Fájdalom a szívekben

Az 1956-os szabadságharc hőseire és áldozataira, a véres sortűz napjára emlékeztek vasárnap Mosonmagyaróváron. A Gyásznapon egy akkori halálraítélt kijelentette: emlékeinket kitörölhetetlenül beleégették lelkünkbe.

Dátum: 2003-10-27 13:55:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=16397
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:59:11.794101, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Vasárnap délelőtt az egyetemnél tartott megemlékezéssel és koszorúzással kezdődött a Mosonmagyaróvári Gyásznap. Délután az egykori határőr laktanya előtti Gyásztéren tartott megemlékező beszédet Wittner Mária 56-os halálraítélt, aki bevezető mondataiban felidézte a 14 évvel ezelőtt a Kossuth térre felvonuló emberek reményteli várakozásának élményét. Véleménye szerint mára mintegy kötelező aktusként, szinte minden érzelem nélkül zajlanak a megemlékezések.

Illyés Gyula zsarnokságról felidézett szavai a gyertyafényekkel megvilágított Gyásztéren a negyvenhét évvel ezelőtti események emlékeit ültették el a résztvevők szívében. Wittner Mária beszédében kijelentette: a pénzhatalom és a zsarnokság egy tőről fakad. Az emlékeinket nem lehet pénzre váltani, mert beleégették a lelkünkbe az idők végezetéig. A szónok úgy gondolja: '56 szabadsága az elesett hősöket, kivégzett mártírokat, megnyomorított, megalázott embereket jelenti számunkra.

- Nem csak 14 éve emlékezünk, mert parancsszóra sem lehet mindent elfelejteni - emelte ki az emlékező Wittner Mária.

A fegyvertelen emberek vére

A szabadságharcra való emlékezés nem dátumhoz kötött és kampányszerű, mert életünk részévé vált, minden fájdalmával együtt. A szónok véleménye szerint nem szabad elfelejtenünk azokat sem, akik ártatlan, fegyvertelen emberek vérével festették vörösre a magyar történelem gyászos napjait. Wittner Mária éles hangon bírálta azokat a közelmúltban kitüntetett egykori katonatiszteket, akiknek '56 kapcsán vér tapad a kezükhöz. Beszédét Stolmár G. Ilona, a forradalom zaját érzékeltető versének soraival zárta: "...a templom tornyában most nem harang kongott, a véres kenyérre valaki rátaposott - a létféltő vad rohanás egymáson gázolt át". Kiss Miklós evangélikus lelkész ökumenikus imájában kifejtette: az 1956-os forradalom hazánk utolsó hazaszeretetből fakadó megmozdulása volt. Az akkori hősök, amikor szükség volt rá, nem haboztak cselekedni. Kiss Miklós elmondta: ma már egyre kevesebben élnek olyanok, akik ilyen tettekre képesek lennének.

A gyásznapon a polgármesteri hivatalnál és Mosonban is fejet hajtottak a hősök előtt. A magyaróvári temető hősi kápolnájánál lévő emléktáblánál az '56-os Magyar Közösség elnöke, Világi József mondott beszédet. Ezután a hagyományoknak megfelelően gyalogos felvonulás indult a Gyász térre. A gyásznap végén a pártok, civil szervezetek és a helyi iskolák helyezték el koszorúikat az itteni emlékszobor lábánál, mellyel jelezték, hogy a város lakói máig szívükben hordozzák e kegyetlen és fájó emléket.

Forrás: Kisalföld

fidesz.hu