A politika versenyfutás

Hallatjuk a hangunkat, ha azt tapasztaljuk, hogy a magyar kultúra bármely területe sérül a jelenlegi kormány hozzá nem értése miatt.Ilyenkor egységesen kell fellépnünk, amint ezt már többször megtettük - mondta Dr. Pálinkás József, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Kulturális Tagozatának elnöke a Demokratának adott interjújában.

Dátum: 2003-10-27 14:56:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=16405
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 18:59:14.279553, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

- Ez év nyarán alakult meg a Fidesz-MPSZ kulturális tagozata, ahol Önt választották meg elnöknek. Professzor Úr milyen eredményekről számolhat be a tagozat szervezésében?

- Az eredményességet többféleképpen mérhetjük. Vegyük először a a legegyszerűbbet, a kulturális tagozat létszámát. Jelenleg 1800 tagunk van, s ezt sikerként könyvelhetjük el. Tagozatunkba számos ismert és kevésbé ismert, de a szakmájában is bizonyított, hiteles személy lépett be. Olyanok, akik nagymértékben hozzájárulhatnak a közösségért hitelesen politizálók táborának erősítéséhez. Megjegyzem, politikai életünk igencsak rászorul erre a minőségi javulásra. Az építkezés másik fontos, ha tetszik mérhető eleme, a kulturális tagozat területi szervezeteinek létrejötte. Baranyában, Győr-Moson-Sopronban, Borsod-Abaúj-Zemplénben, Csongrádban, Bács-Kiskun és Nógrád megyében alakult meg eddig a tagozat helyi szervezete, több helyen legalább olyan erőt képviselve, mint amilyennel korábban a Fidesz helyi szervezete rendelkezett. A tagozat és a területi szervezetek létszámának egyenletes gyarapodása mellett jelentős sikernek tekintem ezen szervezetek intellektuális bázisának erősítését, azt, hogy a legtöbb helyen a szellemi életben pl. az egyetemi és a művészeti világban elismert személyiségek is beléptek a tagozatba.Ezzel valamennyien úgymond "jellé váltak" mert fontosnak tartjákaz egységes nemzeti kulturpolitikáról vallott nézetünk képviseletét, egy egységes nemzeti kultúrpolitika megalkotásában való részvételüket. A 21. század egyik kulcskérdése ugyanis, hogy hogyan lesz képes nemzeti kultúránk erős nemzeti identitását megőrizve megerősödni. A tagozatépítés eredményességének harmadik eleme, hogy a kulturális tagozaton belül létrejöttek azok a szakmai műhelyek, amelyeket szekcióknak nevezünk, s amelyek meglehetősen nagy területet ölelnek át a neveléstől és oktatástól a tudományon keresztül a közművelődésig és sportig, összefogván mindazt, amit a legtágabb értelemben kultúrának nevezünk. Különösen fontosnak érzem ezeket a szakmai fórumokat, ahol a résztvevők megbeszélhetik szakmai, szakmapolitikai elképzeléseiket hiszen, egy-egy ilyen szakmai rendezvényen sokan megjelennek. Szinte kézzelfogható az erő és akarat, hogy az emberek szeretnének hozzáadni valamit egy olyan politika kialakításához, amelyben szellemi - kulturális értelemben is otthon lehetnek. Ez az a törekvés, amellyel a legtöbben csatlakoztak a szövetséghez.

- Ennek ellenére a 1800 fő, és az említett néhány területi szervezet megalakulása kevésnek tűnik az ország 19 megyéjéhez viszonyítva. Nem lett volna szerencsésebb, akár egy egyetemhez vagy nagyvároshoz kötve, több megyét átfogva megalakítani az adott régió kulturális tagozatát?

- Léteznek olyan területek, ahol nem követjük pontosan a megyei struktúrát. De miután adott a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség felépítése, ezért az volna az ideális, ha a szövetségnek minden megyében lenne kulturális tagozata. Egyébként érdekes, hogy a tagozat létrehozása összefügg azzal a ténnyel, hogy az adott megyében mennyi oktatási és kulturális intézmény van.

- Mikorra kell befejezni az alapozó munkát?

- Az év végére kell teljes egészében kiépíteni a kulturális tagozatot. Szerintem addigra végzünk ezzel a munkával, és ekkor megalakul a kulturális tagozat országos tanácsa. Úgy gondolom, hogy 2004 januárjában, a Magyar Kultúra Napján, méltó rendezvényen tárhatjuk a nyilvánosság elé a kulturális tagozat jövőbeli elképzeléseit.

