Azokért, akik másokért szenvedtek
Több helyszínen, több koszorúzással emlékeztek ma Dunaújvárosban az októberi forradalom hőseire, áldozataira. A megemlékezések sora a kopjafánál kezdődött, az 56-os emlékműnél folytatódott, majd ünnepi közgyűlés zárta a mai eseményeket.
Dátum: 2003-10-27 13:22:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=16389
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:59:09.326027, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
"Aki nem ismeri a történelmet, arra kárhoztatik, hogy újra megélje azt" - idézte beszédében többször is egykori történelem tanára gondolatait Stermeczki András, evangélikus lelkész. Az önkormányzati ünnepség a hagyományoknak megfelelően a kopjafánál kezdődött kilenc órakor. A közgyűlést képviselő pártok delegáltjai közül hiányoztak a Fidesz képviselői: ők a Polgári Körök és az MDF helyi szervezetével egy órával később koszorúztak a kopjafánál. De térjünk vissza: az evangélikus lelkész szerint fontos a méltóságteljes emlékezés, tisztázni, mi is történt. Emelkedett hangulatú beszédébe bibliai idézeteket is citált, és a fő hangsúlyt a nép szabadságvágyára helyezte.
A koszorúzást dr. Kálmán András polgármester és dr. Tóth István címzetes főjegyző kezdte, majd az MSZP és az SZDSZ helyi szervezete, a DJE, a helyi cigány, horvát, szerb, lengyel kisebbségi önkormányzat következett, őket követte a Szent György Lovagrend, a Magyarok Világszövetsége, a Dunaújvárosi Főiskola, a dunaújvárosi középiskolák, a Duna Menti Nemzetőrség és a Vitézi Rend Dunaújvárosi Hadnagysága.
Míg a koszorúzók távoztak, a sajtó munkatársai maradtak, ugyanis elkezdődött a készülődés a következő megemlékezésre. A jelenlévőket a már nagyon idős Zecher János köszöntötte, majd Jakóné Fekete Teréz mondott ünnepi beszédet. Számos kordokumentumot vonultatott fel mondandójában a Rosti iskola egykori tanára, aki szerint akkoriban a szellemi élet izgatottsága átragadt az egész országra, amely már nem akart a szuronyok hegyén élni. A népakarat elementáris erővel nyilvánult meg 1956. október 23-án, s az egész főváros, az ország képe megváltozott. A szónok szerint - aki a mai helyzethez köthető követelések felsorolásával zárta beszédét - soha sehol, még közvetve sem igazolhatók a gyilkosok.
Az érzelmekre erősen ható beszédét koszorúzás követte: a Fidesz, az MDF, a MIÉP, a Polgári Körök, a Nyugdíjas Polgári Egyesület, a POFOSZ, az 56-os Egyesület helyi szervezetei emlékeztek.
Közben megkezdődött az 56-os emlékműnél a második városi ünnepség : a Dunaferr iskola diákjainak műsora után Pásztor Bertalan, a gimnázium nyugdíjazott tanára mondott ünnepi beszédet. A történelmi párhuzamokra építkezett, Rákóczi, Kossuth, Petőfi példáját említette, világirodalmi idézetekkel erősítette mondandóját. Ady vörös csillagát is beleszőtte beszédébe, mondván, az örök remény kifejezője, amint a költő is írta.
A koszorúzás ugyanazon forgatókönyv szerint zajlott, mint a kopjafánál az önkormányzati ünnepségén.
Délben kezdődött az ünnepi műsor a Városháza színháztermében: Sashalmi József színművész interpretációjában Petőfi Sándor Szabadsághoz című verse hangzott el, majd a Győri Klarinétegyüttes (két egykor móriczos diákkal erősítve) Farkas- és Bartók Béla darabokat adott elő. Az írói felelősségvállalásról szólt Déry Tibor Felhívás című újságcikke, amely az ötvenhatos események sodrában született, magán viselve a forradalmi napok kiváltotta izgatottságot, emelkedettséget, aggodalmat - Sashalmi József tolmácsolta.
Ünnepi beszédében az 56-os emlékműre és gyermekkori élményeire összpontosított dr. Kálmán András. A polgármester szerint "árkokat akartak temetni" az emlékmű felállításával, és nem gondolták, hogy továbbra is két helyszínen zajlanak majd a megemlékezések. Ám a kialakult hagyományokat tisztelni kell: a kopjafa azok emlékére lett állítva, akik 1956. október 25-én a laktanyai sortűznél elestek, s a kopjafa idővel az általános megemlékezés jelképe lett. A város szívében helye van az emlékműnek, helye van az emlékezésnek, hiszen az egykori pártház előtt (ma a múzeum) három sorban sorakoztak a szovjet tankok, amelyek három oldalról vonultak be a városba. Az ellenállás azonban értelmetlen volt a hatalmas túlerővel szemben. A polgármester szerint a dunaújvárosi események emblematikus figurája a város ellenállását szervező Nagyéri százados, aki az október 25-i laktanyai sortüzet vezényelte, ám nem a tömegbe, hanem a tömeg fölé lövetett, mégis volt olyan katona, aki ellenszegült parancsának. Dr. Kálmán András hite szerint egyszer majd tud a város politikai megosztottság nélkül is ünnepelni az emlékműnél.
Az ünnepi közgyűlésen adták át a Dunaújvárosért Díjakat azoknak, akik öregbítették a város hírnevét, sokat tettek az ittélőkért: a Bartók kollektívája, Arany Ferenc és Decsi Ferenc részesült az elismerésben.
Záróakkordként mindenkinek üzenve szólt a Móricz iskola kamarakórusa: "Néked zeng ez a dal, szívünk téged ünnepel ma..."
Dunaújvárosi Hírlap, 2003. október 27