Idézetekkel drágább lesz a tankönyv
Jövőre választhatnak a tankönyvkiadók: vagy 12 ezer forintba kerül egy irodalom vagy történelemkönyv, vagy kihagyják az elmúlt 70 év szerzőitől átvett idézeteket, verseket. Ugyanígy hiányoznak majd a különböző reprodukciók és fényképek is. Ezek után ugyanis jogdíjat kell majd fizetni, amelyek nagyon megemelik a tankönyvek árát.
Dátum: 2003-10-19 12:28:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=16130
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:57:49.977253, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Egy tankönyvkiadó számítása szerint azért a történelemkönyvért, amelyet ma a gimnáziumok első évfolyamán használnak, és 750 forintba kerül, jövőre mintegy 12 ezer forintot kellene fizetni, ha a benne szereplő mintegy 400 alkotás után kifizetnék a jogdíjat. A másik megoldás, ha az elmúlt 70 év irodalmát egyszerűen kihagyják a tankönyvekből és segédkönyvekből.
Mindenennek oka a szerzői jogi törvény módosítása, amely várhatóan jövő májustól érvényes. A módosításra az uniós jogharmonizáció miatt van szükség. A jelenleg érvényes törvény szerint a szövegek átvétele az iskolai oktatásban való szemléltetés és tudományos kutatás céljára megengedhető a cél által indokolt terjedelemben. A tervezett módosítás eltörli ezt az engedményt és így minden közlésért szerzői jogdíjat kell fizetni.
Ez károsan hat majd az oktatás színvonalára, hiszen az utolsó 70 év irodalma alig, vagy csak igen kevéssé fog megjelenni a tankönyvekben, nyilatkozta a Népszavának Koller Lászlóné, a Tankönyves Vállalkozók Országos testületének elnöke. (Magyarországon a szerző halála után 70 évvel évül el a szerzői jogok védelme.) Az elnök szerint nem engedhető meg, hogy például egy alsó tagozatos diák ne a számára érthető mai irodalomból vett versikéken, mondókákon keresztül barátkozzék meg az irodalommal. Koller Lászlóné szerint a jogdíjak kifizetése különösen az irodalom és történelemkönyvek költségeit növelné meg.
A Tankönyves Vállalkozók Országos Testülete ez ügyben arra kérte Bárándy Péter igazságügy-minisztert, hogy gondolják át még egyszer a törvény módosítását, és vegyék figyelembe a tankönyves, illetve oktatási szakemberek véleményét. A miniszter válaszában leírta: a jogdíj kifizetéséből adódó költségnövekedést nem tartja jelentősnek. Ez azonban továbbra sem nyugtatja meg a tankönyveseket, hiszen az inflációt figyelembe nem vevő árkorlátozás, az ingyenes tankönyv bevezetéséből adódóan megállapított tanulói támogatás keretösszeg, ami szintén árkorlátozó hatású, nem teszi lehetővé azt, hogy a többletköltségeiket beépítsék a tankönyvek árába. Egyetlen lehetőségük marad: a minőség rovására kevésbé költséges megoldásokat keresnek. Leállnak a fejlesztésekkel, gyengébb minőségű papírt, olcsóbb kötési technológiát választanak, kevesebb igényes grafikát, fotót és eredeti forrásművet építenek be könyveikbe.
Hazánkban akkor minősül tankönyvnek egy könyv, ha annak ára igazodik a bevezetett árkorlátokhoz. Ebből következik, hogy egy-egy tankönyv ára harmad-, negyed-, néhány esetben tizedannyi, mint az uniós országokban. A tankönyveken - néhány szűkebb területet kivéve - egyáltalán nincs állami támogatás, miközben az anyag- és az energiaár alig marad el az EU áraitól, és a munkadíj is jelentősen növekedett az utóbbi időben. Ennek ellenére a kormányzat stratégiai kérdésnek tekinti, hogy a tankönyvek ára ne emelkedjék jelentősen.
A kiadók úgy vélik, a tankönyvkiadást anyagilag több rendelkezés is sújtja, hiszen ezentúl 5 százalék áfát kell fizetni a tankönyvek után, a nyomdai költségek is követik az inflációt, és ezekhez adódik hozzá a jogdíj. Esztergályos Jenő, az Apáczai kiadó ügyvezető igazgatója szerint nem marad más megoldás, mint kihagyni a jogdíjas szerzőket. Ezzel viszont mindenki veszít: diák, szerző egyaránt. Csapdahelyzet áll fenn, hiszen azzal, hogy bizonyos szerzők kimaradnak, a tankönyvek minősége romlik, ellenkező esetben viszont fizetni kell a jogdíjat, ami a tankönyvek árát emelné. A szakember szerint hagyni kellene egy év kifutási időt, hogy kialakuljon egyfajta gyakorlat, és olyan mértékű szerzői jogdíjat kellene megállapítani, amit ki tudnak fizetni a kiadók, tehát a tankönyv árát sem emeli jelentős mértékben.
A törvénynek egy nyertese lehetne, a szerző vagy a jogutód. Fontos, hogy törvény írja majd elő, hogy a tankönyvben idézett szerzőket vagy a jogutódokat ezentúl kötelező módon meg kell keresni, hiszen így elkerülhetőek lesznek a visszaélések, mondta Janikovszky János. Így a szerző vagy a jogutódja tájékozódhat, hogy mi lesz a művel, milyen szövegkörnyezetbe kerül be, és annak terjedelmétől függően eldönti majd, hogy kér-e jogdíjat, vagy ingyen bocsátja a kiadó rendelkezésére. Ellenőrző funkciója lesz a jogszabálynak, és így nem történhet meg, hogy fél, vagy egész műveket jelentessenek meg ingyen, véli Janikovszky Éva jogutódja.
Leopold Erika - Népszava