- Mik lennének ezek?

- Például az egyes szekciók által kidolgozott szakmapolitikai stratégiák megjelenítése. Mondjuk a közművelődés területén a közművelődés és közgyűjteményi szekció kidolgozza, hogy a szövetség milyen politikát alakítson ki a közművelődési intézményekkel kapcsolatban. Hogy mi történjék a művelődési házakkal, milyen új feladatokkal kell ezeket az intézményeket megbízni. Milyen finanszírozási rendszert kell kialakítani ahhoz, hogy a közgyűjtemények el tudják látni kulturális feladataikat, hogy kimozdíthassák az embereket a túlzottan elektronizált környezetből. Hogyan válhatnak a múzeumok és a könyvtárak a szó klasszikus értelmében közösségi, kulturális központokká. A kulturális tagozat szekcióiban ilyen stratégiai építkezőmunkát kezdtünk el, amelynek során előkészítjük azokat a szakmai dokumentumokat, amelyek egy kormányprogram alapját képezheik.

- Pillanatnyilag nem a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség van hatalmon, hanem baloldali kormányzat, amely éppenhogy a közművelődésben, de mondhatjuk az oktatást vagy a kultúra egészét, homlokegyenest ellenkező nézetet vall, mint a polgári oldal. Ütköznek a szekció tagjai a baloldali hatalmi törekvésekkel, vagy csak megfigyelőként dolgoznak?

- Ütközniük nem kell, csak dolgozniuk. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ezekben a szekciókban olyan emberek tevékenykednek, akik -az előbbi példánál maradva - értik a közművelődés lényegét, esetleg ilyen intézményben dolgoznak. Azonban ennél is fontosabb lehet, hogy az elkészítendő kormányprogram alapját képező dokumentumokban benne legyenek a feladatok olyan részletességig lebontva, amelyből mindenki számára világos lesz, hogy hozzáértő emberek készítették, és nem íróasztalnál született kultúrpolitikai koncepcióról van szó, aminek semmi köze nincs a valósághoz.

- A Medgyessy kormányzat megszorító politikája a legfelkészültebb polgári elkötelezettségű szekció tagok lába alól is kihúzza a talajt, hiszen iskolákat, művelődési házakat, netalán könyvtárakat zárnak be. Mi tehet ez ellen a kulturális tagozat?

- Pillanatnyilag csak annyit, hogy hallatjuk a hangunkat, ha azt tapasztaljuk, hogy a magyar kultúra bármely területe sérül a jelenlegi kormány hozzá nem értése miatt.Ilyenkor egységesen kell fellépnünk,amint ezt már többször megtettük. Állásfoglalásainkkal, vagy azzal, hogy az adott témát a politikai közbeszéd tárgyává tettük.

- Nagyon fontos terület a nemzeti alapokon nyugvó oktatás és nevelés, az erkölcs és a tudás minősége, milyensége. Mit tehetnek a kulturális tagozatban a társadalom alapjait romboló baloldali politikával szemben?

