb mutatószámot, kapaszkodót jelentik a befektetők, üzleti döntéshozók számára egy ország kockázati megítéléséhez. Hogy ez mennyire így van, arra a különböző országok hitelminősítői besorolásai, illetve a piaci kockázati felárak, hitelbiztosítási díjak (CDS) elemzése alapján sok példát lehetne hozni. Természetesen nem jó hír az, ha romlik Magyarország besorolása. De közvetlen, automatikus hatása csak akkor van egy ilyen döntésnek, ha egy olyan fontos határ átlépéséről van szó, ami miatt egyes intézményi befektetők - például amerikai nyugdíjalapok- a szabályozásukból fakadóan nem tarthatnak magyar állampapírokat. Ugyanakkor a mostani döntéssel kapcsolatban a csekély piaci reakciót egyértelműen azzal magyarázzák a piaci szakemberek, hogy aki a vélt "politikai kockázatok" miatt ki akart szállni a magyar állampapírokból, az már korábban megtette - írja az elemző.

A Nézőpont Intézet munkatársa kiemeli: amikor az MSZP-kormány idején több ízben leminősítették Magyarországot, akkor negatív makrogazdasági adatok, illetve az államháztartási adatok meghamisításának nyilvánosságra kerülése motiválta az efféle lépéseket. Most viszont arról van szó, hogy a hitelminősítők közgazdászai hosszú távú kockázatokat vizionálnak, ami akárhogy is vesszük, nem objektív, hanem szubjektív dolog.

A leminősítésnek annyiban biztosan van politikai oldala, hogy a piacok és a piaci közgazdászok jellemzően a megszokott neoliberális gazdaságpolitikát folytató kormányokban bíznak, míg a magyarhoz hasonló "különutas" megoldásokat bizonytalannak és veszélyesnek érzik. Szerintük veszélyes a bankok megadóztatása, veszélyes egyes nagyvállalati körök különadóztatása, veszélyes a kiváló üzleti lehetőséget jelentő magánnyugdíjpénztári pillér megszüntetése, hiszen példaként szolgálhat más kormányok számára, és az elosztási elvek újraszabályozását veti fel - ami nagy általánosságban szólva, nem érdeke a pénz- és tőkepiacoknak - fejti ki a leminősítés politikai és egyéb - nem pusztán gazdasági - motivációiról Takács Gábor.

Az elemző szerint nem kell "összeesküvésről" beszélni - ők azt teszik, ami az érdekük, a magyar kormány pedig azt, ami megítélése szerint Magyarország érdeke.

A nagy kérdés nyilván az, hogy a jövő év első hónapjaiban megszületnek-e azok a beígért szerkezeti reformok - és milyen tartalommal-, amelyekre a kormány több ízben utalt.

Emellett fontos kérdés az is, hogy belátható időn belül megindulnak-e azok a pozitív gazdasági folyamatok, amiket a kabinet az adócsökkentésektől és más intézkedésektől vár.

Ha így lesz - és az időtényező miatt a reformokon van a hangsúly, nem a növekedés beindulásán-, akkor megvalósulhat az Orbán Viktor által említett felminősítés - írja Takács.

A tanulmány szerzője megállapítja, hogy a szerkezeti reformok megvalósításánál várhatóan azt az irányt fogja követni a kormány, hogy a megújulást, a rendszerek új alapokra helyezését nem a baloldali kormányok idején látott egyszerű megszorító intézkedésekkel valósítja meg. Ehelyett valódi, fenntartható szociális, egészségügyi és államigazgatási rendszert eredményező, ugyanakkor a társadalmi igazságosság elveit szem előtt tartó, a családot és a munkát, mint két legfőbb értéket középpontba állító intézkedésekre számítunk.

A kommunikációval kapcsolatban a Nézőpont Intézet munkatársa szerint a kormány nem minden esetben tudja megfelelően közvetíteni gazdaságpolitikai üzeneteit. Egy példát véve: a nyugdíjpénztárak kapcsán túl sokáig tartott az a bizonytalanság, ami a részletek kidolgozatlanságából fakadt, illetve abból, hogy nem emelték ki kellően az egyébként mind bel-, mind külföldön érthető érveket - például az 1997-es reform abszolút kötelező voltát, az államháztartás óriási többletterheit. Mostanra ezek megjelentek, de túl hosszú idő volt arra, hogy az ellenérdekelt felek befolyásolják a közvéleményt és a külföldi sajtót, az elemzőket.