Ártatlanok
Kovács László a múlt szerdai kormányülés után így fogalmazott: "A rendszerváltás óta nem volt még példa arra, hogy egy párt megpróbálja lejáratni Magyarországot." Kovács ezt a hazugságot a Kereszténydemokrata Pártok Nemzetközi Demokratikus Centruma (CDI) lisszaboni határozatára utalva ejtette ki a száján, amely szerinte a Fidesz sugalmazására készült.
Dátum: 2003-06-16 07:45:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=11690
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:25:54.603504, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Kovács eszerint nem képes visszaemlékezni azokra a Magyarországot valóban alaptalanul lejárató, kétszer négy év alatti, ellenzéki chartás-SZDSZ-es-MSZP-s akciókra, amelyek során koholt demokráciaellenes támadásaikra vonatkozva rendszeresen rágalmazták hazánkat. A baloldali világsajtóból, külföldi tévécsatornákból negatív országimázsként dőltek a Pestről diktált hírek: a Kossuth téren a fasiszta csőcselék nem engedte beszélni Göncz elnököt; a parlamentben "Hordót a zsidónak!" bekiabálás hangzott el; bizonyos Hanáknét a harmadik emeleti lakásának ablakán át golyósbetétnek látszó tárggyal életveszélyesen nyakon szúrt egy rasszista; Surányi MNB-elnököt kirúgták a pártállása miatt; a rádióból, televízióból az összes baloldali élő legendát kiszórták a csurkisták; Orbán Viktor rátette a kezét az APEH-ra, a demokratikus sajtóra, a kőbányákra, és mindenre, ami él és mozog, beleértve a Szent Koronát, a királyi jogart és palástot stb. Ki bírna már visszaemlékezni nyolc esztendő minden dühödt kutyaugatására?
Kovács László ezekre a régi témákra nem emlékszik, amint az sem maradt meg halovány emlékként a fejében, hogy pár napja, a paksi Greenpeace-akció során a rohamrendőrség aránytalan erőszakkal, a demonstrálók földre teperésével, bilincseléssel és rabomobilba zsuppolással oldotta meg a feladatát, hiszen az ügyben tájékoztatást kérő osztrák külügyminiszternek azt válaszolta - pontosabban hazudta -, hogy "a rendőrség nem használt kényszerítő eszközöket". Ezek után nem csoda, hogy Kovács, aki egyben az MSZP elnöke is, elfelejtette, hogy 1986-ban a pesti Duna-korzón külföldi (főleg osztrák) környezetvédők részvételével békés tüntetést tartottak a vízlépcső ellen, amit a rendőrség akkor is erőszakkal oszlatott fel. Kovács akkor is külügyes volt, a Magyar Népköztársaság miniszterhelyettese, és azért nem ártana visszaemlékeznie az esetre, mert az akkori MSZMP-vezetők bornírt ostobasága törvényszerűen vezetett az egész rendszerük bukásához. Külön történelmi bája a dolognak, hogy a mai szabad demokraták fel vannak háborodva a kormánypolitikát kritizáló CDI-nyilatkozaton, holott az egész akkori mozgalmuk háttérbázisát a környezetért aggódók, a hatósági erőszak ellen tiltakozók jelentették.
A múlt hét végén a lisszaboni üzenethez csatlakozott az Európai Néppárt elnöke is, aminek az ad súlyt, hogy az Európai Parlamentben ennek a kontinentális szervezetnek van a legnagyobb létszámú frakciója. Szombati lapszámunkban megjelentek azok a sorozatos jogtiprást bizonyító tények, amelyeket Kovácsék reklamáltak a bírálat hallatán. (A helyhiány miatt kimaradtak az interneten olvashatók.) Az igazság tehát az, hogy nem az ellenzék diktálta az egyéves baloldali-liberális (!) kormányzás bűnlajstromát, ezt ők maguk állították össze. Az is tény, hogy Orbán Viktor mindig kényesen ügyelt arra, ne keltse rossz hírét Magyarország választott kormányának. De ezt az olyan hivatásos, javíthatatlan hazudozók, mint például Kovács László, soha nem lesznek képesek megérteni. Ők ártatlanok. Azok voltak mindig, azok most is. Mint a ma született bárány. Ma született szocialista azonban nem létezik.
Ludwig Emil, Magyar Nemzet, 2003. június 16.