A kultúra köztársasága

Azért jöttünk össze, hogy megtegyük az első lépést egy új, egységes nemzeti kultúrpolitika kialakítására alkalmas közösség megszervezése felé - mondta Pálinkás József professzor öt hónappal ezelőtt a Fidesz Kulturális Tagozatának megalakulását előkészítő összejövetelen. A tagozat elnökével a szerveződés alakulásáról, kultúrpolitikai elképzelésekről, kihívásokról beszélgettünk.

Dátum: 2003-10-01 20:45:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=15332
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:52:43.371939, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Gajdos Erzsébet interjúja, fidesz.hu

- Milyen előzményei voltak a tagozat létrejöttének?

- Az első lépés minden szervezet létrehozásában a struktúra kialakítása. A Kulturális Tagozat szervezését már a Fidesz május 17-i kongresszusa előtt megkezdtük. Március 28-án tartottuk azt a megbeszélést Orbán Viktorral - akkor még a leendő Fidesz Magyar Polgári Szövetség elnökjelöltjével -, ahol mintegy harmincan tájékoztattuk őt arról, hogy amennyiben létrejön egy nyitás a pártban, akkor az értelmiség soraiból sokan belépnek a Fideszbe, hogy ténylegesen munkát vállaljanak a szervezetben. Május elején országos tanácskozást tartottunk. A meghívottak kifejezték egyrészt belépési szándékukat a Szövetségbe, másrészt részvállalásukat egy nemzeti kulturális stratégia kialakításában, amelyben a kultúra a lehető legtágabb értelemben veendő, a tudománytól a közművelődésen, a művészeteken, a kutatáson, az oktatáson és nevelésen át a sportig terjed. A tagozat legfontosabb feladata változatlanul az, hogy fölvázoljon egy általános és egy részletekre lebontott kultúrpolitikai elképzelést.

- Ön a hosszú távú megoldások embere. Atomfizikusként kutatómunkát végez, aminek a pontos menetét nem mindig lehet kiszámítani, hiszen sokszor olyan tényezők befolyásolják, amelyeket nem lehet pontosan előre látni. Hogyan tudja összeegyeztetni ezt a kutatói habitust a hosszú távú tervezéssel?

- A tudományos kutatás úgy zajlik, hogy a kutatónak van egy hosszú távú terve. Ha a tudomány történetére visszatekintünk, jól látjuk, hogy a kutatás szinte minden esetben egy pontos terv szerint indult. Amennyiben az illető rendelkezett kellő intuícióval, lelkierővel, bátorsággal ahhoz, hogy amikor a terv megvalósítása közben észrevette, hogy más irányba kell folytatnia a munkát, mert valami sokkal érdekesebbre bukkant, akkor irányt változtatott, nos, ekkor születtek a nagy, váratlan felfedezések. Ilyen értelemben a hosszú távú megoldásokat szeretem. Azonban a kutatásban, a tudományban eltöltött hosszú évek megtanítottak arra, hogy amikor egy még jobb ötlet lehetősége kínálkozik, akkor ezt meg kell ragadni. Ugyanígy léteznie kell szisztematikus, végiggondolt nemzeti kultúrpolitikai elképzelésnek, kulturális stratégiának. Nem biztos, hogy minden eszerint valósul meg. A még jobb ötletért a régebbi jó ötletet fel lehet áldozni, de tervnek, elképzelésnek arra vonatkozólag, hogy mit, hogyan fogunk tenni, lennie kell. Az a csapat, az a közösség, amelynek nincs terve, az nem jut semmire, az ide-oda hányódik. Ahol tervezetlenül történnek a dolgok, ott rövid időn belül káosz alakul ki. Egy kormányprogramon belül is lehet változtatni, a lényeg az, hogy a változtatás jó irányba történjék.

- Mi az, amin most változtatna?

- Jelentősen meg kellene változtatni a kultúra finanszírozását a közmédiában. Nagyon kevés a lehetőség arra, hogy a magas kultúra értékei a médiában megjelenjenek. Ha megnézi a napilapoktól kezdve a hetilapokon keresztül akár a könyvrecenziókig, látható, hogy nincs elegendő pénz, hogy a kultúra értékeit eljuttassuk az emberekhez. De változtatni kellene a sport finanszírozásán is ahhoz, hogy a gyerekek, a fiatalok munkabírása ne csökkenjen.

