Az erdélyi egyesítés 155. évfordulója
Százötvenöt éve, 1848. május 29-én ült össze Kolozsvárott az utolsó erdélyi rendi országgyűlés, amely másnap, május 30-án kimondta Erdély újraegyesítését Magyarországgal. A magyarországi reformellenzék, az erdélyi magyar és székely rendek az 1830-as években egyaránt politikai programmá emelték régi kívánságukat, az 1526-os mohácsi vész után elválasztott két országrész: a királyi Magyarország és az Erdélyi Nagyfejedelemség újraegyesítését.
Dátum: 2003-05-28 11:01:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=10964
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:22:10.703246, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Az 1848. március 15-ei Tizenkét Pont is tartalmazta az Unió követelését, a pozsonyi diéta április 7-én elfogadta a törvényjavaslatot és felterjesztette az uralkodóhoz. Az Államtanács április 9-én jóváhagyta a pozsonyi követelést azzal a megkötéssel, hogy a törvénycikk hatályba lépéséhez az erdélyi országgyűlésnek is hozzá kell járulnia, remélve, hogy így elodázhatja az uniót. A "két testvérhaza" egyesítését kimondó 1848:VII. törvénycikket április 11-én szentesítette Pozsonyban V. Ferdinánd a többi törvénnyel együtt.
A Tizenkét Pont követelései és a pozsonyi események nagy izgalmat keltettek az erdélyi liberális nemesi ellenzék körében. Március 20-án tanácskozásra ültek össze Kolozsvárott id. gróf Bethlen János, Udvarhelyszék képviselője felhívására, s parancsoló szükségként követelték a gróf Teleki József vezette főkormányszéktől az erdélyi országgyűlés összehívását. Kisvártatva csatlakozott hozzájuk az érdekeiket gyorsan felismerő báró Jósika Lajos, dobokai főispán irányította konzervatívok csoportja is. Az addig udvarhű Teleki - áthúzva Bécs halogató taktikáját - április 11-én önhatalmúlag május 29-ére, Kolozsvárra összehívta az utolsó erdélyi rendi országgyűlést. A lépés váratlanul érte a bécsi udvart, mely végül engedélyezte az országgyűlés megtartását, s annak királyi biztosául Puchner Antal altábornagyot, az erdélyi főhadparancsnokság vezénylő tábornokát nevezte ki. Így nyílt meg május 29-én Kolozsvárott Erdély utolsó rendi országgyűlése.
Másnap, május 30-án az összesereglett magyar, székely és szász rendek, mi több, a rendi kiváltságaik alapján jelen lévő románság képviselőinek egy része egyhangúlag elfogadták az uniót kimondó I. törvénycikket. A következő napokban kodifikálták a magyar népképviseleti országgyűlésre küldendő képviselők megválasztásának mikéntjét, a nemzetőrség felállítását, az úrbéres szolgáltatásoknak a birtokosok utólagos állami kármentesítésével történő megszüntetését, a közteherviselést, a sajtószabadságot, a bevett vallásfelekezetek jogegyenlőségét. A románok, szászok nemzeti kívánságait a Pesten összeülő népképviseleti országgyűlésre hárították. Az unióról szóló I. törvénycikket az Államtanács, illetve a még létező erdélyi Kancellária halogató manőverei ellenére, kalandos úton, gr. Batthyány Lajos közreműködésével sikerült az Innsbruckba menekült király elé juttatni. V. Ferdinánd június 10-én szentesítette a törvénycikket, ezzel helyre állt az egységes, egy központból irányított magyar állam. Július 16-án az időközben Pesten megnyitott első magyar népképviseleti országgyűlés uniós bizottságot küldött ki az eltérő magyarországi és erdélyi helyzet miatt szükséges törvényjavaslatok kidolgozására, majd július 18-án feloszlott az utolsó erdélyi rendi országgyűlés. Az unió megvalósult, de Erdély nemzetei egymással szemben próbálták céljaikat elérni, ami a bécsi udvarnak jó eszközül szolgált a magyar szabadságharc eltiprásához, egyazon szolgaságba taszítva a birodalom népeit.
MTI - fidesz.hu