Vajon kiteljesedik-e a jóléti rendszerváltás a Medgyessy-csomag által?

Mint cseppben a tenger, idefelé jövet az egyik mobiltelefonos hírszolgálat a mobiltelefonomra küldött egy mai hírt. Felolvasnám: "Július 1-től újabb négy százalékkal emelik az M5-ös sztráda használati díját." A Budapest-Kiskunfélegyháza szakasz, így oda-vissza 6240 forintba kerül az autósoknak. Jó napot kívánok még egyszer mindenkinek.

Dátum: 2003-06-21 21:16:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=11956
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:27:16.343109, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Hölgyeim és Uraim, tisztelt Képviselőtársaim, kedves Vendégeink!

Mint cseppben a tenger, idefelé jövet az egyik mobiltelefonos hírszolgálat a mobiltelefonomra küldött egy mai hírt. Felolvasnám: "Július 1-től újabb négy százalékkal emelik az M5-ös sztráda használati díját." A Budapest-Kiskunfélegyháza szakasz, így oda-vissza 6240 forintba kerül az autósoknak. Jó napot kívánok még egyszer mindenkinek.

Kezdjük tehát a Medgyessy-kormány értékelését gazdaságpolitikai tekintetben. Három területről szeretnék főként beszélni. Először arról, hogy mit tükröznek az új kormány megalakulásától a Medgyessy-csomag megszületéséig terjedő időszak gazdasági folyamatai. Szeretnék arról is beszélni, kicsit bővebben, hogy a Medgyessy-csomag és az utóbbi négy hét fejleményei mit tükröznek vissza, s az utóbbi napok sajnálatos eseményeiről is szeretnék néhány szót mondani: elsősorban a forint gyengüléséről és a hazai, magyar tőkemérleg romlásáról.

László Csaba: "A plakátokon megjelenő ígéret és a kormányprogram némiképp különbözik"

Nos, kezdjük talán az elején. Talán azzal a mondattal, ami június 2-án hangzott el, egy televíziós műsorban: "A plakátokon megjelenő ígéret és a kormányprogram némiképp különbözik" egymástól.

Erre az elmúlt egy év során a magyar lakosság döntő többsége valóban rádöbbenhetett. Mi azzal jellemeztük ezt a gazdaságpolitikát, hogy sodródás és bizonytalanság, helyben-járás volt az elmúlt egy esztendőben. Valóban, a választási plakátok ígéretei és a kormányprogram közt ég és föld a különbség.

Lényeges gazdasági döntés nem született az elmúlt egy esztendőben, a gazdaságpolitika területén nem volt olyan kezdeményezés, nem volt olyan program, amit komolyabban elemezni lehetne. Az állam aktív szereplőből passzív szemlélővé vált az elmúlt egy év során. Sokszor elmondtuk: nem arra van szükség, hogy az állam eluralja a gazdaságot, nem arra van szükség, hogy az állam mindenhol és mindenbe beavatkozzon Kis méretű, de hatékony államra van szükség. Olyanra, amely nemcsak a futballbíró szerepét játssza a pályán, hanem, időnként, ha úgy ítéli meg, hogy például versenyhelyzet felborulása, monopolhelyzettel való visszaélés miatt szükség van rá, akkor szereplőként is alakítja a folyamatokat. Ez teljesen hiányzott az elmúlt egy év során. A kormány gazdaságpolitikájában a klasszikus neoliberális gazdaságpolitika érvényesült: majd a piac megold mindent, majd a versenyszféra, majd a magángazdaság bepótolja azokat a hiányosságokat, ahol egyébként az állami szerepvállalásra volna szükség.

Emellett azt is kifogásként mondhatjuk el, hogy a sok törvényhozási ígéret helyett a tárcák szerényen teljesítettek. Rengeteg ígéret hangzott el arra vonatkozóan, hogy milyen gazdasági jellegű törvényjavaslatok kerülnek majd benyújtásra. 51 tárgyalásra benyújtandó törvényt ígért Medgyessy Péter erre a tavaszra - ebből eddig 33 teljesült. Szerény, 64 %-os teljesítmény. Ha pedig megnézzük a jogalkotás színvonalát, észrevesszük, hogy több olyan törvényjavaslat van, amely kifejezetten rossz vagy kedvezőtlen irányba módosult a kormány beterjesztése után.

Bravúros gazdaságpolitika: az elmúlt egy évben az államadósság növekedése majdnem akkora mértékű volt, mint az Orbán-kormány 4 éve alatt

A gazdasági sodródás 14 hónapját tehát címszavakban így lehet jellemezni: nőtt az államháztartási hiány, jelentős mértékben eladósodott az ország - gazdasági tekintetben nagyon sok olyan mutató változott kedvezőtlenül, amelyet a Fidesz-kormány időszakában sikerült jó irányba elmozdítani.