- Viselkedésünk, a történésekhez való viszonyulásunk visszavezethető-e arra, hogy milyen hatások érnek bennünket gyermekkorban?

- Abszolút meghatározónak tartom a gyermek első öt-hat évét és a 9-12. osztály közötti időszakot. Abban, ahogyan viszonyulunk a világhoz, jelentős szerepük van a gyermekkori családi, közösségi hatásoknak. Egy kis faluban nőttem föl, olyan gyermekközösségben éltem, amelyben ugyanolyan viszonyok alakultak ki, mint a felnőtt társadalomban. Az iskolában is egyértelmű, világos viszonyok voltak. Osztatlan iskola volt abban az értelemben, hogy elsőtől negyedikig egyik tanteremben a tanítónő, ötödiktől nyolcadikig egy másik teremben a tanító foglalkozott a gyermekekkel. Számos olyan dolog, amit ma modern pedagógiának tartanak, természetesen adódott abból a helyzetből. Napi egy vagy két óránk volt, mert nem lehetett több, mivel a másodikosoknak, harmadikosoknak, negyedikeseknek is kellett órát tartani. Amikor a másik osztály órát tartott, mi egyéni feladatokat oldottunk meg, ezeket óra végén ellenőrizték. Minden nap volt testnevelés. Szándékosan nem mondom, hogy testnevelés óra, mert nem az volt. A hosszú szünetben egy jót futballoztunk. A foci sokkal jobbnak bizonyult, mintha gimnasztikai gyakorlatokat kellett volna végeznünk.. Szüleim hatása és édesapám viszonyulása az őt körülvevő világhoz, a precizitása, ahogy mindent szépen rendben elvégzett, életre szóló nyomot hagyott bennem.

- És a közösség?

- Az is nagyon fontos, hogy a közösségben a valóságnak megfelelő reakciók játszódjanak le. Visszagondolva akár az általános iskolai közösségre, akár a középiskolaira, ha ott valaki valamit rosszul végzett, akkor elnyerte méltó büntetését a társaitól. Nem volt lehetőség arra, hogy ha én egy fontos szabályt megszegek, akkor azt majd valamiféle pszichológiai analízissel elmismásoljuk. Ha valaki egy kiránduláson nem végezte el a rábízott feladatot, akkor ennek a többiek itták meg a levét, természetesen ezért a megfelelő büntetést az illetőre ki is rótták.

- A következetesség fontosságára is gondol?

- Igen. Következménnyel járt mindaz, amit tettünk. Nem lehetett megtenni, hogy akármelyikünk kivonja magát a közösség szabályai alól, mert a közösség ezért megbüntette. Ha pedig valami hasznosat cselekedett, akkor adott esetben megjutalmazta. A közösség az eredményeket és a kudarcokat is elismerte, földolgozta és valahogyan reagált rájuk. Úgy gondolom, hogy ha ilyen közösségben nő fel az ember, akkor felnőttként is normálisak, kiszámíthatóak a reakciói.

- Éspedig?

- Nem esik kétségbe attól, ha valami nem sikerül, hanem megpróbálja még egyszer. Nem gondolja azt, hogy a világ azért olyan, amilyen, mert ő ilyennek akarta.

- Az atomfizikus kicseng a szavaiból.

- Lehet. Azt hiszem, hogy mindenkinek fontos a saját egyénisége, de kell lennie kellő alázatnak mindenkiben ahhoz, hogy felismerje: a másik ember is fontos. Fontos az öröme. Ezt csak megtapasztalva lehet felismerni. Ezt tartom a mai közélet egyik nehézségének, hogy a gyermekek életében a közösségi lét egyre jobban visszaszorul. A jelenlegi kormány oktatási és informatikai miniszterének az a legfőbb törekvése, hogy az óvodákba számítógépeket telepítsenek, ami fölösleges és káros. A már egyébként is befelé fordult, a többiekkel nem nagyon kommunikáló gyermekek még inkább csak egy virtuális világon keresztül érintkeznek majd. A gyermekeknek az óvodában egymással kell foglalkozniuk. A számítógép-használatot óriási mértékben túldimenzionálják, sajnos a politikusok is hajlamosak erre. A számítástechnika, az informatika csupán eszközrendszer, aminek a használatát meg kell tanulni. Könnyebbé tesz dolgokat, de nem helyettesítheti az emberi kapcsolatokat.