- Neveléstudományi szekció is van a tagozatban ezzel is kifejezve, hogy a nevelést és oktatást együtt a magyar kultúra szerves részének tekintjük. Az oktatás nem válhat pusztán tréningé, amelyen divatos lózungokkal borított felszínes ismereteket közvetítenek.Az oktatásnak hitelesített tudást kell átadnia, és ezzel együtt át kell adnia az erkölcsi tudást is a felnövekvő nemzedékeknek. Az iskolának tehát egyszerre kell tudást, hiteles viselkedésmintát, erkölcsi értékeket közvetítenie. Ha ezek közül bármelyiket nem teszi meg, akkor olyan képző intézménnyé silányodik, ahol az ifjúság néhány technikai dolgot megtanulhat ugyan, de tudásuk nem válik közös kultúránk szerves részévé.Gyakorlati példával élve a magyar nyelvet úgy kell megtanítani, hogy gyermekeink fogékonnyá váljanak a magyar kultúra értékeire, annak igényes befogadói legyenek.Ezzel a kulturális tagozatnak egy érzékeny kérdéséhez érkeztünk. Azt gondolom ugyanis, hogy - a kulturális tagozatnak az az alapvető küldetése, hogy olyan embereket állítson a közjó szolgálatába, akikben a polgárok megbíznak, mert hitelesnek tartják őket, akikre ilyen értelemben felnéznek. A politikának a jelenleginél sokkal hitelesebbé kell válnia. A kulturális tagozatnak további fontos küldetése, hogy a megtalált hiteles emberek aktívan megjelenjenek a politikában. Általuk tehető világossá a választók előtt, hogy nem az a célunk, hogy ilyen vagy olyan színű szűk elit a politikát arra használja fel, hogy a saját megélhetését biztosítsa, és közben a köz ügyeinek intézésében csak annyira van tekintettel a közügyekre, hogy a választást éppen megnyerje. Nem ez a cél, hanem az, hogy a köz ügyeit olyan emberek intézzék, akikre a polgárok nyugodtan rábízzák magukat, rábízzák a pénztárcájukat is. Bíznak például abban, hogy meg tudják őket gyógyítani, hogy képesek a gyerekeiket oktatni, hogy olyan művészek, akik igényes kultúrát közvetítenek, akiknek az előadásaira szívesen elmennek, mert tudják, látják, hogy a szakmájukban is valami olyat alkotnak, amivel az embertársaikhasznára vannak. Úgy képzelem, hogy ilyen emberekkel sokkal nagyobb az esélye annak, hogy politizálásukkal a köz hasznára lesznek és nem pusztán megélhetési lehetőségnek tekintik azt. Ekkor megteremtődik az a kohézió, amellyel a közösség, - a közösség alatt itt elsősorban a nemzeti közösséget értem -, visszanyeri a jelentőségét, valódi tartalmát. Hiszen a nemzet a legtágabb fogalom, amelyben ezeknek a dolgoknak még jelentősége van, vagyis az összefogásnak, a szolidaritásnak, a közös nyelvnek, a közös élményeknek. Tehát a kulturális tagozat legfontosabb feladata, hogy a nemzeti politikának ezeket a részeit hiteles személyeken át megerősítsük.

- A mai politika ismeretében idealisztikusnak tűnik ez a gondolat, hiszen a politikai közbeszéd és a közművelődés, a köz műveltsége meglehetősen mélyre süllyedt, amit csak fokoz a politikai és a szellemi élet megosztottsága. Egyért ezzel?

- A szellemi élet megosztott, de nem ugyanazon törésvonalak mentén, amelyek mentén a politika. Ezt fontos figyelembe vennünk, mert eltévedhetünk, ha azt gondoljuk, hogy a kettő egybeesik. Ugyanakkor azt természetesnek tartom, hogy a szellemi életben létezik megosztottság a két nagy irányzat között. Nevezetesen az individualista, globalista irányzat, amely azt mondja, hogy itt van az egyén, szemben az egész világgal, az a fontos, hogy az egyéni érdekeit érvényesíte, és nem veszi figyelembe azt, hogy egy közösség tagja. Ezzel szemben áll egy másik nagy idea, amely az embereket igenis közösségekben élőknek tekinti a maguk egymásrautaltságában a családból kiindulva a lakóközösségen át a nemzetig. Ezen közösségek működőképességét és erejét identitástudatuk, az egymásért érzett felelősségük jelentheti. A közösségnek lételeme egyfajta belső kohézió. Azok az emberek, akik óriási vagyonra tettek szert, csak azért tudják ezt megtenni, mert kihasználják a társadalom szervezettségében rejlő erőt. Nem azért, mert annyira okosak vagy olyan sokat dolgoznának, hanem mert kihasználják, méghozzá ügyesen a társadalom szervezettségét.

- Nem a szervezetlenségét?

- Nem. Azt lovagolják meg, hogy van körülöttük egy működő rendszer, amelyben ügyesen kihasználják az adott piaci igényt, gyorsan tudnak cselekedni. Gyakorlati példával élve, arról van szó, ha valaki gyorsan reagál arra, hogy az emberek valamilyen területen valamit meg akarnak szerezni, akkor profitálhat ebből. A telekommunikáció, a száímtástechnika hirtelen fejlődése is ezzel hozható összefüggésbe. Ma is ezekre a szervezett közösségekre próbál meg ráépülni a nagyszámú terméket eladni kívánó ipar. Újabban például az óvodára igyekszik rátelepülni a számítógépipar. Döbbenten hallottam, hogy egyik fontos célnak tartja a jelenlegi kormány, megint csak a hozzá nem értését tükrözve, hogy az óvodákban számítógépes szobákat hozzanak létre. Elképesztő hibának tartom, hiszen az előbbikeben felvázolt közösségi kötődés fellazítására, az individium kibontására irányul ez, és nem arra, hogy a gyerekeket már óvodás korban közösségé szervezze.