Több mint 400 milliárd forint az idei év első 5 hónapjának az államháztartási hiánya, most 409 milliárd forint. Tavaly is példátlan mértéket ért el. A Fidesz-kormány időszakában 4,5 százalékos hiányt fogadtunk el 2002-re, amihez képest az új kormány először 5,5 %, aztán 6,4, majd 7,8, utána 8,4, százalékos hiányt jósolt, és végül 9,6 százalékos hiányt tudott elérni. A felsorolt számok a kormány által megadott prognózisok voltak évközben - joggal kifogásolta minden nemzetközi intézmény, és kifogásoltuk mi is, hogy 2002-ben szinte őrült költekezés volt. Úgy tűnik, a folyamatoknak jelentős áthúzódó hatása van 2003-ra, tovább folyik a költekezés.

Húsz százalékkal nőtt az államadósság az elmúlt 10 hónap alatt. A Medgyessy-kormánynak azt a ritka bravúrt sikerült elérnie, hogy az elmúlt egy évben az államadósság növekedése majdnem akkora mértéket tett ki, mint az Orbán-kormány 4 éve alatt. Tehát igaza van annak a barátomnak, aki azt mondta a 2002-es választások után, először azt fogjuk hallani, hogy nincs pénz, majd utána elkezdenek eladósodni. Így történik, de az a baj, hogy nem ők adósodnak el, hanem az ország, mi valamennyien adósodunk el, az egy főre eső adósságmutató jelentős mértékben növekedett.

Eladósodó ország

Megtorpant a gazdasági növekedés mértéke. 2002 májusától folyamatosan elmondjuk, hogy csak akkor lehet egy országban gazdasági növekedést tartósan elérni, hogyha ehhez az állam a gazdaságfejlesztésen keresztül a maga is szerepet vállal. Nem ez történik. Május-június óta a Széchenyi Tervet folyamatosan leállítják, az idén augusztusra a Széchenyi Terv szinte teljesen megszűnik. Nincsenek olyan gazdaságfejlesztési programok, amelyek a világgazdasági recesszió következményét akár csak átmenetileg is orvosolni tudnák. Emlékezzünk vissza. 2001. őszén, amikor New yorki terrortámadás bekövetkezett, érezhető volt, hogy a már akkor is lappangó világgazdasági recesszió erőteljesebb lesz. Az akkori kormány egy Széchenyi plusz nevű gazdaságfejlesztési, gazdaságösztönző programot fogadott el. Ebben a programban volt adócsökkentés, volt adótámogatás a vállalkozóknak hitelfelvételhez, volt beruházásösztönző csomag, fölgyorsultak az útépítkezések, - ezek az útépítkezések tartanak egyébként ma is, újakat a Medgyessy-kormány nem kezdett el.

Harmincezerrel több munkanélküli van egy esztendő alatt. Az elmúlt egy évet folyamatos, tartós vita jellemezte a kormány és az ellenzék között abban a tekintetben, hogyan kell értelmeznünk a foglalkoztatási mutatókat. Nos, a számok elég világosan és egyértelműen beszélnek. Harmincezerrel több honfitársunknak nincs munkája, mint egy esztendővel korábban, és a munkanélküliség csökkentésére érdemi programok, intézkedések szintén nem indultak el az elmúlt egy esztendőben.

Nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya és magasabb a külkereskedelmi mérleg hiánya is. Az a kedvező, 1998 és 2002 közötti tendencia szintén megállt, miszerint az export gyorsabban növekedett mint az import. 2002 második negyedévétől kezdődően a folyamatok kedvezőtlen irányba mozdultak el. A világgazdasági recesszió okán jóval kisebb mértékű export mellett még mindig jóval magasabb importra szorul az ország.

Az államháztartási hiány alakulásáról elmondható, hogy 2003-ban a mutatók még rosszabbak, mint 2002-ben. Sokszor elmondtuk, hogy azért van baj a 2003-as deficittel, mert a folyamatok rosszabbak, mint 2002-ben, amikor még talán egy választási évvel minden megmagyarázható lett volna. Ráadásul a mostani eladósodás mögött nem gazdaságfejlesztő intézkedések és lépések vannak. A mostani hiánynövekedés oka nem az, hogy 3-5 év távlatában a gazdasági növekedés visszaadja majd azt, amit belefektettünk. Éppen ellenkezőleg: céltalan, pazarló államháztartási működés valósul meg.

A munkanélküliségi mutatókról szóltam az előbb. A konkrét KSH számok alapján jól látható, hogy 2002 második negyedévétől a mutatók rossz irányba mozdultak el. Emlékezzünk vissza, a választási kampányban az hangzott el, hogy 400 ezer új munkahelyet fog teremteni az MSZP-kormány a ciklus egészében. Ma nemhogy pluszban lennénk, a mutatók negatívban vannak. A mínusz 30 ezer még nagyon messze van a plusz 400 ezertől. Reményeink szerint rohamtempóban, 2003 és 2006 között a kormány megpróbálja bepótolni azt, amit egyébként a választóknak a munkanélküliség területén ígért.