- Internetes honlap vagyunk.

- Annál érdekesebb, hiszen generál egy kis vitát. Szívesen beszélek erről. Időnként belenézek az internetes fórumokba, és döbbenten látom az ott megnyilvánuló verbális agresszivitást. A számítógép-használat minden előnye mellett elgondolkodtató, hogy van egy virtuális világ, amelyben nem tudom, ki áll velem szemben, nem ismerem az illetőt, következmények nélkül keménykedhetek, írhatok olyan dolgokat, amiket, ha személyes lenne a kapcsolat, egy másik emberrel szemben ülve nem mernék kimondani. Az internetes fórumok verbális agressziója nem tudna megjelenni, hogyha ezek az emberek találkoznának egymással.

- Térjünk vissza a Kulturális Tagozatra. Hogyan fejlődik a szerveződés, milyen módon lehet koordinálni a sokféle javaslatot és ötletet?

- Nem állítom, hogy könnyű. Koordinálni és csatornázni, hogy az ötletek és javaslatok ne oltsák ki egymást, hanem egymásra épülve jó irányba haladjanak. Ahhoz bizonyos értelemben ragaszkodtam, hogy a Kulturális Tagozat széles területet lefedő tagozat legyen, abból kiindulva, hogyha az egyes területeket nagyon szétdaraboljuk, akkor ez pusztán valami szakszervezet-szerű érdekérvényesítő szerveződés lesz. Ezt mindenáron el akartam kerülni, mert értelmetlennek tartom. Az érdekvédelemnek megvan a maga csatornája.

- Mit tudhatunk a tagság alakulásáról?

- Egyfelől a Fidesz alapszabálya kimondja, hogy a Szövetség tagjai három tagozat munkájában vehetnek részt. Ezért azoknak, akik már korábban tagjai voltak a Fidesznek, levelet küldtünk, amelyben kértük őket, jelöljék meg, melyik tagozat munkájában akarnak részt venni. A Fidesz alapszabálya szerint a tagozatok országos elnöksége is rendelkezik tagfelvételi joggal. Ilyen módon eddig a kongresszuson és az azt megelőző választmányi ülésen a Fideszbe felvett tagokat is ideszámítva, körülbelül 800-an vannak, akik a Fideszbe a kulturális tagozaton keresztül léptek be. Taglétszámunk 1600 körüli, de jelenleg is sok a jelentkező. Egy ilyen nagy területet lefedő tagozatban csak úgy lehet megszervezni a munkát, ha elosztjuk, strukturáljuk. Erre szolgálnak a tagozaton belüli egyes szakterületek szerinti szekciók. Ilyen a tudományos, a közművelődési, a művészeti, a neveléstudományi, a média- és a sportszekció. Természetesen a művészeti szekciót is tovább kell tagolni, mert amikor a konkrét munkát el kell végezni, például hogy mi legyen a Szövetség művészetpolitikája, ezen belül a zeneművészettel kapcsolatos döntések hogyan szülessenek meg, akkor természetesen ehhez a szűkebb területhez értőknek kell ezt kimunkálni. De nagyon nagy szükség van arra, hogy mindezt szélesebb körben is megvitassuk, ne csak egy szűk szakmai kör által kialakított, s nyilván a maguk számára legelőnyösebb elképzelés valósuljon meg, hanem ezt egyeztetni kell azzal, hogy mit akarunk a sportban, az oktatásban, a tudománypolitikában. A szekciókban kialakuló, részterületekre vonatkozó elképzeléseket kell aztán a tagozatban egységes kultúrpolitikává formálni. Ennek megvannak a szervezeti keretei, amelyekben majd kialakul, hogy mi a legjobb módszer arra, hogy ezekből a részpolitikákból egységes kultúrpolitika kovácsolódjék.

- Mit lát a legnagyobb kihívásnak?

