Sokan ráfázhatnak az idei fűtésre
Nemcsak a hidegtől borzonghatunk a fűtési szezon elején, hanem az energiahordozók áraitól is. Minden drágább, mint tavaly ilyenkor, bár a fejlett országok áraitól egyelőre még messze vagyunk. A falvakban gyakori a falopás, az ország egyes vidékein tűzifahiány tapasztalható. És még előttünk a januári tizenhárom százalékos villanyáfa-emelés, amit a fogyasztóknak kell majd állniuk.
Dátum: 2003-11-21 09:27:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=17559
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:10:28.124694, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Megugrott a szamár ára Borsod nmegye némely erdős vidékén. Csacsival lehet ugyanis legjobnban fát lopni. Drága minden tüzelőfajta. Mármost ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar háztartások energiafelhasználásának 60-70 százalékát a fűtés teszi ki, akkor könnyen beláthatjuk: amennyiben tovább emelkednek a kazánba való anyagok árai, hamar fagyossá válhat az emberek hangulata.
Hárommillió-nyolcszázhatvankétezer háztartásba kell meleget varázsolni a téli szezonban. Tíz lakásból nyolcat gázzal fűtenek (ha ideszámítjuk a gáz alapú távfűtést is). Egy ötven négyzetméteres otthon megfelelő hőmérsékleten tartása jó hetvenezer forintra rúg évente. Igaz ugyan, hogy október 1-jétől csökkentették a lakossági gáz árát - fogyasztott mennyiségtől függően hat, illetve négy százalékkal -, ám tavaly októberhez képest így is tizenkét százalékkal kellett többet fizetnünk a légnemű tüzelőanyagért. Januártól meg jön a ráadás: az áfaemelés!
Vigasztalódjunk, mert a vezetékes gáz általános forgalmi adóját csak három százalékkal srófolták fel, nem tizenhárommal, mint a villamos energiáét. Az utóbbinál nem lacafacáztak a döntéshozók, nem akartak lemondani arról a harmincmilliárd forintos állami többletbevételről, amit a villanyt, elektromos gépet használók plusz áfaforintjaiból seperhetnek be. Számítások szerint egy átlagos család hét-nyolcszáz forinttal rövidül meg havonta, ha ugyanannyi áramot használ, mint eddig. Mellesleg a statisztika azt mutatja, hogy minden száz forintból, amit energiakiadásra költünk, harmincnyolcat a villanyszámlás visz el, huszonkilencet pedig a gázdíjbeszedő.
Tulajdonképpen még örülhetünk is ezeknek a számoknak. Az EU-ban többszörösen nagyobb árat fizetnek az energiahordozókért, mint mi (lásd az ábráinkat jobbra). Vannak egészen hajmeresztő példák: Dániában 3,7-szer drágább a lakossági gáz, mint hazánkban, és a németeknek is több mint két és félszer többet kell kipengetniük, mint nekünk. A villamos energia területén valamivel jobb a helyzet. Itt a németek, olaszok csak 1,8-szorosát fizetik a mi árainknak. Félő, hogy sokkal hamarabb felzárkózunk az áraikhoz, mint a bérszínvonalukhoz.
Magyarországon a háztartási energia öszszességében tizenhárom százalékkal drágább, mit egy évvel ezelőtt. Ezen belül az elektromos energia ára majdnem tizenkilenc százalékkal ment fel, a tűzifáé tizenhét százalékkal, a központi és távfűtésé majdnem nyolccal (lásd jobbra lent). Ha ilyen sokba kerül az energia, világos, hogy érdemes takarékosan bánni vele, lehetőség szerint racionalizálni kell a fűtést. Az a néhány milliárd, amit a kormány az energiatakarékossági programra szánt az idén, úgy elolvadt, mint a tavalyi hó. Néhány hónap alatt elfogytak a megpályázható pénzösszegek. Léteznek egyéb energiaracionalizálási törekvések is. Az Energia Klub energiabrigádokat hozott létre fa nyílászárók utólagos szigetelésére a fővárosban, Kaposváron, valamint Salomváron. Az általuk ajánlott technológia tizenöt-húsz százalékos hőmegtakarítást garantál. Egy hatvan négyzetméteres lakás esetében tíz-tizenötezer forintba kerül a szigetelés, a költség egy-másfél év alatt megtérül.
Akár van pénzünk az energiaracionalizálásra, akár nincs, megizzadunk még egypáran a fűtési szezonban a számlák láttán, s mondunk majd hideget, meleget. Bizony messze van még Sándor, József, Benedek.
Adonyi Sztancs János, Szabad Föld