Bolgár György és a metró egyetlen oldala - avagy álmok az egységről
Egy csaló és sikkasztó kedvezményes listáján feltűnni olyan bélyeg, amelyet akkor is nehezen fognak tudni leáztatni vagy lemosni magukról az érintettek, ha az égvilágon semmi törvénybe, sőt erkölcsbe ütközőt nem csináltak - olvassa a tömegközlekedő ember a 21-i Metró újságban.
Dátum: 2003-07-23 08:47:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=12966
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:34:30.630621, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Ül a metróban Bolgár György újságíró. Az ablakkal szemben, mert onnan rálát a dolgok sötétjére, az alagút jobb oldalára. Háta mögött műbőrrel bevont pad; erősen kapaszkodik is a bal oldali fogódzóba, s így, mozgásában korlátozottan, mégis a lepergett évtizedek szovjet gépgyártásának biztonságától bátorodva figyeli a jobb oldali ablakot. A dolgok mikéntjét.
Tervezi, gyúrja, formázza magában a szöveget, amit majd július 21-én a Metró újságban megjelentet, már tudja is, éppen így, finoman, álszerényen és álnaivan fogja kezdeni szokásos, népnevelő sorozatát: "Gyűlnek a témák rendesen az újságíró (és az újságolvasó) számára, bár ne gyűlnének. Mert hiába írom meg a véleményemet, attól még semmi sem lesz jobb (igaz, remélhetőleg rosszabb sem)." Bolgár György újságíró sejti már, miről fog írni aznap. A brókerbotrányról. Arról, hogy az ellenzék "érzi, hogy ütheti a kormányt, és bár nem teljesen alaptalanul teszi, az ütlegelés mámora láthatóan a fejébe szállt, ami valószínűvé teszi, hogy az amúgy is ordenáré magyar közéleti stílus még primitívebb és elviselhetetlenebb lesz".
Elszunyókál, alfa állapotba merül könnyen az ember a ringató metró félhomályában, Bolgár György újságíró is kókadozik, másodpercekig álmodik. Arról, hogy egyszer volt, hol nem volt egy szép világ, melynek anyaföldje alatt világos, fényűző metrók szaladtak. Szerelvényeikben bárhova ülhetett a nagyvárosi vándor, mert az álombéli metróknak csak egy oldala volt, csak ott lehetett ülni, csak arra lehetett rálátni. Pompás, illedelmes, és udvarias volt akkor még a stílus. Nem volt, aki brókerbotrányokról írjon, mert mindenki egyívású volt, karöltve csücsülve. Halk sóhaj még, nosztalgikus révedezés: csúnyán véget ért az egyoldalú metróvagonok világa, hirtelen másik oldala is lett mindennek, és...
Bolgár György újságíró felrezzen, dühös a tülekedő tömegre, amiért felébresztette a mézédes álomból. Visszatér az alpári stílus, szemközti ablakai lesznek újból a metrónak, és mintha Orbán Viktor vicsorogna a sötét üveg tükrében. Pedig nem is a másik, a jobb oldal az, hiszen tükröz az ablak, Bolgár György újságíró látszik amott is, saját magát látja hiszen, a baloldalon ülők tükörképét.
Elillanna az ordenáréság? - kérdi aztán magától. Ó dehogy. "Nincs még vége. Erre a helyzetre - amelyet nehezíteni fog az uniós csatlakozás számos újdonsága, nehézsége, bizonytalansága - még külön, egy másik húron is rájátszik Orbán Viktor, aki úgy próbál még nagyobb népszerűséget szerezni, hogy módszeresen építi fel retorikáját a háború előtti magyar revíziós politika kódszavaira". Ez az, elkaptam a csirkefogót - gondolja magában a sorokkal játszadozó, felriasztott Bolgár György újságíró (még visszaszunnyadna, Orbán-bányákról álmodna inkább), de lassan a metró és a gondolatban megírt cikk is a végponthoz közeleg, még kell egy katartikus igazságot közölni, a brókerbotránytól mindenképpen el kell jutni Orbán Viktorig, ezért az utazó író simít egyet a szövegen: Orbánnak csak "az számít, hogy Nagy-Magyarország illúzióját kelthesse, mert abban bízik, hogy érzelmileg ez megmozgatja az embereket. Semmi sem számít, csak a hatalom visszaszerzése. Rossz idők jönnek."
A huzatos aluljáróban érzi a rossz idők szelét Bolgár György újságíró, s miután kilép a metróból, átszalad a Metróba, begépeli szárnyaló gondolatait, másnap megjelenik az ingyenes lap, "A helyzet rossz, és romlani fog" című népidomító cikkel. Finom, úri lap ez a Metró, távol minden alpáriságtól, szépen szól a magyarról, aki "már csak olyan, hogy az elképesztő mértékű béremelést is kevesli, hiszen meg van győződve arról, hogy kétszer, háromszor annyit érdemelne. Hálát és köszönetet ne reméljen a kormány", írja még Bolgár György újságíró, aki megköszöni az alamizsnát a kormányzatnak minden magyar helyett.
Mi, az alpári stílus nyilvánvaló képviselői és űzői pedig a fent idézett agitprop sorokat olvasva végül érezzük már: Orbán Vikor és Bolgár György újságíró is álmodozik, mindketten az egységet revízionálják. Egyikük a magyar nemzet összetartozásáról, másikuk az egyoldalú metrószerelvények világáról nosztalgiázik. Hja, kérem, álmodni még csak szabad!
Muray Gábor
MNO - fidesz.hu