Huszein bukása után Irán nehéz helyzetben
Szaddám Huszein iraki elnök rezsimjének összeomlása után az iráni konzervatív vezetésre többféle nyomás nehezedik: az Egyesült Államok, az Európai Unió, Oroszország nukleáris programjáért vonja kérdőre, keleti és nyugati szomszédjában, Afganisztánban és Irakban amerikai csapatok állomásoznak és napok óta demokratikus reformokat követelő diákok ezrei tüntetnek Teheránban és más városokban a mullahok uralma ellen.
Dátum: 2003-06-18 07:37:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=11787
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:26:24.656782, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A négy évvel ezelőtti nagyszabású tüntetésekkel szemben most a diákokhoz más rétegek is csatlakoztak, éjszakai autós megmozdulásokon tülköléssel fejezve ki szolidaritásukat. A reformerek sora megbomlott, sokan a konzervatív tábor mellé álltak. Az iráni parlament 290 tagja közül 217-en aláírták azt a nyilatkozatot, amelyben az Egyesült Államokat azzal vádolták, hogy beavatkozik Irán belügyeibe. Az állásfoglalást reformpárti törvényhozók is támogatták, kikérve maguknak, hogy a szabad és független iszlám köztársaságot kioktassák demokráciából. A tüntetők az egyetemek magánosítása, a tandíj bevezetése ellen kezdtek tiltakozni, de hamarosan az iráni állam teokratikus berendezkedését támadták. Az ország egyetemein tanuló sokszázezer diáknak nem sok kilátása van arra, hogy majd álláshoz is jut. Irán 70 millió lakosának egyharmada munkanélküli, a népesség több mint 30 százaléka 30 évnél fiatalabb. Támogatást kaptak az értelmiségtől is: 252 tanár, író és politikus szólította föl Ali Hameneit, az ország legfőbb vallási és politikai vezetőjét, hogy ne tekintse magát isten tévedhetetlen földi helytartójának és fogadja el, hogy számot kell adnia a népnek döntéseiről. Az iráni rezsim ellenfeleinek nincsenek vezetői, szervezetei: többségük számára sem a száműzetésben működő, Szaddám Huszein bukott rezsimje által is támogatott népi mudzsahidek, sem az 1979-ben elkergetett sah utódai nem jelentenek alternatívát. Ugyanakkor csalódtak a hat éve megválasztott Mohammed Hatami elnökben, aki reformer hírében állt. Az amerikai kormány nem tud dűlőre jutni abban, hogy milyen stratégiát folytasson az iszlám Iránnal szemben, miközben a nemzetközi közvéleményt mozgósítja Teherán nukleáris programja ellen. A katonai fellépés lehetőségét komolyan senki sem veti fel ebben a vitában. Az alapvető dilemma az, hogy a mullahok kormányával egyezkedjen-e, vagy pedig a belső ellenállás támogatásával "rezsimváltásra" buzdítson. Az 1979-es iszlám forradalom óta ismét forradalmi helyzet alakul ki Iránban? Ezt a kérdést Teheránban és Washingtonban is szeretnék tudni. Sokan úgy vélik, hogy az egy hete tartó tüntetések hasonló sorsra jutnak, mint az 1999 évi, 22 városra kiterjedő megmozdulások, amelyeket a klérus feltüzelt hívei vertek szét. Egy dologban azért egyetértés van, hogy Irán nem tehet szert atomfegyverekre nukleáris programja révén. George Bush amerikai elnök az irániak szabadságvágyával magyarázta a megmozdulásokat. A teheráni vezetés azonnal beavatkozással vádolta Amerikát. Colin Powell külügyminiszter visszavágott, hogy "Irán most is másokat igyekszik okolni a problémáiért". Az általa vezetett tárca szóvivője úgy fogalmazott, hogy az Egyesült Államok csak erkölcsi támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a tüntetőket, és azoknak az irániaknak az oldalán áll, akik több jogot, szabadságot kérnek, esélyt a csatlakozásra a modern világhoz. Richard Perle, Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter egyik tanácsadója szerint jó esély van Iránban a békés rezsimváltásra, az iráni belső ellenzék bátorításával, értsd felkelés kirobbantásával most le lehetne váltani a diktatórikus teheráni rezsimet
MTI - fidesz.hu