- Az Ön által említett közösségi összetartó erő működik a Fideszben?

- Természetesen működik, persze a dolog nem ilyen szép, és nem ilyen egyszerű. Egy politikai erő arra szerveződik, hogy ideális esetben a közösség számára jól megszervezze a közösségi funkciókat. Ebben is megtalálhatók az egyéni ambíciók, és ott vannak az individualista elképzelések. Addig, amíg a Fidesz egy viszonylag kis taglétszámú és viszonylag homogén elképzeléseket megjelenítő párt volt, addig akár a kultúrpolitikában, akár az oktatáspolitikában, akár a tudománypolitikában, de az élet bármely területén könnyebb volt egy egységes álláspontot létrehozniuk. Ma ez nehezebbé, körülményesebbé vált, mert a tágabb politikai erőn belül megjelennek olyan elképzelések, amelyek egymástól kissé különbözőek.

- És akkor finoman fogalmazott...

- Igen. Ugyanis, ha egy politikai pártban nagyjából minden területet egy-egy ember képvisel, és mondjuk 35-en vannak, akkor ezzel gyakorlatilag lefedik a politika minden részét. Ebben az esetben egy-egy ember sokszor a saját elképzelését képviseli, és ha kormányra jutnak, akkor talán megvalósítja. Természetesen ettől nagy mértékben különbözik az, ha egy adott területen, mondjuk a kultúrában, sok olyan személyiség van, akik között jelentős nézetkülönbségek mutatkozhatnak a kultúra részletkérdéseit illetően. Ekkor egy bonyolultabb politikai erőtérben kell kialakítani az elképzeléseket, de arra is nagyobb esély van, hogy jobb végeredmény születik. Úgy érzem, hogy a kulturális tagozaton belül viszonylag koherens kultúrpolitika körvonalai rajzolódnak ki. Eközben a Fidesz parlamenti munkája és a tagozatok munkája fokozatosan összecsiszolódik.

- Nemrégiben meglepő információ jelent meg a médiumokban, hogy a Fidesz-MPSZ-be balliberális kommunikációs szakembereket kértek fel tréningezni a szövetség politikusait, ami azt sugallja, mintha a nemzeti oldalon nem lennének olyan személyiségek, akik erre képesek lennének. Mit tud erről?

- Ha egy szóval válaszolnék, akkor azt mondanám, hogy hiba történt. Újságokban megjelent, hogy a tagozatok vezetői, és még néhányan részt vettek egy ilyen tréningen. Tekintve, hogy én nem voltam ott, magam is az újság címlapjáról értesültem arról, hogy kik tréningezték a politikusokat, sporthasonlattal élve azt tudom mondani, soha nem gondolnék arra, hogy az ellenfél edzőjét kérjem fel a csapatom felkészítésére. Sem én, sem a médiaszekció tagjai nem tudtak erről, bár hozzáteszem, hogy a kulturális tagozat médiaszekciójának a feladata nem a sajtóval való kapcsolattartás, és a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség üzeneteinek kommunikációs közvetítése. A szekció feladata a Szövetség médiapolitikának a kidolgozása, hogy a médiának a közgondolkodásban betöltött szerepét hogyan lehet, kerülni próbálom a szót, de nem tudok jobbat, politikai, közhatalmi eszközökkel úgy befolyásolni, hogy az a közjó irányába menjen. A média azt a közgondolkodást, azt a viselkedésmintát közvetítse, amit a polgárok jónak, előremutatónak, a nemzet érdekében lévőnek gondolnak.

- Érdekes lenne, ha mondjuk Simon András, az mtv1 vezetőriportere Pálinkás József professzort kommunikációra tanítaná, hogy miképpen kell beszélni a nyilvánosság előtt...

- Ez eddig nem következett be és nem is fog bekövetkezni. Az ellenben már megtörtént, hogy megkértem egy-egy médiaszakembert, akikről tudtam, hogy hozzám hasonló nézeteket vallanak, hogy segítsenek abban, hogy bizonyos dolgokat hatékonyan tudjak elmondani.

- Miért nem találták meg azokat a nemzeti oldalról, Kondor Katalint, Siklósi Beatrixot, és másokat, akik segíteni tudtak volna?

