A Pápa századszor kelt útra
II. János Pál külföldi utazásaival igazi arculatot adott önnön pápaságának, erősítve a népekben, a közösségekben az egyház "nagy testéhez" való tartozás érzését - állapítja meg csütörtöki írásában a La Repubblica abból az alkalomból, hogy a szentatya horvátországi látogatásával századszor kelt útra.
Dátum: 2003-06-05 12:07:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=11304
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:23:55.659772, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A olasz napilap emlékeztet: II. János Pál eddigi újainak hossza a Föld és a Hold közötti távolság háromszorosának, illetve a földgömb kerülete huszonkilencszeresének felel meg, összesen egymillió 160 ezer 113 kilométert tett meg. Egyetlen katolikus egyházfő sem utazott ilyen sokat - állapítja meg a lap, utalva egyes számításokra is, amelyek szerint a pápa összességében csaknem két esztendőt kitevő ideig - pontosabban 572 napig - volt "igazoltan" távol a Vatikánból. A lap munkatársa, aki rendszeresen elkísérte II. János Pált, felidézi, milyen sokszínű kulturális közegben mozgott a pápa. Első útja annak idején Pápua Új-Guineába vezetett, ahol a fiatal nők még leheletnyi szoknyában, fedetlen kebellel fogadták őt (a következő alkalommal már szemérmesen elrejtve e bájakat). Emlékezetes volt az is, amikor az észak-amerikai indiánok egy forgó korongra helyezték a pápát, körbeforgatva őt indiánüvöltések közepette. Ezek az apró epizódok is azt mutatják - fejti ki az újságíró -, hogy II. János Pál kezdettől fogva nyitott volt minden kultúra iránt, a való életet akarta megismerni. Peruban egyszer villámló tekintettel illette az egyik püspököt, mert az el akarta távolítani a mikrofontól az egyik parasztembert. Ez utóbbi ugyanis saját nyomorúságáról akart beszélni, s a pápa utasítására meg is kapta ehhez a lehetőséget.
II. János Pál számára az 1982-es volt az utazási rekordév, akkor hét nemzetközi utat tett meg tíz országban. Sokszínű az általa boldoggá és szentté avatottak serege. Mind az öt kontinensről vannak közöttük, különböző szociális helyzetű, különböző fajhoz tartozó emberekről van szó, akik között voltak papok, királynők, misszionáriusok, katekisták, alázatos nők és nagy tudású professzorok, apácák és harcosok. Sokan kérdezték, volt-e értelme ezeknek a hosszú utazásoknak. A cikk szerzője szerint éppen ezek az utak adtak igazi arculatot ennek a pápaságnak, általuk mutathatta meg a szentatya, mennyire tisztel minden népet és kultúrát. Ezeken a látogatásokon éreztette a fizikailag és pszichológiailag egyaránt távoli közösséggel, hogy ők is az egyház "nagy testéhez" tartoznak. Ezek az utak segítették az ökumenikus párbeszéd kialakítását is. S ami a legfőbb: Szent Péter utóda emberi arcát mutatta meg a hitnek, amely az elmúlt évszázadokban a harmadik világban oly sokszor jelent meg a kard erejével.
MTI - fidesz.hu