"Az önkormányzathoz való jogot szeretnénk erősíteni"

A gyermekpárti oktatás és a betegpárti egészségügy mellett érvelt a Magyar Hírlapnak adott interjúban Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője. A pártbéli vitákkal kapcsolatban elmondta, nagy hibának tartja, ha valaki szakmai hozzá nem értését, tehetetlenségét a politikai konfliktusok mögé kívánja bújtatni.

Dátum: 2011-07-02 10:58:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=164907
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 13:26:48.289398, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

– Jelenleg kétmillió szavazónk van. A mélypontot a 2014-es választások elveszítése jelentené. Ám attól mindenkit óvnék, hogy a közvélemény-kutatásokat böngéssze, és azzal foglalkozzon, hogy mi lehet három év múlva. Ez ugyanis a mindennapi döntési szabadságát korlátozná, és értékes perceket venne el a munkától. Ezért elfogadhatatlan, ha bármely politikus a 2014 utáni személyes jövőjével foglalkozik. És az sem helyes, ha lépten-nyomon a politikai lépéseink médiafogadtatását figyeljük. Egyszerű ez, lesz, amelyiket jól fogadják, és lesz, amelyiket nem. Amikor a célokban biztosak vagyunk, és a társadalom mögöttünk áll, a kellő egyeztetések lefolytatása után lépni kell. Nem kell nyavalyogni, vacakolni, erre nincs időnk sem nekünk, sem az országnak. A választók a cselekvésre adtak nekünk felhatalmazást, és ez alól a felelősség alól senki sem bújhat ki.

– Mivel a kormánypárti képviselők a legjobb megoldásokat keresik a legsúlyosabb társadalmi ügyek eldöntésében, így természetesek a belső szakmai ellentétek. Ezek jellemzik mindenhol a kormányzó erőket, de hangsúlyozom, ezek nem feszültségek, hanem viták. Márpedig a viták hasznosak. A néhai Isépy Tamás mindig azt hangsúlyozta nekem, ha a politikában valaki azt mondja a másiknak, hogy hülye, az csak annyit jelent, hogy nem ért vele egyet.

– Ez tévedés. Vitázunk. Folyamatosan alakítjuk az egyeztetési folyamatot, amikor az ország legfontosabb ügyeiről döntünk. Ezeket nem elfojtani, hanem lefolytatni kell. Akinek igaza van, meg kell tudnia védeni az álláspontját. Nagy hiba, amikor egy politikus sértődöttségből megpróbálja szakmai hiányosságait, felkészületlenségét vagy versenyképtelenségét személyes konfliktusnak álcázni.

– Pontosan arra, és azokra célzok, akik szakmai hozzá nem értésüket, tehetetlenségüket konfliktusok mögé kívánják bújtatni. Megvallom, se a személyes viták, se az etikai vizsgálatok nem hoznak lázba. Hozzám hasonlóan nagyon sok, az én generációmba tartozó, családos, gyerekeket vállaló szavazót ezek az ügyek nem érdekelnek. Az foglalkoztatja őket, hogy mitől lesz jobb az oktatási rendszerünk, hogy milyen esélyt kínálunk a gyermekeiknek. Hiszem, hogy nem rendpárti vagy liberális, hanem gyerekpárti oktatást kell bevezetnünk.

– A konfliktus része az életünknek. Önmagában nem jó vagy rossz, hanem van. Egy drámában is az a kérdés, hogy a konfliktust a végén miként oldja fel a szerző. Hová jut? Jóra vagy rosszra? Mi jóra akarunk jutni. Persze, az egészségügy átalakításában is ott van a konfliktus, hiszen ezt a területet harminc éve háború sújtja, s ezalatt senkinek sem sikerült életképes megoldásokkal orvosolni a bajokat. Ahogyan másutt, mi bízunk benne, hogy életképes, jó megoldásokat fogunk letenni az asztalra. A magyar politikának az a legnagyobb baja, hogy a megszokott „traktornyomban” evickél. Ameddig ebből nem mozdul ki, nem fog változni semmi. Kimozdítani viszont csak határozott, tudatos és okos módon lehet. Az említett oktatásügy kérdése is ezt mutatja. Az oktatás önmagában nem pedagóguskérdés. Fontos, hogy a tanárok hogyan érzik magukat a rendszerben, de mégis a gyerekek a legfontosabbak. Az egészségügyben is természetesen fontos, hogy az itt dolgozók elégedettek legyenek, de mégiscsak a betegekre kell a leginkább odafigyelni. Mintha az egészségügynek csak az lenne a problémája, hogy kevés az orvos, és rosszul van megfizetve. Ezeket a gondokat a kormánynak egy éven belül meg kell oldania, hiszen nem marad az országban orvos, külföldre fognak menni dolgozni. De a gondok leegyszerűsítése az, ha csak ezt a kérdést nézzük. Nem csak ezzel kell megküzdeni, hiszen a magyar társadalom rendkívül rossz egészségügyi állapotban van. Sorolhatnám a halálozási mutatóinkat, a súlyos betegségben szenvedők és az inaktívak arányát. Elsődleges cél tehát a magyar emberek egészségi állapotának javítása. És az ehhez szükséges feltételeket kell megteremteni. Helyben járás vagy toporgás csak, ha arról vitatkozunk, ki tartsa fenn az intézményeket, mert attól egyik rendszer sem lesz jobb, hogy önkormányzati vagy állami kézben van.