- Az igazán hiteles emberek megszólítását, bevonását a tagozat munkájába, mert ez olyanfajta működést kíván, ami a magyar politikában szokatlan. A politikusoknak meg kell győzni az embereket arról, hogy komolyan veszik azt, amit mondanak és tesznek. A politika is virtualizálódott abban az értelemben, hogy az emberek elidegenednek a közügyektől, mert úgy érzékelik, hogy nincs befolyásuk rá, a politika az ő világuk felett intézi a dolgokat, nekik kevés a beleszólásuk. Ez egy hosszabb folyamat része. A XX. századi tendenciákat egyik napról a másikra nyilván nem fogjuk megfordítani, de úgy érzem, hogy a tagozaton belül a szakmai csoportok munkája nagy lehetőség arra, hogy sokkal nagyobb merítésű bázisból vegyük a véleményeket. Olyanoktól, akik tényleg benne élnek ebben a világban, akik komoly teljesítménnyel rendelkeznek az adott területen, akik értik, hogy minek mi a hatása. Ezeknek az embereknek részt kell venniük a szabályok, a törvények, a politika kialakításában, mert ők ismerik tartalmilag leginkább az adott terület részleteit. Ez nagyon fontos kérdés, amelyet eddig szinte semelyik politikai párt, semelyik kormány nem kezelt olyan gondosan, ahogy kezelni kellett volna. A Fidesz Szövetséggé alakulásának ez az igazi tétje. Hogy valódi közösséggé tud-e alakulni, amely természetesen csoportokra bomlik, amikor egy-egy kérdést megtárgyal, de egyébként egy egymásra utalt emberekből álló közösség mintájára alakítja ki a belső normarendszerét.

- Kérem, reagáljon néhány politikai történésre! Egy hírcím: Iskolabezárások után bérbefagyasztás és elbocsátások.

- A jelenlegi kormánykoalíció kirakatpolitikát valósított meg a száznapos programokkal, az ígéretek és illúziók politikáját, ami most keményen visszaüt. 2002-ben Medgyessy Péter olyan irreális ígéreteket tett, amelyeket nem tud teljesíteni. Az iskolabezárások megerősítik, hogy nincs meg a fedezete az oktatásban végrehajtott béremelésnek: ha az egyensúlyt meg akarja tartani a kormány, akkor az önkormányzatok kénytelenek lesznek iskolákat bezárni. Azt pedig látjuk, hogy 2004-ben nem lesz bérnövekedés. A miniszterelnök ki is mondta: reálbér-növekedés nem lesz, ebből a reál szócska majd elmarad, és akkor bérnövekedés sem lesz. Amennyiben a 2002-ben 50 százalékkal megemelt béreket az elkövetkező három évre kivetítjük, akkor az már alig több 11 százaléknál.

- A Professzorok Batthyány Körének közleménye a brókerbotrányról.

- Hogy pontosan mi történt, azt a bűnüldözési szerveknek kell kideríteniük. Nemzeti üggyé azért vált ez a dolog, mert megrendült a bizalom a magyar pénzügyi rendszer tisztaságában. Ezért sürgető, hogy tisztázzuk ezt a bűncselekmény-sorozatot, Nem lenne jó, ha Magyarországon a bankrendszer egészéről az a kép alakulna ki, hogy itt pénzmosás lehetséges, mert az a magyar érdekeket veszélyezteti.

- A magyar demokrácia stabilitása az EU-csatlakozás előtti évben.

- Az Eu-csatlakozás évéhez közeledvén a magyar demokrácia stabilitását veszélyezteti az, ha független intézmények vezetőit feladatuk teljesítése, így például vizsgálat közben mondvacsinált indokokkal le lehet váltani. Ez a kérdés sokkal több Szász Károly személyes ügyénél. A PSZÁF elnöke köztisztviselő, így rá is vonatkozik a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény, ennek megfelelően az esetlegesen felróható magatartást csak szabályos fegyelmi eljárás keretében lehetne tisztázni. A fegyelmi tanács döntése ellen munkaügyi bírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért, és a bíróság jogerős döntése után lenne kezdeményezhető az Országgyűlés döntése. Ha a PSZÁF elnöke egy olyan ügy nyomára bukkan, amelyben a kormány valamely tagja érintett, akkor őt leváltani ebben az időpillanatban nyílt támadás a demokrácia alapintézménye ellen. Ezzel azt üzenik az embereknek, hogy a hatalom mindent megtehet. Már 13-14 éve tapasztalhatjuk, amit mi előtte is tudtunk, hogy a hatalom nem tehet meg mindent. Nem az emberek vannak a hatalomért, hanem a hatalom az emberekért.

