Mobil-kartell: a Westelt és a Pannont büntette a GVH
Versenytorzítás miatt a Westel Mobil Távközlési Rt.-t 210 millió, a Pannon GSM Távközlési Rt.-t pedig 150 millió forint bírsággal sújtotta a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) Versenytanácsa hétfői döntésével.
Dátum: 2003-07-28 16:04:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=13154
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:36:28.356334, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
"A versenyjogszabály megsértését a Westel Mobil Távközlési Rt-nél, a Pannon GSM-nél, a Vodafone Rt.-nél, illetve a Westel Rádiótelefon Kft.-nél állapították meg. Azért csak a Westel 900 Rt.-t (jelenleg Westel Mobil Távközlési Rt.) és a Pannon GSM-et bírságolták meg, mert, az 1999-2000-ben megkötött végződtetési szerződéseiket ők dolgozták ki, és a Westel Rádiótelefon Kft., illetve a Vodafone ezeket csak átvette" - mondta Bara Zoltán eljáró versenytanács-tag a nyilvános határozathozatalkor. A vizsgálatba korábban bevont Matáv Rt. ellen az eljárást a versenytanács megszüntette.
Bara Zoltán közölte: a bírság összegét 30 napon belül kell az érintetteknek befizetniük, akkor is, ha a versenytanács határozatát bíróság előtt megtámadják. Ez ugyanis nem halasztó hatályú.
A határozat indoklásakor elhangzott: a társaságok kérhetik a bíróságtól a bírság megfizetésének felfüggesztését a jogerős ítéletig. Ha a bíróság engedélyezi ezt, akkor nem kell fizetniük.
A GVH 2002 februárjában indított kartellgyanú miatt eljárást a telefontársaságok ellen, mivel felmerült, hogy a mobilszolgáltatók az egymás felé elszámolt mobil-mobil összekapcsolási díjakat összehangoltan alacsonyan állapították meg, ugyanakkor a vezetékes-mobil összekapcsolási díjakat túl magasan tartották.
Bara Zoltán az ítélethirdetést követő sajtótájékoztatón elmondta: a vizsgált időszak az 1998 és 2001 közötti intervallumra terjedt ki. Korábban az összekapcsolási díjak hatósági árkörbe tartoztak. A vizsgált időszak azért terjedt 2001 végéig, mert ekkor hatályba lépett a hírközlési törvény, amely a jelentős piaci erővel rendelkező távközlési szolgáltatóknak kötelezővé tette, hogy a végződtetési díjaikat költségalapon számítsák.
A vizsgált hároméves időszakban tehát a mobil távközlési szolgáltatókat semmilyen hatósági megkötés nem korlátozta a hívásvégződtetési díjaik megállapításában.
Bara Zoltán kifejtette, hogy a hatósági ár megszüntetése után az lett volna várható, hogy ezek a díjak a mobilszolgáltatók közötti versenyben csökkenni fognak. "Ezzel szemben az történt, hogy a vizsgált időszak elején még viszonylag alacsony mobil-mobil viszonylatú végződtetési díjak fokozatosan és jelentős mértékben emelkedtek" - mondta.
Az eljáró versenytanács-tag kiemelte: a vizsgálat alapján a versenytanács csak azt tudta bizonyíthatóan megállapítani, hogy a mobilszolgáltatók között kötött hálózati szerződések kikötései együttesen alkalmasak voltak arra, hogy a mobil és vezetékes hálózatok közötti összekapcsolás terén torzítsák a gazdasági versenyt. A vizsgálat megállapította: a mobilszolgáltatók lehetőséget kaptak arra, hogy a vezetékes hálózatok felől érkező hívások díjait egyoldalúan állapítsák meg.
Megállapítható volt az is, hogy a mobil-mobil hívások költségei nagyobbak voltak, mint a vonalas-mobil, illetőleg a mobil-vonalas irányú hívások költségei. A hálózati szerződések azt az elvet is rögzítették, hogy a mobil hálózatról egy másik mobil hálózatra irányuló hívások díjai nem emelhetők a mobil hálózatból a vezetékes hálózatba irányuló hívásdíjak fölé.
A szerződés egy másik pontja kimondta, hogy a mobilszolgáltatók közötti kiegyenlítetlen forgalom elszámolását a vonalas-mobil hívásdíj 40 százalékához kötötték. Ehhez a kikötéshez kapcsolódott a hálózati szerződéseknek az a pontja, amelynek alapján a versenytársak az egymás által a vezetékes szolgáltató felé megadott vonalas-mobil hívásdíjak változtatási szándékáról azonnal értesülhettek.
Bara Zoltán elmondta: a versenytanács nem tudta bizonyítani, hogy a hálózati szerződések megkötése során a mobil szolgáltatók összehangolták volna magatartásukat. Ezek után nem helytálló a versenytanács által jogsértőnek talált magatartást a hagyományos értelemben vett kartellezésnek nevezni, hanem az a jogi tényállás, hogy a mobilszolgáltatók versenytorzításra alkalmas megállapodásokat kötöttek egymással.
A bírság mértékének megállapításakor a versenytanács enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a versenytorzító hatás tényleges mértéke nem volt megalapozottan megállapítható.
A jogsértés időtartamának és az eljárás alá vont Westel és Pannon GSM cégek ezzel kapcsolatos forgalmának 0,6 százalékában állapította meg a versenytanács a kirótt bírságot - emelte ki Bara Zoltán.
MTI - fidesz.hu