– Lehet-e az elégedetlenség forrása, ha az embereket munkához juttatjuk? Ha nem kiszolgáltatottak a segélynek, hanem a maguk urai lehetnek? Egyébként nem hiszem, hogy a munkának lennének emberjogi vonatkozásai.

– Igen. Ön is, én is megtagadhatjuk. Csak akkor el kell fogadnunk, hogy felelőtlenek vagyunk a családunkkal, magunkkal, a társadalommal szemben, amelynek tagjai terhet vállalnak a közös dolgok intézésében, és akkor nem várhatjuk el, hogy mások szolidárisak legyenek velünk. Ebben az esetben nekünk ki kell lépnünk a szociális ellátórendszerből. Valamit valamiért. A munka érték, és mi azt üzenjük a társadalomnak, hogy aki képes rá, annak dolgoznia kell. A munkát nyolc év alatt a szocialisták a „szégyenteljes dolog” kategóriájába száműzték, és azt üzenték, hogy nem dolgozni, hanem pénzt keresni, ügyeskedni, spekulálni kell. Fenntarthatatlan az az állapot, hogy ma két és fél millió aktív, adófizető dolgozónak kell eltartania hét és fél millió embert. Akik érdemi munkát végeznek, ezt nem bírják tovább. A „szociális segélyért munkát” akciót az Egyesült Államokban a liberális-demokrata Bill Clinton elnök alatt vezették be, és terjedt el azután az angolszász országokban. Nem gondolnám hogy az amerikai exelnök már évekkel ezelőtt a „Fidesz-diktatúrának” akart volna megfelelni az USA-ban.

– Az igazságügy a kormánytól független hatalmi ág, ezért nem helyes, ha a kormány készíti elő a szabályozást. Áder János arra kapott felhatalmazást, hogy a Fidesz elnöksége és a Fidesz-frakció számára elkészítse a szabályozási koncepciót a választójogi törvénytervezetről és az igazságügyi reformról. Mindegyik tervezetről egyeztetünk az ellenzékkel is. Áder János megbízását egyébként a legjobb ilyen irányú döntésnek értékelem. De mondom tovább. Más parlamenti struktúrát alakítunk ki, szigorú, összeférhetetlenségi szabályokkal, ahol a képviselő nem lehet polgármester, és más tisztséget sem vállalhat, mert meg kell teremteni az egzisztenciális függetlenséget is. Az egész parlamenti működést újra szeretnénk szabályozni a parlamenttörvénnyel, amely a Tisztelt Ház működési szabályait is tartalmazni fogja.

– Abból indulunk ki, hogy minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy döntésével befolyásolni tudja saját települése életét. Ez az önkormányzáshoz való jog, amit erősíteni szeretnénk. Az önkormányzati rendszert azonban a mostaninál hatékonyabban kell megszervezni. A jelenlegi ugyanis pazarló, miközben hetven százalék működési hiánnyal küzd. Ennek az az oka, hogy az állam az elmúlt tíz évben minden feladatot, amit „meg akart úszni”, azt rátolta az önkormányza-tokra, pénzt meg nem adott hozzá. Irtózatos teher szakadt a nyakukba, és elismerés nekik, hogy nem hagyták összeomlani az országot.

– A jobboldal hálás lehet a budapestieknek, hogy ekkora többséget adtak számunkra a Fővárosi Önkormányzatban és a kerületek döntő többségében. A kérdés az, hogy ezt mire használjuk? Sok európai főváros konzervatív vezetésű, mégis megtartotta nyitottságát. Így ezt a fogalmat nem sajátíthatják ki a baloldaliak vagy a liberálisok. Vonzóvá, lendületessé kell tenni Budapestet a fiatalok, a középkorúak számára, nem retrográd, avítt, hanem nyitott, mégis polgári várost kell építeni. Jó példa a vonzóvá tételre Tarlós István kiállása a Zöld Pardon nevű szórakozóhely mellett. Hagyni kell a fiatalokat, nem kell az ő világukba önkényesen beleavatkozni, mert ennek semmi értelme. Óriási előnye a fővárosnak, hogy rengeteg fiatal él itt. Erre inkább építeni kell, nem rendszabályozni őket. Tudomásul kell venni, hogy a fővárosiak individualisták, és a város saját szubkultúrával rendelkezik. Ezt el kell fogadni, semmi értelme megbolygatni Budapestet. Ezért technikai, másodlagos kérdés, hogy hány szintű lesz a városvezetés. Az embereket nem ez érdekli, hanem az élhető, jól működő főváros. A Fidesznek a társadalmi célt kell kitűzni, és ahhoz kell rendelni a megfelelő eszközöket.