Felavatták Esterházy János bronzszobrát

Felavatták Esterházy János egész alakos bronzszobrát szerdán a főváros XII. kerületében, a Gesztenyés kertben, ahol Áder János köztársasági elnök arról beszélt: a nemzet belső kiegyezését az szolgálja, ha a résztvevők nemcsak a néhai szlovákiai magyar politikus szobra köré gyűlnek, hanem kiállnak az elvei mellett is.

Dátum: 2013-05-16 09:50:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=191959
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-05 16:05:06.310760, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

['\n\t\t\n\t\t"Mellé állunk, hogy hazánk szabad és büszke polgáraiként kimondjuk, ami egyedül méltó hozzánk, magyar demokratákhoz: soha többé nemzetiszocialista, soha többé szocialista diktatúrát!" - hangoztatta az államfő. Áder János az ünnepségen szólt arról: Esterházy János szobra arra figyelmeztet, hogy "nekünk, ma élőknek és az utánunk jövőknek dolgunk van azzal, amit ő hagyott ránk emberi példájával".

\xa0\xa0\xa0

Az államfő szerint a nemzet egységét és békéjét szolgálja, "ha kimondjuk, aki az egyik diktatúra bűneit mentegeti, az a másik rémuralom bűneinek is erkölcsi engedményt tesz”. Kiemelte: nem lehet különbséget tenni az ártatlanul megalázottak és megszomorítottak, az ártatlanul meghurcoltak és elpusztítottak között. Senkitől sem lehet származása, vallása vagy nemzeti hovatartozása miatt az emberi méltósághoz való jogot elvitatni - tette hozzá.

\xa0\xa0\xa0

Áder János kijelentette: "polgári szabadságjogainkhoz, európaiságunkhoz való hűségünk arra kötelez minket, hogy újra meg újra emlékeztessünk arra a történelmi tényre, hogy a nácizmus és a kommunizmus rémálma egyaránt ártatlan milliók véráldozatát követelte".

\xa0\xa0\xa0

Az ünnepségen Pokorni Zoltán (Fidesz-KDNP), a XII. kerület polgármestere azt mondta: Esterházy János példamutató politikai életműve válasz volt Trianon nemzeti traumájára.

\xa0\xa0\xa0

"Cselekedeteiben egyszerre vezette a racionalitás és az anyaországtól elszakított magyarság iránt érzett érzelmi elkötelezettség, felelősségérzet" - jegyezte meg a kerületvezető, hozzátéve, hogy a politikus mindig kereste a cselekvés lehetőségét, megalkuvás nélkül képviselte a kisebbségi sorsra jutott magyarság érdekeit, küzdött a papíron meglévő jogaik valódi érvényesüléséért, de ugyanilyen elszántsággal hirdette a közös múltból fakadó egymásra utaltságát magyaroknak és szlovákoknak.

\xa0\xa0\xa0

Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának elnöke szólt arról, hogy Esterházy János soha nem a könnyebbik utat választotta. Ezt rendkívül fontos üzenetnek nevezte napjainkra vonatkozóan is, amikor "épp azt várja szlovák hatalom, hogy a könnyebb utat válasszuk, cseréljünk nyelvet, identitást”. Nem ezt kell választani - jelentette ki. Utalt arra, hogy Esterházy János rehabilitációja elmarad, késik, s ugyanez igaz a szlovákiai magyarság rehabilitációjára is.

\xa0\xa0\xa0

"Nem teljesedhet ki Szlovákia demokráciája és az emberi jogok érvényesülése az országban mindaddig, amíg ez a rehabilitáció nem történik meg, amíg a kollektív bűnösség eltörlése nem valósul meg" - fogalmazott a pártelnök.

\xa0\xa0\xa0

Esterházy Alice, a mártír politikus lánya ünnepi beszédében hangsúlyozta: tanúságot jött tenni, mert megélte a zsidóüldözést, amikor magyarokat űztek el otthonukból nemzetiségi alapon és közben sokan életüket vesztették, amikor a faji üldözés osztályüldözésbe csapott át. Kiemelte, arról is tanúságot tesz, hogy a helyes úton jár Magyarország, megvalósulni látja édesapja jelszavát: Isten, haza, család.', 'Az avatóünnepségen részt vett mások mellett Herczegh Anita, a köztársasági elnök felesége, Mádl Dalma, a néhai köztársasági elnök felesége, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára és Erdő Péter bíboros.

\xa0\xa0\xa0

Nagy János szobrászművész alkotását ökumenikus szertartás keretében áldották meg, a szobornál Orbán Viktor miniszterelnök nevében is koszorút helyeztek el.

\xa0\xa0\xa0

Esterházy János (1901-1957) a két világháború közötti időszakban, majd a második világháború idején következetesen küzdött a szlovákiai magyarok megmaradásáért és jogaiért. A második világháborúban a szlovák parlament egyetlen magyar képviselőjeként 1942. május 15-én nem szavazta meg a szlovák állam törvényhozásában a zsidók deportálását. Ennek ellenére a háború után háborús bűnösnek nyilvánították, és halálra ítélték. Később az ítéletet életfogytiglani börtönre változtatták. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében halt meg.']