Minden energiámat leköti a tagozat megszervezése

Medgyesy Balázzsal, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Zöld Tagozatának vezetőjével a HVG című hetilap 2003. augusztus 30-i számában olvashatunk interjút Lindner András és Horváth Zoltán tollából.

Dátum: 2003-08-28 11:06:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=14011
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:43:54.131262, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

"Apai oldalon mindkét ágon nemesi família a miénk. Az egyiken jelentős vagyonok is voltak, de ezek időközben elmentek egy barátnak kiállított váltón és a kártyán. Régi orvosdinasztia is vagyunk, apám jelenleg is a Nyírő Gyula Kórház intenzív terápiás főorvosa. Nagyszüleimet és édesapám nővéreit az ötvenes években koholt vádak alapján hosszú időre börtönbe zárták" - fest indításként családi, egyszersmind történelmi tablót a 31 esztendős környezetvédő politikus, aki nemrég foglalta el pártjában Illés Zoltán környezetvédelmi főfelelősi pozícióját. A természetjáró szülők mellett egykor zoológusi álmokat dédelgető ifjú Medgyesy még gimnazistaként bekapcsolódik a bősi erőmű megépítése elleni demonstrációkba, sőt már 17 évesen a Fidesz zöld frakciójának vezetője, majd a párt országos választmányának tagja, sőt 1993-ban alelnöke. Közben a gödöllői agrártudományi egyetemen 1997-ben lesz agrárközgazdásszá, s ekkortól már tanít is. A 1998-as Fidesz-FKGP választási győzelem után a kisgazdáknak jutó környezetvédelmi minisztériumban rövidesen közigazgatási államtitkárrá avanzsál, a Hortobágyi Nemzeti Park vezetőjének levadászásakor azonban nézeteltérése támad Pepó Pál miniszterrel, ezért beáldozzák a koalíciós kényszer oltárán. Búfelejtőül az Energiaközpont Kht. ügyvezető igazgatójává emelik, ahonnan menetből elvállalja még a Polgári Együttműködés a Tiszáért Egyesülés főtitkári posztját is. A 2002-es szocialista-szabad demokrata kurzus elsodorja az Energiaközpont éléről, ám ő pártja országos elnökségi tagságával és a nemrégiben elnyert zöld tagozati elnökséggel vigasztalódik.

"Szívesen játszom magamnak akusztikus vagy elektromos gitáromon, és már 14 évesen programoztam Assembly nyelven" - jelzi, hogy passzióiban is igényes. A családalapításról még csak jövő időben fogalmazó szakpolitikus kis pesti öröklakását szigorúan tömegközlekedéssel közelíti meg. Környezettudatosságát azzal is igazolja, hogy: "csakis visszaváltható palackú ásványvizet vásárolok".

- Nem zavarja, hogy a neve - kimondva - egyből a kormányfőre asszociáltat? Nem gondolt még arra, hogy változtatni kéne?

- Medgyessy Péter számára adott erre a lehetőség. Bennem fel sem merült. Büszke vagyok az elődeimre, akik közt voltak apátsági jegyzők, egyházi rendfőnökök, gazdálkodók...

- Mindezt csak azért merészeltük egyáltalán felvetni, mivel régebbi fényképeit összehasonlítva mai kinézetével, feltételeztük, talán rugalmas lehet ilyen dolgokban...

- Számomra mindezek a külsőségek inkább csak a rendszerváltozás előtt voltak lényegesek. Szüleim amúgy kifejezetten óvtak attól, hogy komolyan lázadjak, de a haj még belefért. Mostani megjelenésemben viszont már nincs semmi célzatosság. Az ember kísérletezik. A lényeg, hogy a külsőm nem kötődik sem idolokhoz, sem ideológiákhoz.

- Beszéljünk az ideológiákról. Gimnazistaként csatlakozott a Fideszhez, amely akkoriban polgárpukkasztóan radikális liberális elveket vallott. A szülei mit szóltak?

- Aggódtak értem, de sosem szóltak bele a politikai affiliációimba. Annak pedig kifejezetten örültek, hogy a környezetvédelemben tevékenykedem. De volt, amiről ők sem beszéltek nekem soha. Előkerültek például azóta odahaza az asztalfiók legmélyéről különféle szamizdatok... Nekem sosem említették, hogy ezeket olvassák.

