Medgyessy? Az meg ki?

Cuppogunk bele a nyálkás novemberbe, egyenest a közepébe, ahol kizárólag köd és csatak található, meg egy rakás támadásra készülődő bacilus. Egyvalamire mégis jó az általános szürkeség - mert rejtélyes módon még éjszaka sincs igazán sötét, inkább rózsaszínben dereng az égbolt, talán a masszív felhők miatt -, mert a hosszú, monoton délutánokon lehet a világot megváltani szóban, akár egyedül, akár a cimborákkal összefogva, csoportosan.

Dátum: 2003-11-10 08:28:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=17068
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:04:54.248398, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A világmegváltás azonban kemény, emberpróbáló feladat, mely szinte kivétel nélkül az agyi fogaskerekek kínkeserves csikorgásával jár együtt. Elkel tehát némi kenőanyag, például száraz vörösbor a testesebb fajtából, amelyiket ha meglögyböljük, hát két-három másodperces késéssel csordogál csak vissza a pohár faláról.

A bortól ráadásul nem csak a gondolatok áramlanak sebesebben, hanem a cimborák is közlékenyebbé válnak.

- Tudod, én már régóta nem nézek híradót, mert nem bírom, ami itt folyik - mondja egyikük, a társa meg bólogat hozzá, fejét búsan ingatva, hogy ja-ja, fertő az egész közélet, jó érzésű magyar embernek nem való.

Másfél esztendeje ugyanígy ültünk, ugyanennél az asztalnál, és néztük a híradót. Mert akkor még minden jó érzésű magyar ember lángolt a közéletért, a cimboráim is, akik engedve a mindenünnen áradó szocialista rágalomhadjáratnak, lelkesen készültek az Orbán-kormány megbuktatására. (Ezt ők mondták így, mert néhány millió társukkal egyetemben, Ron Werber tehetséges tanítványaiként a diktatúra ellen szervezkedő forradalmároknak képzelték magukat.) Mondhattam én bármit, oda se hallgattak, ha meg véletlenül engedték kifejteni a véleményemet, s netalán némi megingást észleltek nézeteikben, hát reflexszerűen odavágták, hogy "Orbánbányák", s máris újfent nyeregben érezték magukat.

De hol vannak már a daliás idők? A demokrácia megmentése? A jóléti rendszerváltás? Sehol. Helyettük egyszerű, baloldali kormányok idején szokványos hétköznapok vannak, milliárdos lenyúlásokkal, áremelésekkel, megszorításokkal. Még Bokros Lajos is feltűnt a színen, pedig az valamennyi álmoskönyv szerint reálbércsökkenést jelent.

Az én két szomorú cimboráim azonban mindezekről vajmi keveset tudnak, mert nem csak a híradót, hanem úgy általában a híreket sem figyelik, mivel néhány hónapja az általános kiábrándultság állapotában leledzenek. Ha pedig véletlenül mégis szóba kerül a politika, akkor szemlesütve magyarázkodnak, mintha csak bocsánatot szeretnének kérni a tévedésükért.

- Nem ilyen lovat akartunk - sóhajtja a bólogatós a harmadik koccintás után, aztán, mert nem szeretné, ha azt hinném, hogy mindenben nekem volt igazam, fogvégről kiböki, hogy "ezek sem jobbak".

- Ezek nem jobbak - javítok picit a mondaton, s mert a győztesben oly könnyedén erőre kap a kisördög, megkérdem, hogy akkor most mi van Medgyessyvel? Azzal a végtelenül rendes emberrel, akiről tavaly tavasszal még csupa jót hallottam, aki felvirágoztatja majd hazánkat, alanyi joggá teszi a gazdagságot, megszünteti a betegségeket, befoltozza az ózonlyukat, és a többi?

- Medgyessy? Az meg ki? - dobják vissza a kérdést, aztán csak mosolygunk egymásra mint az árokbetemetők, akik jól végezték dolgukat.

Dévényi István - mno.hu