A görög dráma titkai
Sokat hallottunk már arról, hogy a görögök évtizedeken keresztül túlköltekeztek, miközben „elfelejtettek” adót fizetni, ami azonban csak az igazság egyik fele.
Dátum: 2011-11-08 09:19:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=174621
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 14:18:57.513562, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Egyrészt azért, mert ez nem pusztán görög sajátosság, a jelenséggel csaknem minden dél-európai országban találkozhattunk az utóbbi három évtizedben, amint azt a déli térség jelenlegi ingatag helyzete is mutatja. Másrészt azért, mert a görögök nem maguktól kerültek csődhelyzetbe. Valakinek ugyanis kölcsönt kellett adnia nekik. Na mármost az, aki hitelezett, pontosan tudta, hogy mit csinál. Nehéz elképzelni, hogy a nyugati nagybankok és a titkosszolgálatok összes információs forrásával felszerelt kormányaik ne tudták volna pontosan, mi is a helyzet Görögországban. A világ összes problémájával, konfliktusával kapcsolatosan tájékoztatják őket az informátoraik. Épp a görög kérdés megítélésében vakultak és süketültek volna meg egyszerre ezek az informátorok?! Aligha kellett ugyanis az amerikai CIA, a brit MI6, az izraeli Moszad és az orosz FSZB szakembereinek kerekasztal-konferenciát tartaniuk ahhoz, hogy megállapítsák: görög barátaink kevés uniós szabályt tartanak be, viszont kozmetikázzák azokat az adatokat, amelyek alapján a szabályok be nem tartásához szükséges pénzeket lehívják Brüsszelből. Hasonlóképpen a napnál is világosabb volt, hogy a görög állam túlburjánzó bürokráciát, valamint monopolhelyzetben lévő vállalatok olyan rendkívül alacsony hatásfokú rendszerét tartja fenn, amelynek működtetését aligha bírhatja hosszú távon. A túlköltekezés tipikus példája volt az athéni olimpia, amelynek már a megrendezésekor, azaz hét évvel ezelőtt, az egész világsajtó azon morfondírozott: vajon miből fogják a jó görögök ennek a világjátéknak a költségeit kigazdálkodni. Ráadásul aki járt Görögországban, láthatta, hogy az állami stílust átvette a közember is, aki a magánszektorban sem „szaggatta az istrángot”. Na mármost, józan paraszti ésszel erre a képletre én egy cent kölcsönt nem adtam volna a saját pénzemből, annyira kétséges a visszafizetés. Vajon miért nem látták át mindezt a nálam nyilván sokkal profibb, hitelbírálati eszközök egész tárházával és képzett szakemberekkel rendelkező bankok és kormányok?
A teljes publicisztikát a magyarhirlap.hu-n olvashatja.