A folyó fizetési mérleg alakulása. A 2003-as első négy hónap adatai tartós tendenciaromlásról adnak képet, s az utóbbi két hét eseményei a forintpiacon nem hiszem, hogy javítanák ezt a mérleget.

"A Medgyessy-kormány gazdaságfilozófiája: Merjünk kicsik lenni"

Az előző kormánynak nagyon világos és nagyon átlátható, világosan érthető képe arról, hogy miért is van szükség a gazdasági növekedésre. Gazdasági növekedésre nem azért van szükség, mert szeretünk gyönyörködni kedvező számokban, kedvező mutatókban. Azért van rá szükség, mert minden gazdasági tevékenység végső értelme mégiscsak az, hogy egy picit jobban éljünk, az életszínvonal, az életminőség kedvező módon változzon. A gazdasági növekedés tehát nem üres cél, ez teremt nekünk forrásokat ahhoz, hogy a beruházások és az életminőség javítása között megtalálva a kényes egyensúlyt, valamennyiünk élete könnyebb legyen. Emiatt egyáltalán nem mindegy, hogy mi történik a gazdasági növekedéssel. Az előző négy esztendőben elmondtuk, hogy a gazdasági növekedésből eredő többletforrásaink felét beruházásokra, fejlesztésekre lehet fordítani, azért, hogy a gazdasági növekedés a továbbiakban is tartós maradjon, a többletforrás másik felét pedig nyugdíjakra, a jövedelmek emelésére, a szociális támogatások kedvezőbbé tételére tudtuk fordítani. A gazdasági növekedés érezhetően gyengült az elmúlt egy évben. Hozzá kell tennünk azt is, hogy ez az Orbán-kormány utolsó két esztendejében sem volt már másképp, egész egyszerűen az volt a csoda, vagy az volt az érdekes, hogy a magyar gazdaság növekedése nem olyan meredeken csökkent, mint ahogy a világgazdaság vagy az Európai Unió növekedése csökkent.

Az elmúlt hónapokban sokszor elhangzott az, hogy a magyar gazdaság növekedése szoros összefüggésben van az Európai Uniós, és elsősorban Németország növekedésével: ezért, hogyha ott rosszul mennek a dolgok, akkor Magyarországon is rosszul mennek. Magyarország és Németország gazdasági növekedése között az előző időszakban is jelentős összefüggés volt, de ez a növekedés nagyságrendekkel nagyobb volt a magyar gazdaság javára a korábbi időszakban, mint most. Tehát egész egyszerűen az a helyzet, hogyha Németország növekszik, az valóban kedvező klímát teremt a gazdasági növekedésünknek export-oldalról, beruházási oldalról, de ugyanakkor, ha nincs mellette egy aktív gazdaságösztönző, gazdaságfejlesztő állami gazdaságpolitika, akkor jóval szerényebb mértékben tudunk ebből a növekedésből mi magyarok profitálni. Mindezt azért mondhatom el, mert a környező országok gazdasági növekedése jócskán meghaladja a magyar gazdaság növekedését. Románia közel 5 százalékkal, Szlovákia 4,5 százalékkal, Bulgária is közel 5 százalékkal növekszik.

Ha Németország és az Európai Unió növekedése hat Magyarországra, akkor engedjék meg azt a feltételezést, hogy a szomszéd országokra is hat ez a növekedés. Érdekes módon ők ebben a kedvezőtlenebb helyzetben is jóval nagyobb ütemben tudnak növekedni, mint mi. Úgy tűnik, hogy Magyarország a "Merjünk kicsik lenni" filozófia tekintetében most egy szerényebb tempóra fogott vissza.

Nézzük az okokat, hogy mi van a gazdasági növekedés visszaesése mögött. Egyrészt a versenyképesség jelentős romlása. Többféle felmérés készül a világban arról, hogy melyik országban a versenyképesség milyen módon változott meg az elmúlt időszakban. Mi egy svájci kutatóintézet felmérését vettük alapul. A 2003-as versenyképesség-elemzés alapján Magyarország abban a csoportban, ahol a lélekszám, lakosságszám alapján szerepel, a tavalyi 18. helyről a 23. helyre csúszott vissza. Egy európai kutatóintézet központja szerint pedig a nyolc csatlakozásra váró kelet-közép-európai ország közül hazánk a felzárkózási folyamatokat mérő index alapján már csak a 6. helyen szerepel.

Nem volt ez mindig így. Sajnos Észtország, Bulgária, Csehország előttünk szerepel a versenyképességi rangsorban.

