Lezsák: Lakitelek forrása a népi írók mozgalma volt
Huszonöt évvel ezelőtt, szeptember 27-én rendezték a lakiteleki találkozót. Ez olyan történelmi eseményként él a magyar társadalom tudatában, amely elindította a rendszerváltást. A találkozóról, az ott megfogalmazott célokról, a tanácskozás örökségéről készített interjút a Magyar Hírlap Lezsák Sándorral, a rendezvény egykori házigazdájával, aki ma az Országgyűlés alelnöke s a Nemzeti Fórum elnöke.
Dátum: 2012-09-27 08:48:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=184727
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 15:20:50.379030, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
– Hogyan és milyen indíttatásra jött létre a lakiteleki találkozó?
– Egy folyamat része volt. Megelőzte sok olyan kicsi, helyi szerveződés, körökké formálódó kapcsolat, amely egy-egy művelődési ház, könyvtár, egyházi közösség, író vagy éppen folyóirat, például a szegedi Tiszatáj vonzáskörében alakult ki. Ezek természetesen mindig a tűrés és tiltás határmezsgyéjén politizáltak, de épp a határok tágítását tekintették feladatuknak. Ezekben a körökben persze rendszerkritikus beszélgetések folytak, de ritka volt az, hogy magát a rendszert, a szocializmust teljesen elvetették volna. Búvópatakszerű folyamatok voltak ezek, amelyek például Lakiteleken többször is találkoztak, és törtek a felszínre. – Emlegetik, Lakitelek előzménye a Fiatal írók találkozója volt, amit szintén ön hozott tető alá 1979-ben. – Lakitelek előzményének kell tekinteni azt a szellemi erjedést is, amely a filmes világban a hetvenes években, vagy az írószövetségben történt a nyolcvanas évek elején. Tény, hogy az évtized végére radikálisabbá váltak a folyamatok és a szerveződések, s ezt a világpolitika történései, például a hidegháború lecsengése, a szovjet rendszer végelgyengülése, Gorbacsov peresztrojkája s nem utolsósorban a lengyel Szolidaritás mozgalom is segítette. – A Szolidaritás példája volt a legerősebb a hatások közül? – Fontos volt nemcsak szellemi, de konkrét technikai kérdésekben is. Például a szitanyomatos plakátok készítésében, amivel Balogh László, a közszolgálati média egyik választott vezetője foglalkozott akkor. És ha már a lengyelekről beszélek, akkor meghatározó volt az is, amikor Karol Wojtyla krakkói érseket pápává választották. Rendkívüli erőt adott. Hallgattam a SZER tudósítását arról, amikor pápaként először látogatott Lengyelországba, 1979-ben. Amikor lesétált a repülőgép lépcsőjén, letérdelt, s megcsókolta a lengyel földet. Felállt, és nem csak népének, a világnak, nekem is azt üzente: Ne féljetek! Ez óriási erőt adott. Csak nemrég, a Biblia évében tudtam meg, hogy ez a „ne féljetek” éppen 365-ször fordul elő a Bibliában. Minden napra jut egy. A maira is.A teljes interjút a Magyar Hírlap Online-on olvashatja.
– Egy folyamat része volt. Megelőzte sok olyan kicsi, helyi szerveződés, körökké formálódó kapcsolat, amely egy-egy művelődési ház, könyvtár, egyházi közösség, író vagy éppen folyóirat, például a szegedi Tiszatáj vonzáskörében alakult ki. Ezek természetesen mindig a tűrés és tiltás határmezsgyéjén politizáltak, de épp a határok tágítását tekintették feladatuknak. Ezekben a körökben persze rendszerkritikus beszélgetések folytak, de ritka volt az, hogy magát a rendszert, a szocializmust teljesen elvetették volna. Búvópatakszerű folyamatok voltak ezek, amelyek például Lakiteleken többször is találkoztak, és törtek a felszínre.
– Lakitelek előzményének kell tekinteni azt a szellemi erjedést is, amely a filmes világban a hetvenes években, vagy az írószövetségben történt a nyolcvanas évek elején. Tény, hogy az évtized végére radikálisabbá váltak a folyamatok és a szerveződések, s ezt a világpolitika történései, például a hidegháború lecsengése, a szovjet rendszer végelgyengülése, Gorbacsov peresztrojkája s nem utolsósorban a lengyel Szolidaritás mozgalom is segítette.
– Fontos volt nemcsak szellemi, de konkrét technikai kérdésekben is. Például a szitanyomatos plakátok készítésében, amivel Balogh László, a közszolgálati média egyik választott vezetője foglalkozott akkor. És ha már a lengyelekről beszélek, akkor meghatározó volt az is, amikor Karol Wojtyla krakkói érseket pápává választották. Rendkívüli erőt adott. Hallgattam a SZER tudósítását arról, amikor pápaként először látogatott Lengyelországba, 1979-ben. Amikor lesétált a repülőgép lépcsőjén, letérdelt, s megcsókolta a lengyel földet. Felállt, és nem csak népének, a világnak, nekem is azt üzente: Ne féljetek! Ez óriási erőt adott. Csak nemrég, a Biblia évében tudtam meg, hogy ez a „ne féljetek” éppen 365-ször fordul elő a Bibliában. Minden napra jut egy. A maira is.
A teljes interjút a Magyar Hírlap Online-on olvashatja.