A Kulcsár-szöktető ifjúkommunista

Sofőrje maga az antikapitalista Ifjúkommunista folyóirat egykori szerkesztője volt. A határon kutya sem turkált a "kirgiz konzul" kocsijában, még kevésbé utasának az előéletében. Az Erdős-Kulcsár kettős úgy suhant át a határon, mint a nemzetközi tőke, amely köztudottan nem ismer határokat.

Dátum: 2003-07-23 15:50:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=12994
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:34:39.307027, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Ő maga volt az Ifjúkommunista.

Azóta már Erdős Endre jócskán ötvenes.

A 80-as évek elején ő szerkesztette az Ifjúkommunistát, a "KISZ KB elméleti, politikai és módszertani folyóiratát."

Ő, aki a főszerkesztői székből az akkori MSZMP Központi bizottságának munkatársává avanzsált.

Majd a rendszerváltozás hulláma elől Erdős a mélybe merült, hogy egy sor szerencsejátékhoz kötődő cég vezetői között merüljön fel ismét a neve.

Szerencsejátéka eljuttatta az ifjúkommunistát a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. főosztályvezetői, majd a K&H érdekeltségű Prokom Marketingkommunikációs Kft. ügyvezetői székébe.

Mellesleg, hogy diplomata-útlevélhez jusson s így a határon senki se turkálhasson holmijába - megszerezte (vásárolta?) a "tiszteletbeli kirgiz konzul" címet.

Egyáltalán nem csoda, hogy a 60 közeli Erdős Bandi(tata) a hírek szerint a csoda-bróker Kulcsár Attila cégének, a K&H Equities-nek a VIP-ügyfele.

Az pedig köztudott, hogy a kapitalista Kulcsár a saját diplomáciai mentességet élvező VIP-ügyfelének, Erdős Endrének az autóján szökött ki Bécsbe.

Sofőrje maga az antikapitalista Ifjúkommunista folyóirat egykori szerkesztője volt.

A határon kutya sem turkált a "kirgiz konzul" kocsijában, még kevésbé utasának az előéletében. Az Erdős-Kulcsár kettős úgy suhant át a határon, mint a nemzetközi tőke, amely köztudottan nem ismer határokat.

Erdős, a "tőke-tudatos" eredeti tőkefelhalmozása a 80-as évek első felére esik.

Tőkéjét - politikait természetesen - akkor gyűjtögette, amikor az Ifjúkommunista állásfoglalása szerint "a Szovjetunió gazdasági, politikai és katonai segítséget nyújtott az Afgán Demokratikus Köztársaság törvényes kormányának" (1979. dec. 28-tól...).

Amikor az "illetékes elvtársak" amellett tették le a voksukat, hogy az olajárrobbanás nem érinti a KGST (a szocialista országok közös-piacának) az országait. Ahogy ők mondták: "nem gyűrűzik be" a fejlett világ gazdaságait teljesen átstrukturáló nyersanyag-válság.

Erdős az MSZMP XII. kongresszusának (1980. május 24-27.) szellemében kaparta össze politikai tőkéjét az olyan megállapítások támogatásával, amely szerint "az MSZMP politikája erős, biztos jövőt ígér a magyar népnek és ezért változatlan."

A lengyelországi szükségállapotot (1981. december) bevezető Jaruzelski tábornok is sokat hozott Erdősék konyhájára.

Nem ingatta meg e politikai tőkegyűjtögetést az a romániai letartóztatás-hullám sem (1982 novembere), amely számos erdélyi magyar értelmiségit érintett. Mit neki Ara-Kovács Attila, Kertész Attila, Szőcs Géza és mások bebörtönzése. Az Ifjúkommunista hősiesen - és politikai tőke-tudatosan - hallgatott róluk.

Hallgatott Duray Miklósnak a New York-i Püski kiadónál megjelentetett (1983. szeptember) "Kutyaszorítóban" című kötetéről is, amely a szlovákiai magyarság helyzetét tárta ország-világ elé. Kitartóan hallgatott volna évekig róla, ha Csoóri Sándornak az e kötethez írt előszava - a "Kapaszkodás a megmaradásért" című - nem ver nagyobb bel- és külpolitikai hullámokat.

Az Ijúkommunista egykori szerkesztője Kádár-korrekten szörfözött ezeken és más hullámokon... egészen a tőke-konvertálás, azaz a rendszerváltás időszakáig.

Erdős Bandinak nem kellett kapaszkodnia a megmaradásért. A gazdaságivá átváltott politikai tőkéje jól kamatozott. Már évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott az egyik volt újságíró munkatársának: most számolja, hogy a magyarországi gazdagok között ő hányadik lehet a listán.

Azóta a VIP-listás "Bandika" - hála Kulcsár Attilának és társainak - még előrébb rukkolt e tőkés rangsorban.

Neki Kulcsárt sikerült a határon túlra mentenie.

Most a tőkéjén a sor.

Vajon ki segíti ki?!

- szil -, gondola, 2003. július 23.