- Az újságíró iskolákban azt tanítják, hogy a sajtó feladata a hatalom kontrollja. Mi erről a véleménye?

- Úgy vélem, a politikai hatalom kontrollja a nyilvánosság , és ne szűkítsük le a sajtóra. -. Az más kérdés, hogy a nyilvánosságot nálunk nagymértékben a sajtó képviseli. Magyarországon azonban a sajtónak egy jelentős része politikailag oly mértékben elfogult, hogy alkalmatlanná váltak arra, hogy elvégezzék a politikai hatalom kontrollját.. Az ugyanis nem tud kontrollálni, aki prekoncepcióval készít egy műsort. Propagandává és nem kontrollá válik a sajtó ténykedése abban a pillanatban, amikor tényszerű tájékoztatás helyett szuggerál, agresszívan befolyásol, egy meghatározott véleményről próbál meggyőzni. Ez a politika feladata. Magyarországon ma balliberális túlsúly van a sajtóban, ami nem teszi lehetővé, hogy a sajtó betöltse sem elfogulatlan tájékoztatási, sem kontrollfeladatát, már csak azért sem, mert. a sajtó igen jelentős része összefonódik a hatalommal.

- A Texasi A&M Egyetem atomfizikai csoportjánál végzett posztdoktori tanulmányokat, később a stockholmi Manne Siegbahn Intézetben, illetve a genfi székhelyű CERN laboratóriumában dolgozott. Számos helyen megfordult a világban, azonban a határon túli magyarok helyzetét, akárhol tartózkodott is, mindig a szívén viselte. Az Orbán-kormány oktatási minisztereként is törekedett a nemzeti összetartozás erősítésére.

- Van egy kulturális értelemben egységes magyar nemzet, amely politikailag széttagoltan él Európában. Ez XX. századi történelmünk szörnyű következménye. Az előttünk álló évtizedekben csak a kulturális nemzeti összetartozás erősítésével csökkenthető a széttagoltság.... Akkorra, amikor a Trianonban meghúzott és a Kádár-rendszer idején megerősített határok valamennyire eltűnnek majd, akkorra fontos, hogy a magyar nemzet szellemi, lelki, kulturális összetartozása megmaradjon. Azon kell dolgoznunk, hogy ezt az összetartozást a kultúra eszközeivel erősítsük. Ezért fontos, hogy a határon túli magyarok számára lehetővé tegyük a magyar szellemi, kulturális életben való részvételt. Ehhez természetesen szükséges, hogy fizikailag mozogni tudjanak, részt vehessenek a magyar szellemi életben. Az MTA elnökei az utóbbi időben mindig a szívükön viselték azt, hogy a Kárpát-medencei magyarság képviselőit bevonják a magyar szellemi életbe. Ezt kellene tennie az Oktatási Minisztériumnak is. Számos fóruma lehet ennek a tevékenységnek.. Az Orbán-kormány idején az Apáczai Alapítvány létrehozásával, felsőoktatási intézmények kiépítésével arra törekedtünk, hogy a magyar nemzetnek ezt a kulturális összetartozását megerősítsük. Rá kell csak nézni a térképre, hogy hol hoztunk létre felsőoktatási intézményeket, és akkor világosan látszik, hogy azon igyekeztünk, hogy azokon a területeken, ahol a magyarság jelentős számban él, olyan intézményrendszer kialakításához segítsük őket hozzá,, amelyeket maguk is létrehoztak volna, ha nem akadályozza meg őket ebben az a politikai rendszer, ami 1948-tól 1990-ig működött. 1998-2002 ez volt a legtöbb, amit tehettünk,hogy a határon túl élő magyarság a maga természetes ösztönénél és élethelyzeténél fogva élhessen azzal a lehetőséggel, amit ezek az intézmények nyújtanak, a közösségek összetartozásának erősítését.