Amnézia kormányon
Székely Zoltán fogházbüntetésre ítélt exkisgazda nemcsak nyelvújítóként tűnt ki képviselőtársai közül, amikor a milliókat dokumentumoknak keresztelte el, de a vizsgálóbizottságokat illetően is voltak eredeti ötletei: 2001-ben az ellene folyó eljárást vizsgáltatta volna ki az Országgyűléssel. Habár a vizsgálóbizottságok a parlamenti kisebbség jogait hivatottak biztosítani, a kormányzó többség rendszerint saját kedvére erőszakolja meg azokat.
Dátum: 2003-10-05 13:44:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=15460
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:53:23.918706, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Az előző ciklusban az MSZP is hatalmi arroganciát emlegetett volna, ha a Fidesz az ellenzék ötletét a maga javára fordítja ki. Pedig épp ez a helyzet a K&H-ügyekkel kapcsolatos múlt heti fideszes indítványnyal: az MSZP 61 módosítóval kiterjesztené a vizsgált időszakot a Fidesz-kormány idejére, és maga adná az elnököt is. Az utóbbi antidemokratikus nonszenszt leszavazta a kisebbik kormánypárt, mondván, elnököt a kezdeményező Fidesznek kell adnia. (Kevésbé működött a kontroll az SZDSZ-nél, amikor gazdasági minisztere azt a Bodnár Zoltánt bízta meg a K&H-s ügyek vizsgálatával, aki a Nemzeti Autópálya Rt. élén ült akkor is, amikor milliárdokat utaltak át az Állami Autópálya-kezelő Rt.-nek.)
Az MSZP ellenzékben épp a hasonló módszereket bírálta: Vastagh Pál 1999-ben kizárta volna, hogy a kormánypártok módosításokkal bombázzák szét a vizsgálóbizottságokat. Igaz, a Fidesz alatt egyetlen ellenzéki csapat sem vizsgálódhatott - az oppozíció zugbizottságokat alakítva erőlködhetett a látszatdemokrácia fenntartásán a Szabadi-ügyben vagy Orbán Győző megbízásaival kapcsolatban.
A Fidesz-kormánynak a demokratikus közmegegyezést felrúgó lépései után azonban a Medgyessy-kormány csak a hatalomba lépését követő rövid időszakban igyekezett visszaállítani a demokratikus intézmények rendjét. A Fidesz alatti csonka kuratóriumokat éveken át joggal ekéző akkori ellenzék kormányra kerülve kárörömmel ment bele abba, hogy a köztévé kuratóriumából kimaradjon a Fidesz, helyét az MDF jelöltjei vegyék át. Csak részben örülhettünk (?) a hetenkénti ülésezéshez visszatérő parlamentnek; több, Orbánék alatt divatba jött, az ellenzék jogosítványait csorbító szokás továbbra is érvényben maradt. Ma is gyakori, hogy kormánypártiak interpellálják és faggatják saját miniszterüket, holott a Cselekedni, most és mindenkiért! címet viselő kormányprogram azt ígérte, a kormány őrködik az ellenzéki jogosítványok fölött. A programban kétszer is szerepel, hogy a kormány nem akadályozza az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok létrejöttét. E téren valamelyest javult ugyan a helyzet: megalakulhatott a Medgyessy szt-tiszti múltját firtató testület - bár az ellenzék és a kormánypártok homlokegyenest eltérő megállapításai komédiává silányították a munkát. A vizsgálóbizottságok körüli összparlamenti röhej a következő: a kormánypárt belemegy az ellenzéki ötletbe, csak kibővíti azt (Torgyán villaépítésére Horn-villát emleget, Simicska APEH-elnöki kinevezésére kamu megfigyelési ügyet kreál), vagy hagyja játszani az ellenzéket, csak rátromfol (tavasszal az APEH-adatmásolást kutató ellenzéknek válaszul a Postabank konszolidációs kormánypárti iniciatíva).
Habár működik a Paks ügyét vizsgáló bizottság, a kormánypártok az ügyek társadalmasítását kitűző kormányprogrammal ellentétesen léptek, amikor nem engedték szakérteni a bizottságban az Energia klubot. A szocialistáknak a K&H-s bizottság felállításával kapcsolatos cinikus érvelése, hogy ha a Fidesz nem megy bele a szocialistásított felállásba, akkor nem is akarja azt igazán, arra utal, mintha a kormánypárt nem tanult volna a hatalmi arroganciának is köszönhető Fidesz-vereségből. Meg lehet fogalmazni szakmai kritikákat Polt Péter munkájával kapcsolatban, de Kovács László pártelnökként nem vádolhatja bűnpártolással az ügyészséget, és nem fogalmazhat meg politikai elvárásokat működésével kapcsolatban. Keller László nem mondhatja, hogy az ügyészség elleni fellépés elhúzódásának az is az oka, hogy "ezt a munkát nem tudjuk bolsevista módszerrel elintézni, csak jogállami keretek között".
Sajátságos az is, hogy Keller László, aki közpénzügyi államtitkárként több, az előző kormányzati ciklust érintő ügyben feljelentést tett, az ügyészség nyomozást megszüntető határozatai után most parlamenti képviselői mezébe bújva vizsgálóbizottságban vinné tovább a történeteket.
Akad azonban szocialista, aki szívesen mellőzné a jogállami kereteket is: Török Zsolt képviselő az egri televízióban úgy vélte: "Szász Károllyal és a vele hasonlókkal szemben úgy kellene eljárni, hogy vagyonelkobzás, és onnantól kezdve tárgyalunk, hogy meddig fog a börtönben ülni". (Tény, hogy a kormányfő az ellenzék kérdésére elismerte, hogy Török beszólása nem méltó egy parlamenti képviselőhöz.)
Valamilyen pártstratégiára utalna, ha a jobboldalhoz hasonlóan Ron Werber szocialista médiamumus kezét sejthetnénk a keménykedő stílus mögött - a valóság inkább a széteső, négy ellenzéki évében a demokrácia játékszabályait kristálytisztán látó, ám arról elfeledkező párt képéhez áll közel. Ami nem a legvonzóbb a politikától elforduló tömegek szemében.
Varró Szilvia - Népszabadság hétvége
2003. október 4.