A versenyképesség romlásának oka a túlköltekező állam, a jelentős mértékű költségvetési deficit, az óriási mértékű hiány, az eladósodás mértékének a növekedése. De van emellett más tényező is. Nem mindegy, hogy egy országról milyen híreket hallanak a befektetők, a külföldi beruházók. Az elmúlt egy évben a kedvezőtlen hírek sokasodtak meg. Nézzünk először egy hírt a Frankfurter Allgemeine Zeitungból, június 1-éről: "Hanyagság, illetve az állami szervek alkalmatlansága figyelhető meg, s a szándékos zaklatás sem zárható ki". Mindjárt szeretném ehhez hozzátenni, hogy az előző négy évben is elég sok kritikát kaptunk amiatt, hogy a vámszervek lassúak, hogy egy kamion beléptetése túl hosszú időt vesz igénybe, hogy Magyarország ebből a szempontból még nem tett meg mindent rugalmasan azért, hogy a kereskedelem, külkereskedelem és általában a gazdasági vérkeringés Magyarország és az Unió tagállamai között folyamatosabb legyen. De ilyen jellegű kijelentés vagy megállapítás azért az országról nem hangzott el. Ám éppen az előző ciklusban tettük lehetővé, egy kifogást orvosolva, hogy az a kamionos, aki a határra érkezik, már az Internetről lehívott formanyomtatványok kitöltésével, azonnal és kedvező módon tudjon belépni az országba. Úgy tűnik, minthogyha az állami szervek lazasága lenne megfigyelhető az elmúlt egy esztendőben ebben a tekintetben is. Mintha tehát kihatna a kormányzati magatartás azokra az intézményekre is (rendőrség, vámszervek, adóhivatal) amelyek felügyelete alá tartoznak. De itt van a bajor gazdasági miniszter kijelentése is. "Barátok között őszintén kell lenni. Más országok hatóságaiban sokkal inkább meg lehet bízni." Nos ezeket orvosolnunk kell. Ezeket a folyamatokat kezelni kell, s ha Németország valóban a legfontosabb partnerünk, akkor az onnan érkező üzenetekre sokkal jobban oda kell figyelni.

Smart Hungary: Okoskodó Magyarország?

A kedvezőtlen hírek folyamatokat térítenek el a korábbi kedvező tendenciáktól, így van ez a működő tőke tekintetében is. 2002. január 1-től nagy ingadozásokkal, de azért ez a mutató az elmúlt időszak recessziós hangulatában is pozitív tartományban volt. Ehhez képest 2003. első negyedévében a működőtőke-beáramlás helyett működőtőke-kiáramlást él meg az ország, azaz több tőke hagyja el Magyarországot, mint amennyi friss tőke Magyarországra érkezik. Erre azért az elmúlt 13 esztendőben nem volt példa.

De itt van a Smart Hungary, okos vagy ravasz Magyarország fordítással - mindenki döntse el, hogy miről van inkább szó. Ezzel a tavaly nyáron indult Smart Hungary programmal az a gond, hogy pusztán 5 milliárd forint van rá. Nem kifogásolom, csak párhuzamba állítom ezzel az iraki szerepvállalásnak a mintegy 6 milliárdos költségét. Úgy tűnik tehát, hogy a kormány számára fontosabb prioritás az iraki szerepvállalás - költségeit tekintve legalábbis biztosan így van -, mint a külföldi működőtőke-beáramlás ösztönzése, s ezen keresztül a magyar munkavállalók helyzetének a javítása, új munkahelyek teremtése. Nem véletlen, hogy egyre több külföldi újságíró mondja azt, ez a Smart Hungary program nem is annyira smart, nem is annyira okos, inkább okoskodó Magyarország lesz, amely minden egyes mutatóra vagy számra inkább a magyarázatot keresi, nem a mutató alakulását kívánja orvosolni. Sodródó gazdaságpolitika, aktív állami szerep helyett tétlenség és helyben járás.

1998-ban 28 százalékos kamattal lehetett lakáshitelt felvenni

Szóltam a Széchenyi Terv leépítéséről. Idézzük vissza, mit is mondott erről a kormányprogram: "A kormány a kis- és középvállalkozások fejlődését támogatva és vállalkozók biztonságérzetének növelésére átfogó programot hirdet meg. 2003-tól a Széchenyi tervben teljes körűen szerepeltetjük a közösségi forrásokból várhatóan támogatásra kerülő célokat." A várhatót még mindig várjuk. Ezt Medgyessy Péter 2002. május 27-én mondta el, azóta is várakozunk arra, hogy kis- és középvállalkozások fejlődését valóban valamilyen program támogatni tudja.

Infrastrukturális fejlesztések lefékezése. Az áll a kormányprogramban, hogy stratégiai cél az M0, az M3, az M5 és az M7 autópályák és a kapcsolódó gyorsforgalmi utak építésének befejezése, illetve folytatása, valamint elhangzott, hogy a kettőnél nagyobb, páros számú utakat a kormány fejleszteni fogja: ez a 4-es út, a 6-os út és a 8-as út. Ma én a Nagykunság fővárosából, Karcagról érkeztem, egy darabot a 4-es úton tettem meg. Sok mindent tapasztaltam az úton, különböző integetéseket egymásnak az autósok részéről éles előzésekben. De azt nem tapasztaltam, hogy munkagépek dübörögnének ezen a közúton.