- Nem tartom szerencsésnek az ilyen fajta, ha úgy tetszik, felkészítést, és hogy ez ilyen nagy nyilvánosságot kapott. Először is azt gondolom, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség tagozatok vezetőinek a kommunikációja, megszólalásai a médiumokban és más eseményeken egyéni felelősségen alapulnak. Ők a politikának nagyjából azon a szintjén helyezkednek el, ahol saját maguknak kell felelősséget vállalniuk azért, hogy mit, és hogyan mondanak el. Ebben az értelemben a saját bőrüket viszik vásárra. Természetesen szükség van arra, hogy segítséget kapjanak abban, hogyan tudják üzeneteiket a leghatékonyabban közvetíteni. És helyesnek tartom azt is, ha tájékozódnak arról, ez miképpen tehető meg, sőt, ha segítséget kérnek olyanoktól, akikben megbíznak, és akiknek ez a szakmájuk. Azt azonban, hogy ezt a politikai nézeteiket nyíltan vagy burkoltan a másik oldalon megjelenítő újságírók, médiaszakemberek tegyék meg, furcsának gondolom. De mint mondtam, nem tudtam erről, és nem voltam ott. Nekem szegezték már azt a kérdést is, hogy hallottam-e arról, miszerint a Fidesz valamelyik vezetője azt mondta - kétlem, hogy ez a kérdező szerinti durvasággal elhangzott volna - hogy a jobboldali újságírók között, nincsenek olyan kvalitású emberek, mint a balliberális oldalon. Ez nem igaz. A polgári oldalon is kiváló képességű médiaszakemberek vannak, akik megfelelően segíthetnek a kommunikáció fejlesztésében. Az viszont sajnos igaz, hogy Magyarországon a polgári oldal sokkal kisebb mértékben van jelen a a médiában, mint a szociálliberális.

- Tudott Orbán Viktor a felkészítésről?

- Nem tudom, mert nem beszéltem erről a a pártelnök úrral. Úgy vélem, hogy ez a tréning-ügy nem politikai, hanem a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség adminisztrációjában hozott döntés volt, amely a médiában is elég nagy teret kapott, és amelynek következményei miatt mindazok, akiknek ezt meg kell tenniük, levonják a következtetést.

- A keresztény, a konzervatív és a szabadelvű csoportok most vívják meg a csatájukat, melyik is legyen a meghatározó a szövetségben...

- Nem szeretnék visszamenni az MDF-nek a nemzeti szabadelvűek, a kereszténydemokraták és a nemzetiek, vagy az általam ott pontosan nem megfogható népnemzetinek nevezett irányzatnak az elképzelésbeli és ízlésbeli különbségeihez. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a Fidesz-MPSZ-ben most egy érési folyamat zajlik. Kétségtelen, hogy a kibővüléssel az erőviszonyok is átrendeződnek. A valaha liberális pártként indult Fidesz ma egy nemzeti, keresztény, konzervatív és természetesen a szabadelvű, - bár inkább a szabadság eszményét vallónak mondanám, mert a szabadelvűt nagyon könnyű a liberálissal összemosni -, irányvonal keresi a kapcsolódási pontokat. A Fidesznek az 1988 és 2003 között végbement politikai átalakulása ma is folytatódik. Úgy vélem, hogy amikor 2004-ben a kongresszuson összegezzük majd az átalakulásnak az eredményét, akkorra kialakul az erőviszony rendszer, amely ezt a politikai szövetséget 2004-ben jellemezni fogja. Ez a feltétele annak, hogy az EU-s parlamenti választásokon jelentős sikert érjen el a szövetség, és már 2004-ben megmutassa a jelenlegi koalíciónak, hogy készek a kormányzás átvételére. Az MSZP-SZDSZ koalíció kormányzása első száz napjának kapitális hibái az elmúlt egy évben sem voltak kiküszöbölhetők, és a jelenlegi kormány dilettantizmusa mejelenik a gazdaságban, a közviszonyainkban, hogy például sem az oktatáspolitika, sem a gazdaságpolitika nem találja a kiutat azokból a csapdákból, amelybe ennek a kormánynak a dilettantizmusa, és a cinizmusa belevitte az országot. 2002-ben is tudták, hogy az ígéreteik teljesíthetetlenek. Ezt a cinizmust látom a legaggasztóbbnak a mostani politikai életben. Ezért szeretném, ha a kulturális tagozat annyi új színt hozhatna a politikába, hogy perifériára tudná szorítani azt a fajta cinizmust, amellyel egyesek kizárólagosan a a hatalom megszerzésére törekvő politizálást kívánják érvényesíteni. Minden politikai párt beleeshet abba a kísértésbe, hogy hamis, cinikus ígéretekkel megszerezze a hatalmat és "majd lesz valahogy" módon kormányozni kezdjen. A jelenlegi kormányzó koalíciónak történelmi bűne, hogy ezt a cinikus ígéretpolitikát olyan fokig vitte, ami komolyan veszélyezteti Magyarország helyzetét. Ráadásul a közéletet sikerült olyanná tenniük, amelyben az emberek nagy mértékben elfordulnak a politikától, mert azt képzelik, hogy hazugságok gyűjteménye.

