Versenyképesség a csatlakozó országokban: hazánk egyre inkább leszakadóban
Az európai uniós csatlakozásra váró közép-európai országok versenyképessége valamennyi gazdaságban romlott, ám a hazai valutában számított termékegységre jutó munkaköltség Magyarországon jóval kedvezőtlenebbül alakult, mint a másik négy tagjelölt országában - állapítja meg Gáspár Pál az International Center for Economic Growth (ICEG) Európai Központjának igazgatója tanulmányában.
Dátum: 2003-07-27 10:34:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=13122
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:36:18.681519, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Gáspár Pál a Magyarországot, Csehországot, Lengyelországot, Szlovákiát és Szlovéniát összehasonlító tanulmányában hangsúlyozza, hogy a forint sávközepének eltolása és ennek alapján a hazai valuta mesterséges gyengítése nem tudja a versenyképesség növelésében megjelölt célját elérni. Ennek legfontosabb oka, hogy a sáveltolás közvetlenül alig hat a versenyképességre, míg közvetve makrogazdasági hatásokon keresztül inkább kedvezőtlenül befolyásolja azt.
A tanulmány szerint a reálárfolyam-mutatók az összes csatlakozó gazdaságban jelentős felértékelődésen mentek keresztül. Az árfolyam-politika jellegét és szándékát tükrözve a reálfelértékelődés a legkisebb Szlovéniában volt, míg Csehország, Lengyelország és Magyarország esetében egyaránt jelentős volt.
Míg 2001-ig a felértékelődés mögött elsősorban az euró övezettel szembeni jelentős inflációs eltérések álltak, addig 2002-ben már a nominál felértékelődésé volt a döntő szerep.
Összességében az ár-versenyképesség az összes csatlakozó gazdaságban romlott, ezen belül a hazai mutatók alakulása nem tért el jelentősen a regionális folyamatoktól, 2001 és 2002-ben, az új árfolyamrendszer működése során.
A hazai valutában számított termékegységre eső munkaköltség (ULC) is emelkedett mind az öt gazdaságban, jelezve, hogy az átlagos bruttó bérek növekedése meghaladta a munkatermelékenység emelkedését. A növekedésen belül szembetűnő, hogy az összes gazdaságban a termékegységre eső munkaköltség növekedése, a romló külső környezet, a kedvezőtlenebbé váló konjunkturális kilátások mellett gyorsult fel.
A termékegységre eső munkaköltség romlása a legerőteljesebb Magyarországon volt, 2001-2002-ben az ULC nemzeti valutában összességében 30,3 százalékkal emelkedett, míg a többi négy országban a növekedés 11,5 és 17,8 százalék között volt.
A nemzetgazdasági szintű termelékenység növekedése a korábbi évekkel összevetve mindenhol lassult az elmúlt két évben Szlovákiát kivéve, ahol az elmúlt években következett be a foglalkoztatási szerkezet jelentős, és korábban elhalasztott racionalizálása.
Az ULC növekedése mögött a bérek munkatermelékenység változásától teljesen elszakadó mértékű növekedése állt. A bruttó bérek hazai valutában 2001-2002-ben legkevésbé, 16,6 százalékkal Csehországban, és leginkább 39,3 százalékkal Magyarországon emelkedtek, ami mögött a politikai ciklus és a felelőtlen gazdaságpolitika húzódik meg.
A nominális bérek növekedése csak Csehországban és Szlovéniában igazodott a változó külső feltételekhez, a többi három gazdaságban, ezen belül különösen Magyarországon elszakadt ezektől.
A bruttó átlagbérek gyors emelkedésének egyik következménye, hogy a reálbérek növekedése 2001-2002-ben Szlovákiában összesen 2,4 százalékkal haladta meg a munkatermelékenységet, ugyanakkorMagyarországon 26,8 százalékkal.
A termékegységre jutó munkaköltség növekedése mögött Csehországban, Szlovákiában és különösen Lengyelországban döntő tényező volt az árfolyam erősödése, míg Magyarországon az ULC növekedése mögött elsősorban a bérköltség növekedése állt, és csak kisebb mértékben járult hozzá az árfolyam felértékelődése.
Miközben az euróban számított bérek növekedése Magyarországon meghaladta a csatlakozó államokét, a magyar bérszínvonal még mindig nem tekinthető kiugróan magasnak, sőt alatta marad a cseh, lengyel és a szlovén bérszínvonalnak.
MTI - fidesz.hu