Úgy tűnik, hogy a sodródó gazdaságpolitika és a visszafogó intézkedések egyre inkább túlsúlyba kerülnek. Ezek közül most csak egyet emelnék ki, ami hatásában és jelentőségében talán az elmúlt négy esztendő egyik legfontosabb döntése volt. Emlékezzünk vissza rá, hogy amikor 1998-ban az Orbán-kormány elkezdte a működését, 28 százalékos kamattal lehetett egy lakásépítésben vagy vásárlásban elindulni, sőt volt ennél azért magasabb is, és sikerült elérnünk, hogy aktív állami szerepvállalással a lakáshitel piac megmozduljon. Hiszen először az államnak kellett ahhoz lépéseket tennie, hogy aztán a pénzintézeti, a banki szféra követni tudja.

Eredményeket értünk el, hiszen a korábbi 12-16 ezres lakásépítés terén helyett 30 ezer fölé tudott már menni a lakásépítések száma, s az volt a célunk, hogy a lakásállomány 1 százalékát, azaz 40 ezer új épített lakást tudjunk minden esztendőben elérni - ez sajnos nem sikerült, amiben részben a kormányváltás is közrejátszott. Hiszen 2002. májusától folyamatosan halljuk azokat a híreket, amelyek a korábbi lakástámogatási rendszer módosításáról szólnak. Volt ebben a kamatplafon bevezetése, volt ebben a hitelezés időtartamnak a csökkentése, volt ebben az adókedvezmény megszüntetése, és így tovább. Tény és való, hogy az építőipar az elmúlt 6 esztendő legrosszabb kilátásaival zárja most 2003 első felét, s úgy tűnik, hogy egyelőre kilátás sincs arra, hogy ezen a területen változás történjen. Sőt, ellenkezőleg, most jelent meg az a kormánydöntés, az a kormányrendelet, amely az otthonteremtési program megnyirbálásáról szól.

A hitelességhez és a bizalomhoz hozzátartoznak azok az ígéretek, amelyeket bevált egy kormány - nos, itt az ígéretek és intézkedések egymással éles ellentétben vannak. Adócsökkentés helyett, mit tapasztalt meg a polgár az elmúlt egy évben? ÁFA-emelést (a raktározástól, szállítástól egészen az ásványvíznek az ÁFA tartalmáig). A helyi adók mértékének az emelését és az illetékkulcsok jelentős emelését tapasztaljuk, amelyet el szoktak bagatellizálni. Ám ha belegondolunk, hogy hány olyan ügy van az országban, amikor ajándékozási, öröklési, peres eljárások illetékei vagy éppen egy gépjármű-átírási illetéket fizetünk be, akkor mindjárt rájöhetünk, hogy bizony az az 50 és 200 % közötti emelés nagyon sokunkat nagyon keményen érint.

A kis- és középvállalkozások támogatása helyett volt egy akciója a kormánynak, ez az Egyszerűsítet Vállalkozási Adó nevet viselte. Ugye a választási kampányban azt hallhattuk, hogy egymillió vállalkozás életét fogja megkönnyíteni ez az új adó, nos kiderült, hogy ez egyfajta rétegadóvá vált az elmúlt időszakban. Elsősorban azok tudtak ezzel a lehetőséggel élni, akiknek a vállalkozása szellemi tevékenységre épült, a szellemi apport jelentős súlyt tett ki a vállalkozás működésében. Írd és mond 60 ezren indultak el ezzel az adónemmel. Szeretném idézni Tállai András kollégámat, képviselőtársamat, aki azt mondta már a törvényjavaslat vitájában, hogy 60-65 ezer között lesz azoknak a száma, akik 1 millió helyett majd választják ezt az adónemet. Azt kell mondanom - nem kötött rá fogadást, így pénz nem üti a markát -, de Andrásnak igaza volt. Az adóból valójában rétegadó lett.

Független intézmények megtámadása: testileg, lelkileg

Az elmúlt egy esztendőben négy olyan intézményt támadott meg a Medgyessy kormány, amely független a kormány működésétől. A Magyar Nemzeti Bank, a Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete, a Legfőbb Ügyészség és a Magyar Energia Hivatal vezetői váltak célpontokká. Négyből három közvetlenül gazdasági területet érint, de a negyedik, az ügyészség működése is alapvetően kihathat gazdasági kérdésekre. Nem kedvező tehát, hogy gazdaságfejlesztés helyett erőforrásait a kormány inkább ezen intézmények vezetőinek, vagy magának az intézménynek a lejáratására, megtámadására használta föl.

Különösen kiemelném a Szász Károly ellen elkövetett hétfői brutális támadást. Nem lehet elégszer elmondani, hogy számunkra világos a különbség az elmúlt egy év kormányzati magatartása és e között a brutális támadás között. Minden jóérzésű ember el kell, hogy ítélje ezt az akciót, s reméljük, hogy a rendőrség és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálatok mindent megtesznek azért, hogy ennek az ügynek a végére járjanak. De, hozzá kell tennünk azt is, hogy ettől függetlenül az elmúlt egy év kormányzati magatartása nagyon sok esetben rossz helyen és rossz pontokon kötötte le a felügyelet energiáját. A sajtó beszámolt már róla, hogy 2002 nyarán Szász Károlynak világosan megüzenték: jobb lenne, vagy nem volna a kormány ellenére, hogyha idő előtt távozna a posztjáról, és nem töltené ki 2006-ig a hivatali idejét. Szász Károly erre azt mondta, ameddig nincs olyan ok, ami miatt ezt valóban meg kell tennie, nem fog lemondani. Azaz végzi a munkáját, tisztességgel és becsülettel, mindannyiunk érdekében.