- A tagozatok alakulása és a szövetség szervezése se folyik olyan gyorsan, ahogy azt tervezték. Nem gondolja, hogy ez összefügg a Fideszen belüli harccal?

- Azt nem mondanám, hogy a Fideszen belül harc van. Természetesen a vitatkozhatunk arról, hogy mely gondolatból, irányzatból mennyi legyen a szövetség politikájában. A politika versenyfutás, végső soron ezzel nincs is nagy baj. A baj akkor kezdődik, ha a politizálás bonyolult személyi harcokká válik. A szövetségen belül azonban minden jel arra utal, hogy a különböző elképzelések egymással való vetélkedéséből kialakulhat egy egységes elképzelés. Mindenkinek mérlegelnie kell, hogy mit várunk a tagozatok létszámának növekedésétől. Tény, hogy az általam elképzeltnél gyengébb ütemben történik a fejlődés, és ebben szerepet játszik az, hogy a Fidesz helyi szervezeteiben mindenki igyekszik a status quo megtartására, és van egyfajta fenntartás az újonnan belépőkkel szemben. Tapasztalok ilyen ellenállást, és őszintétlen lennék, ha ezt nem mondanám el. De azt is érzékelem, hogy ha nyíltan, világosan beszélünk ezekről a kérdésekről, akkor feloldható az ellenállás. Három olyan területi tanács megalakulásán is ott voltam, ahol kitapintható volt a régiek-újak közötti feszültség az alakuló ülés előtt. Mindhárom esetben sikerült ezt feloldanom, mégpedig azzal, hogy világosan felvázoltam azt, hogy együtt erősebbek vagyunk, együtt ki tudjuk választani a legalkalmasabb embereket arra, hogy a közösség érdekeit képviseljék. Ha a Fidesz vezetői egységesek abban, hogy azt az utat, amelyen elindultak, végig kell járniuk, azért, hogy megtaláljuk a legalkalmasabb embereket, akkor nem lesz gond. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség most olyan állapotban van, hogy ha érzik az emberek, hogy ez az elhatározás egyértelmű, nincs megingás abban, hogy a szövetséggé válást végig kell vinni, akkor ehhez a kételkedők is alkalmazkodni fognak. Bizonyára méltánytalannak tartják majd néhányan, hogy nem ők indulhatnak majd egy adott választókörzetben. De meg kell érteniük, hogy azokat kell jelölnünk, akik erre a legalkalmasabbak, akikben az emberek bíznak, és akiket a polgárok nemcsak azért választanának meg, mert a Fidesz színeiben indítjuk őket, hanem egyébként is szívesen látnák képviselőként, azaz hozzáadnak a Fidesz támogatásához, nem pedig elvesznek abból. A siker feltétele, hogy ki-ki jól mérje fel, mivel és hogyan tud hozzáadni a köz szolgálatához Egy nagyobb közösség ezt jobban fel tudja mérni.

- Nem szegik kedvét az ilyen területi ellenállások és ez a tréningszakértő-ügy?

- Ilyen súlyosnak egyik dolgot sem érzem, és ilyen könnyen azért még egy teniszmeccset sem adok fel. Mondjuk úgy, komoly aggodalommal vettem tudomásul, hogy engem például nem tájékoztattak a kommunikációs tréning felkért szakértőivel kapcsolatban, nyilván nekem is le kell vonnom ebből a megfelelő következtetést. De azt is meg kell mondanom, hogy a kezdetektől világossá tettem, számomra a politika többletfeladat, és közfeladatot addig vállalok, ameddig az az elképzeléseimmel, és az értékrendemmel az összeegyeztethető. Hál Istennek, abban a helyzetben vagyok, hogy egyetemi tanárként ezt ma megtehetem. És azt kívánom, hogy sok olyan politikus legyen Magyarországon, akik hasonló szabadsággal cselekedhetnek.

Bánhidai Károly, Magyar Demokrata