"Teleki Blanka a büszke, magyar nő szimbóluma" + képgaléria
A mai azon ritka alkalmak egyike, amikor egy olyan nemzeti hősnek állítunk emléket, akinek a neve mindenkinek ismerősen cseng, de hogy ki volt, és mit tett valójában, az sajnos kevésbé közismert - hangsúlyozta Rogán Antal Belváros – Lipótváros polgármestere a Teleki Blanka halálának 150. évfordulója alkalmából tartott ünnepi emléktábla-avatáson pénteken, melyen a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke Boross Péter volt miniszterelnök is részt vett. Tekintse meg képgalériánkat!
Dátum: 2012-10-19 15:14:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=185518
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 15:25:38.516547, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Életpályájának a nőnevelést nagynénje, Brunszvik Teréz hatására választotta – fűzte hozzá. Legfőbb életcélja az anyanyelv ápolása és a sajátos magyar kulturális értékek megőrzése volt – húzta alá, hozzátéve, hogy ami ma már természetesnek számít, az akkoriban „botrány” volt, hiszen a főnemesi családok lányai elsősorban angol, német és francia nyelven tanultak.
Teleki Blanka leánynevelő intézete 1846 őszén nyitotta meg kapuit, és a forradalom előszelét megérezve Teleki egyre elhivatottabb híve és terjesztője lett a forradalomi eszméknek – mutatott rá Rogán Antal. „Legyünk érdemesek arra, hogy társaiknak nevezzenek a forradalom fiai” – e szavakkal buzdította női növendékeit, e gondolat jegyében készítette fel őket az életre és a nemzetért való helytállásra – mondta a fideszes politikus. 1848-ban a márciusi pontok hatására kihirdette Teleki Blanka növendékeinek kiáltványát a nők egyenjogúsága nevében – fogalmazott, hozzátéve: Teleki Blanka messze megelőzte a szüfrazsettek korát.
Boross: Hőseink emlékét jobban kell ápolnunk
Adósságtörlesztést hajtunk ma végre, mert nyomaszthatna is bennünket, hogy mennyire elhanyagoltuk azoknak az asszonyoknak az emlékét, akik az elmúlt századokban oly sokat és nagyot cselekedtek a hazáért – fogalmazott Boross Péter volt miniszterelnök és a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke köszöntőjében.
Teleki Blanka életútja
Erdélyi arisztokrata családban, Nagybánya közelében született. Édesapja Teleki Imre (1782-1848), édesanyja pedig Brunszvik Karolina (1782–1843), aki az első magyarországi óvodák megalapítójának, Brunszvik Teréznek a testvére volt. Két ifjabb testvére volt: Emma (De Gerando August neje), aki 1809-ben és Miksa, aki 1813-ban született.
Fiatalon Münchenben és Párizsban festészetet, Budán Ferenczy Istvánnál szobrászatot tanult. Későbbi pályájára a legnagyobb hatással mégis nagynénje, Brunszvik Teréz volt, aki magával vitte külföldi utazásaira. Blanka is a nőnevelést választotta hivatásául: 1846-ban magyar tanítási nyelvű leánynevelő intézetet nyitott Pesten, a mai Szabadság téren. Ez az iskola számít az első olyan magyarországi leányiskolának, ahol szakszerű oktatás folyt. A kiváló tanárok között volt Vasvári Pál (történelem), Hanák János (természetrajz) és Leövey Klára (nevelőnő). A szabadságharc alatt, 1848 végén kénytelen volt az intézetet bezárni; Leövey Klárával előbb Debrecenbe, Nagyváradra, végül Szegedre menekült.
A szabadságharc bukása után részt vett a forradalmárok rejtegetésében. Miután a bécsi rendőrség kezére jutott Teleki Blanka levelezése, 1851-ben Bécsben elfogták és Pestre, az Újépületbe szállították. 1853-ban a haditörvényszék 10 évi várfogságra ítélte; az ítéletet is az Újépületben hirdették ki. Teleki Blanka Brünnben, Olmützben és végül Kufsteinben raboskodott. Miután 1857. május 11-én amnesztiával szabadult a kufsteini börtönből, többé nem tért haza; Ausztriában, majd Franciaországban élt, húgánál. Ekkor a menekültek ügyét karolta fel. Párizsban érte a halál.