Szeretném mindig hozzátenni: amikor a Felügyeletet valaki támadja, akkor tudnunk kell, a Felügyelet azért felelős, hogy egy állampolgárnak a bankbetétjét, magánnyugdíj pénztárbeli megtakarítását, életbiztosítását, lakás takarékpénztári befektetését és így tovább, ennek a felhasználását ellenőrizze. A Felügyelet az állampolgárokért, az emberekért van. De amikor a Felügyeletnek nem a vizsgálatokkal kell foglalkoznia, vagy nem azzal kell foglalkoznia, hogy, idézőjelben, ki és hogyan próbálja meg ellopni a pénzünket, akkor bizony ez valamennyiünket megkárosít. A kormány tehát jobban tenné, ha támadások helyett azzal foglalkozna, hogyan erősítheti meg a Felügyelet működését. Hogyan teheti még biztonságosabbá mondjuk a tőzsdei akciókat, hogyan teheti még biztonságosabbá a magánynyugdíj-pénztárak működését, hiszen sokkal fontosabbnak tarthatjuk azt a kérdést, hogy az emberek magánnyugdíj-pénztárba tett pénze valóban reálértékben is hozamot hozzon, ne reálértékben veszteséget termeljen.

Szálka a Medgyessy-kormány szemében

A monetáris és fiskális politika közötti összhang szerintem jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az előző négy esztendőben töretlen bizalom, folyamatos működőtőke-beáramlás és tartós gazdasági növekedés valósult meg országban. Járai Zsigmond szálka a Medgyessy-kormány szemében. Azt lehet mondani, hogy egyfajta kényszeredett mosoly van, amikor a kormány és a Jegybank egyeztetésére sor kerül - egyik sem dönthet a másik nélkül. Komoly gazdaságpolitikai lépések nem történhetnek, főleg a monetáris politikában, a kormány és Jegybank nélkül. De az nem állapot, hogy a Jegybank vezetőinek félszemmel mindig arra kell nézni, vagy azt kell figyelnie, hogy a kormány milyen törvénymódosításokat, milyen olyasfajta intézkedéseket és javaslatokat hoz, amelyek a monetáris politika függetlenségét egyébként sérti.

Hány híd, hány kilométer autópálya fog épülni, és mennyiért?

Ígéretből az infrastrukturális fejlesztések kapcsán is Dunát lehetett rekeszteni. Volt arra vonatkozóan ígéret, hogy hány híd fog épülni, hány kilométer autópálya épül, hogy milyen módon gyorsítják majd föl, úgymond, az új kormány szereplői a különböző autóút- és autópálya-építéseket. Azt kell megállapítanunk, hogy ezek bizony az elmúlt egy évben minthogyha nem fölgyorsulnának, hanem lelassulnának.

Ráadásul újra megjelent az a fajta összjáték, amit az előző négy esztendőben már sikerült visszaszorítani, a legnagyobb pályázó cégek egyfajta kartellbe tömörülve megpróbálják a lehető legmaximálisabb árat kivasalni az államból, azaz, ha állami autópálya fejlesztések vannak, akkor ezek a cégek kartellba összeállva próbálják meg egymás között a munkát leosztani.

Két ilyen ügyet is vizsgál most a versenyhivatal. Budapest közútépítkezéseinél egy ismeretlen úr már két hónappal korábban közjegyzőnél letétbe helyezve megmondta, hogy hat beruházást ki fog megnyerni. Igaza lett, eltalálta a helyes megoldást. Most pedig az autópálya-építéseknél derült ki, hogy a kartellgyanú okán akár 20 milliárd forinttal többe is kerülhet az államnak az autópálya-építkezés.

A magyar kormány minisztériuma abban jeleskedik, hogyan lehet a pályáról a magyar gazdasági szereplőket eltakarítani

Annyit hadd tegyek még hozzá, szintén mint cseppben a tenger, hogy az elmúlt néhány hónapnak a Gazdasági Minisztériumi tevékenységét elsősorban az kötötte le, hogyan tudja ebből a közbeszerzésből kizárni az egyetlen lehetséges magyar konzorciumot. Az a példátlan helyzet állt elő, hogy a magyar kormány egyik magyar minisztériuma abban jeleskedik, vagy abban jár élen, hogyan lehet erről a pályáról a magyar gazdasági szereplőket eltakarítani. S hogyan lehet lehetővé tenni azt, hogy autópálya építés és autóút építésre elsősorban csak külföldi vállalkozások pályázhassanak, ezt sikerült elérni, szemmel láthatóan nem minden áldozat nélkül, 20 milliárd forint adófizetői pénz bánja ezt a döntést.

