Söjtör után, avagy a virslis Kovács esete Marxszal és Engelsszel
A falon Marx és Engels képe függött, s a magyar külügyminiszter, a szocializmusból szociáldemokráciába való pártfejlődés élharcosa így fogyasztotta szerény ebédjét. De csak néhány percig. Amikor az egyik hozzászóló szóvá tette ezt, a készséges moderátorok pillanatokon belül kisatírozták a kompromittáló képmásokat a falon.
Dátum: 2003-11-13 08:13:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=17236
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:05:46.419652, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
A bolsevizmus sajátos logikájában járatos, a Kádár-rezsim idején vagy annál korábban felnövekedett nemzedék bizonyára nem lepődik meg azon, ha a magyar baloldal bármikor, szemrebbenés nélkül meghamisítja a múltat, legyen szó negyven évről, tízről, négyről, vagy az elmúlt négy percről. Ki ne ismerné Sztálin véres diktatúrájának bumfordi hamisítványait: a "jó elvtársból" lett "rossz elvtársakat" egyszerű montázstechnikával kitörölték a később történelemkönyvek oldalain is díszelgő fotókról.
Nos, ha el lehet tüntetni egy rossz elvtársat, miért ne varázsolhatnánk elő egy jót? A magyar elvtársak, akik ma már nem (mindig) elvtársak, tökélyre fejlesztették szovjet elődeik technikáját. Már a választási kampány idején is éltek a régi jó módszerekkel, ezúttal interneten közzétett fotót hamisítva, így csempészve utólag a Medgyessy-stáb fényképére Szili Katalint. A hamisításról az MNO számolt be 2001 nyarán. (Élő sztálini módszerek a medgyessy.hu-n)
Ezúttal a néhány perccel azelőtti eseményeket cenzúrázta a Magyar Szocialista Párt internetes oldalának honlapja, a www.mszp.hu, melynek a minap vendége volt Kovács László pártelnök, külügyminiszter.
A pártelnök, mint ez a söjtöri lakoma óta kiderült, puritán ízlésű ember. Legalábbis ez az ő szerepe ma az MSZP-ben, melynek nevében megkövette a söjtörieket a kormányszóvivő által oly színes sokféleségben, naponta többször is újrafogalmazva tálalt dínomdánom miatt. Pedig a lakoma sikeres volt, hiszen a lelkes helybeliek tojással és krumplival is hozzájárultak a jó ebédhez, melyet, ha már nem hívták meg őket, a kordonon áthajítva próbáltak kevésbé puritán ízlésű miniszterelnökünk, Medgyessy Péter elé hajítani. Szó ne essék róla, a polgári kormány vidéki rendezvényein rendszeresen megvendégelte az egész falut; igaz, őket nem is fogadta felháborodott tömeg. De hát ez már a múlt, melyet minden eszközzel igyekeznek kiretusálni napjainkból.
Tán a múltat végképp eltörölni akaró, régi igyekezet, talán a választóknak szóló üzenet volt, de a pártelnök tüntetően nekiállt virslit falatozni az MSZP weboldalának úgynevezett online vendégeként, ahol a feltett kérdésekre is válaszolt.
Külügyminiszterünk feltehetőleg pótolni akarta azt a kényelmetlen hiányt, hogy az egyszerű választó sem ma nem lehet tanúja egy-egy Gyurcsány-villában folyó ebédnek, egy-egy példátlan vadállomány-mészárlásnak, melyet természetvédelmi területen követ el kormányfőnk egy másik kormányfővel, sem régebben nem láthatta azokat az országnyi vagyonokat elfolyató villaépítéseket, elvtársi vadászatokat és részeg tivornyákat, melyet az általa megtermelt javakból folytattak ebben az országban.
Csakhogy, mint kiderült, Kovács László kompromittáló társaságban tette ezt: a falon Marx és Engels képe függött, s a magyar külügyminiszter, a szocializmusból szociáldemokráciába való pártfejlődés élharcosa így fogyasztotta szerény ebédjét. De csak néhány percig. Amikor az egyik hozzászóló szóvá tette ezt, a készséges moderátorok pillanatokon belül kisatírozták a kompromittáló képmásokat a falon.
Aki ettől kezdve emlékezett rá, mi volt látható a pártelnök feje fölött az előző percben, az a múltba mered, boszorkányt üldöz, nem haladó és ellenséges. Ezáltal az MSZP két legyet ütött egy csapásra. Egyrészt, ha létezik ilyen munkaverseny, megdöntötte a szocialista történelemhamisítás világrekordját, hiszen a történteket néhány másodperc alatt tette meg nem történtté. Másrészt átlépte a Rubicont: rájött, hogy Marx és Engels öröksége több mint kínos. Ezáltal tovább léptek, mint nyugati elvtársaik, akik a mai napig tömegesen vállalják a "tudományos szocializmus" emberellenes, demagóg elméletét.
Ám még ennél a történelmi pillanatnál is lélegzetelállítóbb pillanat lenne, ha Marx és Engels képét, melyet oly hűségesen őriznek a nyomasztó múltú volt ÁVH-s támaszponton, egyszerűen leszednék a falról. Valahogy nem illik az oda, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a legerősebb parlamenti párt központi székházában rejtegetik ilyen furcsa módon, a falon tartva, ezt a két képet. Ha már ilyen kitűnően értenek a montázs technikájához a Köztársaság téren, hát illene ismerniük a filmelmélet szovjet teoretikusait, akik figyelemre méltó megállapításokat tettek a montázs természetét illetően. Rájöttek például, hogy ha egy kép megjelenik a szemünk előtt, majd ahhoz egy másik kép társul, az megszül egy harmadik képet.
Marx és Engels képe egymás mellett például olyan képeket szül mindazok emlékezetében, akiknek memóriája nemcsak az elmúlt négy percet öleli föl, hogy attól jó ízlésű embernek kifordul a virsli a szájából.
Udvardy Zoltán - mno.hu