Huszonöt éve hunyt el Ordass Lajos: élete bizonyságtevés volt
Huszonöt évvel ezelőtt, 1978. augusztus 14-én halt meg Ordass Lajos evangélikus püspök. A három legjelentősebb magyarországi történelmi egyház első számú vezetőinek egyike, aki Mindszenty József bíboros prímással és Ravasz László református püspökkel egyetemben, a helytállásáért a kommunista diktatúra lelkiismereti- és vallásszabadság-ellenes politikájának az áldozata.
Dátum: 2003-08-13 16:30:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=13647
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:42:02.604532, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Az evangélikus magyarság kimagasló alakja volt. Az egyházüldöző állami önkény két ízben távolította el püspöki tisztéből, így mindössze öt évig gyakorolhatta egyházkormányzói hivatását, holott de jure 33 évig volt püspök. Élete bizonyságtevés volt az emberi jogok, a vallásszabadság és a krisztusi eszmék mellett.
1901. február 6-án született a bácskai, Újvidék melletti Torzsa községben (ma szerb nevén Savino Selo), hatgyermekes család ötödik gyermekeként. Édesapja Wolf Arthur, a Szepességből ide származott evangélikus kántortanító volt. Igen szerény körülmények között nevelkedett. Teológiai tanulmányait Budapesten kezdte, s mellette a bölcsészkarra is beiratkozott. A hallei egyetemen is tanult, majd a soproni teológián fejezte be tanulmányait. Nyelvismerete: német, svéd, dán, norvég, angol és izlandi volt. 1924-ben lelkésszé avatta Raffay Sándor bányakerületi püspök. 1927-28-ban Svédországban tett tanulmányutat. Lelkészi szolgálatát Hartától kezdve Cegléden, s Budapest-Kelenföldön át a Deák térig mindenhol lelkiekben és anyagiakban gyarapodó gyülekezetépítés kísérte. 1929-ben házasságot kötött Kirner Irénnel, aki mindvégig, a megpróbáltatások idején hűségesen mellette állt. Házasságukból öt gyermek született. 1939-ben a Bányai Egyházkerület lelkészegyesületének az elnöke lett. Teológiai cikkeiben megújulást hirdetett, gyakran írt szociális kérdésekről, élesen bírálta a nemzeti szocializmust.
1944. március 19-én, Magyarország német megszállásakor nevét Ordassra magyarosította. A zsidóüldözés idején részt vett az embermentésben, a svéd és a norvég misszió bekapcsolásával. 1944 őszén Raffay püspök megbízásából, Langlet Valdemár svéd követségi tanácsossal, a Svéd Vöröskereszt megbízottjával felkereste Serédi Jusztinián hercegprímást, hogy a zsidóság deportálása ellen közös tiltakozásra vegye rá; ez a kísérlet azonban nem sikerült, a keresztény egyházak külön-külön tiltakoztak.
1945. szeptember 27-én Raffay Sándor püspök utódaként négy jelölt közül a legnagyobb egyházkerület, a bányai egyházkerület püspökévé választották meg abszolút többséggel. Már püspöki beiktatási székfoglalójában kiállt a jogrend és az egyház szabadsága mellett. Igyekezett megvédeni egyháza függetlenségét. 1947-ben Eidem svéd érsek korábbi meghívására hosszabb észak-amerikai és európai körutat tett. Egyházát képviselte az Evangélikus Világszövetség lundi alakuló ülésén, ahol a világszervezet alelnökévé választották. Tiltakozott az egyházi iskolák államosítása ellen, nem írta alá az erről szóló előzetes megállapodást.
A vele való leszámolás terve 1948 elején született meg. A sajtó koncentrált támadásba kezdett ellene, "evangélikus Mindszentynek" nevezték, és lemondását követelték. 1948 szeptemberében - még előbb, mint Mindszenty bíborost - letartóztatták, és 1948. október 1-én valuta-bűntett koholt vádjával két év fegyházra ítélték. A büntetését 1948-1950 között a szegedi Csillagbörtönben nagyrészt 15 katolikus paptársával együtt és Vácott magánzárkában töltötte ki. Sem letartóztatása elkerüléséért, sem szabadon bocsátása fejében nem mondott le püspöki tisztéről. 1950 áprilisában az egyházi fegyelmi bíróság az állami hatóságok felszólítására megfosztotta hivatalától. Ezután hallgatásra kényszerült. 1956. október elején, még a forradalom kitörése előtt - külföldi egyházi vezetők közbenjárására - rehabilitálták.
Az 1956-os forradalom idején, október 31-én visszahelyezték püspöki hivatalába. November 2-án a Szabad Kossuth Rádió sugározta a rádiószózatát, amelyben kifejezte azonosulását a szabadságharccal, az ifjúsághoz és az ország népéhez fordult, és kérte a külföldi hittestvérek segítségét. A forradalom leverése után egy ideig még meghagyták a helyén. 1957-ben még részt vehetett Minneapolisban (Egyesült Államok) az Evangélikus Világszövetség nagygyűlésén, ahol újból a világszövetség alelnökévé választották. Nemzetközi tevékenységét azonban az állam és az akkori egyház egyaránt megakadályozta. 1958 júniusában a kommunista államvezetés végleg megfosztotta püspöki tisztétől, mert állami kívánságra nem volt hajlandó tizenöt kollaboráns lelkészt visszavenni korábbi beosztásába - holott ez nem is tartozott a hatáskörébe.
Húsz éven keresztül haláláig teljes visszavonultságban élt. Félre taszítottságának idejét irodalmi munkálkodással tette tartalmassá. Lefordította az izlandi nemzeti hős, Hallgimur Petursson püspök Passió énekét, amelyért elnyerte a reykjaviki egyetem díszdoktori címét. Ez a könyve Izlandon jelent meg magyarul. Mindvégig állhatatos maradt. Kereszthordozó ember volt. Elhallgattatásában is sokakban tartotta a lelket. Harcos életének következménye volt, hogy súlyos szívrohamok érték. Halálát is egy újabb szívroham okozta 1978-ban budapesti otthonában. Temetése szerény külsőségek között történt a Farkasréti temetőben.
1990-ben, illetve 1995-ben állami és egyházjogi szempontból is rehabilitálták. 2000-ben a Magyar Örökség díjjal való posztumusz kitüntetésekor Mádl Ferenc köztársasági elnök így méltatta: "Ordass püspök a helytállásával küldetést vállalt, példaadása sokunknak adott erőt tisztességünk fenntartásához. Alakja, személye ma is sugárzó erő". A Minnesota állambeli Wilmar városának Vinje nevű evangélikus templomában még életében megörökítették a nevét két évezred Krisztustanúi sorában.
MTI - fidesz.hu