A Medgyessy-csomag

S ezek után néhány szót arról, hogy itt van a Medgyessy-csomag. Az elmúlt egy év gazdasági sodródása, helyben járása világossá tette, hogy a kormány letérítette az országot a tartós növekedési pályáról. A növekedés folyamatosan kisebb és gyengül, az államháztartás hiánya nő, egyre több befektető fordul el az országtól - valamit ebben a helyzetben tenni kell. Hogy mennyire volt ez, a pénzügyminiszterrel szólva a kiszámítható fejlődés és a takarékosság jegyében megszületett döntés, arra szeretnék azért egy néhány idézetet is hozni. Medgyessy Péter május 27-én azt mondta egy nyilatkozatában: "szeretnék mindenkit megnyugtatni, nincs második Bokros-csomag, harmadik Bokros-csomag, nincsen semmifajta olyan csomag, ami megszorításokat tartalmazna". Majd június 3-án a pénzügyminiszter a következőket mondta egy nyilatkozatban: "a kedden megjelent májusi makrogazdasági adatok éppen azt mutatják, hogy ez a hónap kedvező változásokat hozott, ami mindenképpen jó jel az államháztartás helyzetének alakulása szempontjából", csütörtökön pedig a kormány már elő is állt a megszorító csomaggal.

Így tehát a kiszámíthatóságnak semmi jelét nem tapasztaltuk, annál is inkább, mert az azóta eltelt több mint két hétben a kormánynak nem sikerült nevesítenie azokat a tételeket, ahonnan ezt a 76 milliárd forintot megszorításban elvonja. Ennyit a kiszámíthatóságról. Hogy mennyire sikerült vajon átláthatóvá tenni, s a fejlődés érdekében meghozni ezt a döntést, azt nyilván majd a jövő fogja eldönteni, azt azonban világosan látjuk, hogy a kormány magán nem kíván takarékoskodni. Az államapparátus, az állami minisztériumok és intézmények működésénél megszorító intézkedések nem kerülnek bevezetésre, erről szólt a legutóbbi kormánytájékoztató, bérekben, létszámban, dologi kiadásokban, megtakarításra nem kerül sor. Akkor pedig joggal tehetjük fel a kérdést, hogy honnan lesz majd elvéve ez a pénz?

Nyílván való, hogy futó programok és beruházások lesznek azok a célpontjai ennek az intézkedésnek. Ha pedig a mostaninál is kevesebb beruházás lesz, akkor nyilván a gazdasági növekedés sem kap ösztönzést. Néhány idézet arról, hogy mit mondanak az elemzők. Az egyik külföldi bank elemzője a következőt mondja: a magasabb árfolyam megnövelheti az inflációt, ezáltal a kormány visszaveszi azt a többletjövedelmet, amit korábban adott a gazdaságnak. Az okokat valószínű itt kell keresni. Ennek a döntésnek, intézkedésnek az elsőszámú nyertese vélhetően az államháztartás lesz. Azért kell azt mondanom, hogy vélhetően, mert az elmúlt két hétben kiderült, hogy a rossz döntésre a piac azonnal lép, azonnal intézkedéseket hoz. S az elmúlt néhány napban olyan mértékűvé vált a külföldiek kezében lévő kötvényeladásnak a mértéke, ami azt mutatja, hogy a piac egyáltalán nem érezte bizalomerősítő intézkedésnek ezt a június 4-i kormánydöntést. Inkább úgy ítélte meg, hogy a forintleértékelés, a sáveltolás, s ennek a megszorító csomagnak a bevezetése egyfajta kapkodást, átgondolatlanságot tükröz.

A Nemzetközi Vállalatok Magyarországi Társaságának az elnöke azt mondta a döntés után, "ennél nagyobb lépésre lenne szükség, ez a versenyképesség fokozásához nem elég". Tehát világos, hogy ezek a döntések átgondolatlanságot, kapkodást tükröznek a piac számára is. S ha ehhez még hozzáteszem azt is, amit a MOL vezérigazgatója mondott a következő nap: "a forint leértékelése a kőolajárak utóbbi időben tapasztalt emelkedését megfejelve az energiaárak növekedéséhez vezethet", világossá válik, hogy a kormány nem gondolta végig, ezzel az intézkedéssel igazából milyen hullámokat, trendeket indít el.