- Végül így is megtalálta a helyét. Igaz, közben a Fidesz is sokat változott. Együtt fejlődött a párttal, mintegy úszva az árral, avagy inkább e változások élharcosa volt?

- Nehéz kérdés. Talán volt szerepem a változásokban, hiszen tagja voltam a párt vezetésének. De megjegyzem, a fejleményeket nem éreztem 180 fokos váltásnak, sokkal inkább csiszolódásnak és gazdagodásnak.

- Ha már gazdagodás: nyilván idesorolták azt is, amikor Illés Zoltán csatlakozott a Fideszhez. Csakhogy ez önnek szegényedést jelenthetett, hiszen ő idővel megelőzte önt a fő-környezetvédői pozícióban. Nem fájt?

- Tény, hogy Illés valóban mindenkinél többet szerepelt, de ez engem sosem zavart. Kettőnk között egyébként is sok minden megegyezéses alapon ment: amikor például 1994-ben Zoli úgy gondolta, hogy elindul az alelnöki posztért, megállapodtunk, hogy nem osztjuk meg a szavazatokat, vagyis én nem indulok. Ez így működött.

- Pártpolitikai szempontból nyilván dicséretes az ilyen harmonikus együttműködés - bár mintha legutóbb a fentnevezett zokon vette volna háttérbe szorulását. De mondja: amikor 1998-ban kormányra jutottak - és ha nem a kisgazdák szerzik meg a környezetvédelmi tárcát -, már ön, avagy még Illés Zoltán lett volna a miniszter?

- Erre nincs válasz, mint ahogy nem lesz senki automatikusan miniszter. Különben is, Illés Zoltán akkor a parlament környezetvédelmi bizottságának az elnöke volt, amely poszt közjogilag aligha hasonlítható össze egy főosztályvezetőivel vagy akár egy közigazgatási államtitkárival is, ami végül én lettem.

- És amivel azért sem járt jól, mivel nevét egy sok tekintetben is botránykővé lett minisztériummal kapcsolták egybe. Leginkább pedig a Hortobágyi Nemzeti Park főnöke, Aradi Csaba ellen indított fegyelmivel, aminek végül ön is az áldozatává lett. De kezdetben ön volt az ügy perzekutora. Nem volt zsenánt?

- Soha nem dolgoztam végrehajtóként, hanem igyekeztem mindig a legjobb tudásom szerint eljárni. Nem vezéreltek politikai alkuk. Ugyanakkor, ha az ember kap egy utasítást a főnökétől, azt végre kell hajtania. Az említett eljárás is a miniszter utasítására indult.

- Ön végül karakán módon nem hajtotta végre az ítéletet, mire pártja a koalíciós béke védelmében kénytelen volt visszavonni a tűzvonalból. Nem neheztelt rájuk? Végül is a külvilág szemében vereséget szenvedett. Ráadásul fiatal, ám régi párttagként még egy képviselő-jelöltséggel sem tisztelték meg soha...

- Semmiféle rossz szájízem nincs. Ha ugyanis nagy erőfeszítéseket tettem volna, bizonyára sikerült volna bekerülnöm a képviselőjelöltek közé. De így alakult. Aminek több oka is volt. Mindig rengeteget dolgoztam a Fideszben, az Energiaközpontban, és azért egy választókerületben indulni szerintem egész embert kíván. A Fidesz egyébként demokratikus szervezet, a területek mondják meg, hogy kit szeretnének indítani.

- Fegyelmezett. Az ön esetében mégis melyik terület lett volna a testreszabott?

- Hát, sokáig a VI. kerületben laktam. Ott merülhetett volna fel a nevem.

- Ha jól tudjuk, az éppen Illés Zoltán territóriuma...

- Így van. De higgyék el, nem éreztem, hogy Zoli vagy bárki is kiszorított volna.

- Végül is most mondhatja, a választási vereség azon is múlt, hogy ön nem volt ott a képviselő-jelölti kínálatban. Lehet ez tanulság a pártja számára?

- Itt sokkal többről van szó, mint rólam. Amúgy is, most minden energiámat leköti a tagozat megszervezése. Hogyan gondolhatnék pozíciókra, amikor azok, akikre számítunk, nem arra gondolnak? Hogy is lenne jogom erre?

Lindner András - Horváth Zoltán - HVG

2003. augusztus 30.