Savanyú banán
Ha néhány hete banánköztársaságnak tűntünk a "művelt" nyugat (sajtójának) szemében, akkor a K&H-botrány után már e köztársasági banán is savanyú. Jelzőnek mindenképpen: egy fura elit (hm) primitív korrupcióját emlegetik azok, akik még nem legyintenek unottan az újabb (nem is olyan új) ügyecskére.
Dátum: 2003-07-23 15:02:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=12990
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:34:38.088455, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A kicsinyítő képző persze nem a balhé, hanem a kicsinyesség jelzője. Ugyan mi más szóval lehetne minősíteni egy olyan ország "befektetési" ügyletét, amelyre a pénzügyi felügyelet politikai és szakmai nyomás alatt álló elnökének fura megbunkózása után derít fényt a titkosszolgálat? Azaz évekig senkinek sem tűnik fel egy kétes múltú, tanfolyambróker villámkarrierje, "ügyvezetői" ténykedése, pedig a "szent ügyért" még konzulsofőrséget is vállal. Sőt, az állam, a pártok, a pénzpiac és a média egyes vezérkéit is eteti a tenyeréből, motoros futárral szállítva nekik a VIP-es kenőhozamot, míg össze nem omlik a piramis-kártyavár, amit egyébiránt az adófizetők pénzéből is emeltek. Egy másik Rejtő úr, mármint P. Howard is megirigyelhetné a történetet. Ponyvaparódia ez a javából.
Voltaképpen mindegy már, hogy kiről mi és hogyan fog még kiderülni, melyik párt nyeri a pr-meccset, s megfizeti-e a belga-holland anyabank a teljes veszteséget a K&H károsultjainak. Az igazi károsultak nem ők ugyanis, bár igyekeznek megjátszani a jóhiszemű áldozatot. Elgondolkodik azonban az ember, ha valaki ennyi pénzt ad a másik kezébe, hogy sáfárkodjon vele ügyesen, nem találja-e furcsának, ha egy idő után zavaros számlaegyenlegeket kap, pontatlanok az átadott összegről szóló értesítések, nem stimmelnek a kimutatások? Életszerű-e, ha egy tiszteletbeli konzulátus által vett és használt (hogy is van ez?) Mercedest kölcsönadja annak a brókernek, akiről tudja, hogy nem is egy luxusautó áll a garázsában? És vajon miként lakhatott ez a tőzsdecár annak az ügyfelének a lakásában, akinek megbízásából ő keverte meg a Pannonplast-kártyákat? Szóval az ember hajlamos azt hinni, hogy másutt keresendők a károsultak. Fogalmazzunk demagógul: akik szokás szerint semmit nem kapnak. Az emelkedő adókat szorgosan fizető emberek, akik legtöbbször hiába fordulnak hitelért azokhoz a bankokhoz, amelyeket gyakran az ő pénzükből konszolidálnak. A populáris tanulságok levonása folytatható, mert a következmények sorának sincs vége: az ilyen ügyek láttán kevésbé akar bejönni a tőke, s emiatt nemcsak a brókereknek, hanem mindenkinek kevesebb lesz a munkahely. Akik korántsem csak elvben fizetnek rá arra, hogy romokban hever a magyar pénzügyi felügyelet iránti külső és belső bizalom. Országimázs ez a javából, s nem homályosítja el semmiféle drága pr-kampány.
Ki hiszi el a motoros "hozamok" után, hogy a fontos és "nagy" emberekkel nem kivételeznek a brókerek (is), miért is ne, hiszen ez így van rendjén. Nem görbült erkölcsi haja szála soha egyetlen VIP-esnek sem, ahogy Kulcsár is voltaképpen csak kis hercegnek számít az egykor Princz-felügyelte tartományokban.
Kulcsár Attila, Princz Gábor nyomában, meg sem állt Bécsig.
Nincs más hátra, írjunk egy ponyvaparódiát. Rövid lesz. Bemegy X. az Y. bank helyi fiókjába, aszongya, ennyi pénz kéne erre, így és akkor fizetném majd vissza. Rendben, mondja a bank, és nem kérdezi, X. kinek a pártja és az ismerőse, hol volt helyettes és hol lehet elnök, vezér, melyik médiában alsztár, a bank csak azt nézi, mekkora a biztosíték arra nézve, visszakapja-e majd kamatostul a kölcsönt. Vip-lista nincs, vagy ha van, minden nagykorú polgár rajta van. Mindegyikük egyformán fontos. Ügyfélnek hívják az ilyet.
Jót nevettünk.
Füzes Oszkár, Népszabadság, 2003. július 23.