Hiszen azt ma már minden magyar állampolgár tudja, aki mondjuk külföldi nyaralásra készül, hogy bizony 10 százalékkal többet kell fizetnie a nyaralásáért, mint azt egy hónappal korábban azt gondolta. Minden magyar állampolgár tudja, hogy az ő jövedelme, a bére, a nyugdíja kevesebbet ér, mint egy hónappal korábban. Erre hadd idézzem a Fidesztől azért meglehetősen távolálló két szakszervezeti vezetőnek a mondatát. Az egyik azt mondja, "ebben a pillanatban a munkavállalók vesztesei a forint leértékelésének, hiszen ezzel a munkájuk is leértékelődik". A másik kijelentés: "miért jó a munkavállalóknak, ha a munkájuk értékét csökkentik?" Az első kijelentést Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek elnöke tette - nyilvánvaló nem a Fidesz sugalmazására, egész egyszerűen ez a tényszerű helyzet. Arra a kérdésre, hogy a Medgyessy-csomag mennyire lesz jó az exportnak, és így a magyar gazdaságnak, ma még nehéz választ adni. Exportálok elmondják, hogy a magyar vállalkozások jelentős része nem közvetlenül, hanem közvetve exportál, egy-egy multi beszállítójaként. Azt, hogy ebből a többletjövedelemből hogyan és mennyit oszt vissza a multinacionális vállalkozás, azt ma még azért nehéz eldönteni. Tartok azonban tőle, hogy egy kisvállalkozásnak, egy közepes magyar vállalkozásnak az alkupozíciója egy multival szemben nem elég hatékony ahhoz, hogy ebből az ösztönzésből valami neki is visszajusson.

Azt mondtuk, és azt mondhatjuk tehát, hogy a kormány által elérni kívánt célokat, mint az exportösztönzés és a versenyképesség javítása közvetett eszközökkel, így adó és járulékcsökkentéssel, beruházás ösztönzéssel és egyéb gazdaságfejlesztési támogatással is el lehetett volna érni.

Gyengült a forint, mint a Bokros-csomag idején

Nos, Hölgyeim és Uraim, pár szót mondanék még arról, ami az elmúlt napok egyik fejleménye, ez pedig a forint gyengülése, a forint több mint 9 százalékos értékvesztése. Olyan helyzet alakult ki a piacon, ami miatt a Monetáris Tanácsnak azonnal lépnie kellett. A forint az euróhoz képest az elmúlt nap folyamán is 270 forint fölé gyengült. Az egy évvel ezelőtti, 232-235 forintos forintárfolyamhoz képest ez igen jelentős gyengülés. Ráadásul távol van attól a céltól, amit a kormány maga elé tűzött, hogy valahol 250 és 260 forintos euró-árfolyammal kell majd Magyarországnak az Európai Unióhoz csatlakozni. A két héttel ezelőtti sáveltolás világossá tette, hogy ennek óriási következményei lesznek.

A Nemzeti Bank egy fontos célhoz következetesen tudta magát tartani, ez pedig az inflációs cél volt. A Jegybankról szóló törvény árstabilitást tesz a Jegybank feladatává, a Jegybanknak tehát követni kell minden olyan mozgást, ami az árstabilitást veszélyezteti. Az elmúlt egy napban ilyen helyzet alakult ki, az elmúlt két hét következményeként. Hiszen nem véletlen, hogy az elmúlt két hétben sok olyan elemzői jelentés jelent meg, amely arról szól, hogy a magyar kötvényeket, a magyar állampapírokat nem elsősorban ajánlják ma már Közép-kelet Európából, helyette a szlovák és a lengyel kötvények szerepelnek a leginkább ajánlott kötvények között. Ennek biztos, hogy oka volt a kapkodás, az átgondolatlanság, a folyamatos és tartós vita a jegybank és a kormány között, emellett pedig aki ránéz a makrogazdasági számokra és mutatókra, világosan látja, hogy ez egyenes következménye volt az elmúlt egy esztendőnek.

Még számokra visszatérve azt szeretném hozzátenni, hogy a mostani közel 80 milliárd forintos költségvetési elvonás összege magasabb, mint amit az Orbán-kormánynak az évszázad legnagyobb a Tiszán levonuló árvíz miatt kellett átcsoportosítania. Ennyire rossz lenne a helyzet? - tehetjük fel a kérdést. Úgy ítéljük meg ezek kapcsán, hogy a Medgyesy-csomag egyelőre nem más, mint tűzoltás. Nem más mintegy látszatválasz a magyar gazdaság problémáira.

Többször elmondtuk, a kormánynak nem kell feltalálnia spanyolviaszt, nem kell föltalálni valami újat, azt a bevett technikát és gyakorlatot kell alkalmaznia, amit Magyar Modellnek neveztünk. Amely egyszerre tudta biztosítani a pénzügyi egyensúlyt, az államadósság, az infláció csökkenését, a munkahelyek számának növekedését és a tartós gazdasági növekedést. Ma nem ilyen a helyzet.

Medgyessyék nyomot akarnak hagyni

Medgyessy Péter azt mondta egy kihelyezett kormányülésen, a Medgyessy kormánynak törekednie kell rá, hogy nyomot hagyjon minden területen. Nos, egyelőre sajnálattal kell azt mondanunk, hogy a gazdaságban féknyomot hagytak. Reméljük, hogy leveszik a fékpedálról a lábukat, s a magyar gazdaság újra visszaáll arra a tartós növekedési pályára, ahol 1998 és 2002 között volt.

Köszönöm szépen a figyelmet.