Einstand

"Mádl Ferenc aggályait hétfőn este magabiztos, a tisztséget tüntetően semmibe vevő sietséggel söpörte félre az MSZP-SZDSZ-többség. Mádl felvetései politikamentesek és egyszerűek voltak, elsősorban a széles társadalom esélyegyenlőségéről szóltak, ahogyan a köztársaság első számú reprezentánsától el is várható."

Dátum: 2003-06-25 11:02:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=12058
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:27:47.080233, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Az utóbbi időben aligha volt törvény, amely ennyi embert érintett, s várható következményeiről ilyen kevés hiteles információ jutott volna el a társadalomhoz, mint amilyen a kórháztörvény. A magyar fekvőbeteg-ellátás átalakulás előtt áll, s az emberek jószerivel csak hitelüket vesztett politikai szócsatákból tájékozódhattak arról, hogy éri-e hátrány őket, ha profitérdekelt társaságok is kézbe vehetnek egészségügyi intézményeket. A kórháztörvény első elfogadása után - ha már egy ilyen széles kört érintő jogszabály nem lett kétharmados - a köztársasági elnök megfontolása maradt az utolsó záloga annak, hogy a hétköznapi ember számára esetleg várható hátrányokra ne a politikai jobboldal, hanem egy közjogi méltóság szava hívja fel a figyelmet.

Mádl Ferenc aggályait hétfőn este magabiztos, a tisztséget tüntetően semmibe vevő sietséggel söpörte félre az MSZP-SZDSZ-többség. Mádl felvetései politikamentesek és egyszerűek voltak, elsősorban a széles társadalom esélyegyenlőségéről szóltak, ahogyan a köztársaság első számú reprezentánsától el is várható. A törvényt nem találta alkotmányellenesnek, viszont rámutatott arra a pontjára, amelyre amúgy egy szocialista kormánynak nem kívülről kellene felhívni a figyelmét, miszerint a profitorientált egészségügy a piac negatív jelenségeit is előidézheti, s erre az államnak fel kell készülnie. A választ politikai "einstand" formájában kapta meg. A kormánytöbbség a látszatát sem kívánta megőrizni annak, hogy foglalkoztatja a köztársasági elnök véleménye. A sietség okaként felhozható, hogy a kórháztörvényt a praxistörvény időbeli hatálya miatt június 30-ig ki kell hirdetni, addig azonban még legalább egy hét állt rendelkezésre, és Mádl sem az Alkotmánybírósághoz fordult, ezzel is jelezve, hogy a törvény jobbítása és nem politikai halogatása a célja. A kormánytöbbség úgy viselkedett ebben a játszmában, mint a kicsinyes kártyás, aki túl erősen csapja le aduját. Összetrombitált egy rendkívüli ülést, megszavazta a törvényt és elment szabadságra.

A parlament ezzel útjára bocsátott egy törvényt, amely várhatóan - az oktatási törvényhez hasonlóan - ciklusonként újabb és újabb reformok és átalakítások terepe lesz. Az egészségügyi, az önkormányzati és az egészségbiztosítási törvény rendelkezései ugyan elvileg biztosítják az egyenlő esélyeket, de nincs konkrét elképzelés arról, hogy a profitérdek hogyan viselkedik majd a valóságban. Mi garantálja, hogy a magánkórházi osztályokra nem a kevésbé súlyos betegeket fogják felvenni (kevesebb ráfordítás, előnyös finanszírozás), míg a súlyos betegek (az ellátás drágább, mint amennyit az egészségbiztosító fizet) mehetnek a nem privatizált kórházakba? Mi biztosítja, hogy a betegeket egy minimális ápolási idő után nem küldik haza, mert akkor már ráfizetéses az ellátás? Vagy azt, hogy a profitra dolgozó helyeken nem növekszik meg túlságosan az ambuláns ellátások száma, vagyis a betegek nem lesznek a szükségesnél gyakrabban visszarendelve, ami által nagyobb lesz a zsúfoltság? Olyan negatív hatások ezek, amelyekre a profitorientált piac működése alapján okkal lehet gyanakodni, ám a törvénnyel nehéz szabályozni.

Egyáltalán nem mindegy, hogy az emberek esélyei egyenlőek - vagy a törvény előtt egyenlőek.

Panek Sándor - Délmagyarország

2003. június 25.