Orbán Viktor: A kórház-privatizációt meg kell állítani

Annak érdekében, hogy a kórház-privatizációt meg lehessen állítani, a Fidesz akkor jár el helyesen, ha az Alkotmánybíróság döntését megvárva támogatja a baloldalról indított aláírásgyűjtési akciót - jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz elnöke a Kossuth rádió Krónika című műsorában hétfőn.

Dátum: 2003-11-25 18:20:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=17697
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:11:11.702654, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

A Fidesznek tulajdonképpen volt hátországa hová visszavonulni 2002 után?

Természetesen mindig is volt a polgári oldalnak - az egyszerűség kedvéért ezt nevezzük Fidesz - Magyar Polgári Szövetségnek - hátországa, hiszen az önkormányzatokban, megyei közgyűlésekben a mi értékeink és programunk nevében indulók gyakran kaptak közmegbízatást, tehát elnyerték az emberek bizalmát. Én fontosabbnak érzem azonban azt az értelmezését az Ön kérdésének, hogy ha a Fidesz- Magyar Polgári Szövetség erősebb akar lenni, akkor nem a székházában kell elsősorban virulens életnek zajlania, hanem ott kell lennie mindenhol. A hitvallásunkban is szerepel, hogy a közélet nem fölöttünk, hanem közöttünk - tehát az emberek között - van.

Október 23-án kifejezetten népes hallgatósága volt. Hadd utaljak erre a beszédre. Nyilván érzékelte, hogy az Ön beszédének tulajdonképpen két olyan mozzanata volt, amikor már-már párbeszéddé alakult. Nevezetesen, amikor a másik Magyarországról beszélt, ami a szívekben él, illetve, amikor azt mondta, hogy mi készen vagyunk, és egyszerre mozdulunk. És ekkor be is kiabáltak. Emlékszik erre a mozzanatra?

Hogyne.

Azt hiszem, amikor az iménti példát emlegettem a parlamenti politizálással kapcsolatban, a polgári körök igen népes táborának türelmetlensége, éppen ott és ekkor nyilvánult meg.

Hogy a közéleti beszéd, az akkor érdemel-e egyáltalán figyelmet, hogy ha szinte párbeszédnek tűnik. A kinyilatkoztatások egy demokráciában nem különösen izgalmasak. Szerintem izgalom ott van, meg feszültség, amikor a hallgatóság és a mikrofon mögött álló ember között valóságos párbeszéd zajlik. Akkor is, ha ez szavakban nem feltétlenül ölt testet, de egy-egy mondat, ami a mikrofon mögül jön, a hallgatóságban elindít egy gondolatot, és a szónok következő mondata már erre a gondolatra felel. Én tehát az összes közéleti megszólalásomat - még ha egymagam állok is a mikrofon mögött - valóságos párbeszédnek gondolom, hiszen olyan kérdésekre próbálok válaszolni, amelyekről tudom, hogy ott élnek az emberekben. A polgári köröknek szerintem az egyik feladata a kezdetektől fogva világos volt: a polgári körök azért jöttek létre, hogy azok az értékek, amelyeket fontosnak éreznek a polgári körökhöz tartozó emberek, ne tűnjenek el a közéletből, hanem inkább erősödjenek. Függetlenül attól, hogy éppen nincs a kezünkben kormányzati lehetőség, mégis tegyünk azért, hogy ezek a nemzeti, polgári, keresztény értékek megerősödjenek. És azokat az alkotásokat, amelyek ezeknek az értékeknek a jegyében jöttek létre, ne lehessen letakarítani a föld színéről, legyen szó mondjuk a Terror Háza Múzeumról, vagy a koronáról, amely a Parlamentbe - az ország házába - költözött, de sorolhatnék még jó néhány ilyen példát. Azt hiszem, hogy ezzel a költségvetéssel, ami most előttünk van - a 2004-es évre szólóval - egy új korszak is elkezdődik. A polgári köröknek immáron nem csak saját értékeikért kell kiállniuk a jövőben, hanem ki kell állniuk más emberekért is. Úgy látom ugyanis, hogy meg kell védeni a nyugdíjasokat és meg kell védeni az egészségügyben dolgozókat. Azt is látom, hogy a pedagógusok szintén rászorulnak arra, hogy törődjön velük valaki, s hogy a független intézmények, amelyek ellen nap mint nap erősödnek az egyszersmind saját személyes életünk elleni támadások, meggyőződésem szerint megint csak védelmet érdemelnek.

Önöknek is ki kell állni a jelek szerint, mert ezt várják önöktől. Hadd utaljak vissza a beszédére, és az azzal kapcsolatos reakcióra, illetve - azt hiszem pontosan ezen a hétvégén - a Pest megyei polgári köröknek lesz egy összejövetele, ahol többek között a politikához és a politikai pártokhoz való viszonyukat is meghatározni szándékoznak. Tévedés ne essék, nem azt mondták, hogy a Fideszhez, hanem a politikai pártokhoz, és ebben nem csak önök vannak benne. Ez bizonyos fokig az útkeresést is jelenti, netán az elégedetlenséget és türelmetlenséget.

A türelmetlenség sohasem jó tanácsadó, először is szeretném ezt mondani. Okosan cselekedni csak akkor lehet, ha az ember előtte türelmesen végiggondolta, hogy pontosan milyen célok érdekében akar cselekedni. A polgári köröknek most azt tanácsolom türelmetlenség helyett, hogy azt a munkát végezzük el, ami az utcán hever. Mondok egy példát. Most indult aláírásgyűjtés a pedagógusok ügyében, mert hogy az új törvény nem teszi lehetővé, hogy a pedagógus a szülőnek bizonyos információkat a nebulóról - a szülő saját gyermekéről - átadjon. Ez egy olyan képtelenség, ami ellen - azt hiszem - fel kell lépni. Kinek van erre ereje ebben az országban, ha nem azoknak, akik egyébként már megszervezték magukat, lásd polgári körök, akik részt vesznek ebben az aláírásgyűjtésben, és ha kell, akkor nyilván majd más módon is hangot adnak a véleményüknek? Itt van például a kórház-privatizáció kérdése, amit mindenképpen meg kell állítani. Megvárjuk az Alkotmánybíróság döntését, hogy mit hoz, de megindult egy aláírásgyűjtés, amit ráadásul baloldalról indítottak. Azt gondolom, a polgári köröknek érdemes ezt támogatni, függetlenül attól, hogy a Fidesz - Magyar Polgári Szövetségnek mi az álláspontja. Jelzem egyébként, az a helyes, ha mi is támogatjuk ezt az aláírásgyűjtést. Ugyanakkor még előttünk van egy európai uniós választás is 2004. június 13-án, a polgári körök nyilván ebben aktívan részt vesznek. Majd erre vonatkozóan lesz is hozzájuk kérésem, amit majd a hétvégén, a Debrecenben tartandó nagy polgári körös rendezvényen szeretnék nekik elmondani. Visszatérve a kérdésére: a polgári körök nem tartoznak egyetlen párthoz sem. Most új időszámítás kezdődik a költségvetéssel. Nagyon sok család, nagyon sok ember élete nehezül el emiatt az előttünk álló rossz költségvetés miatt. Az uniós csatlakozásra való felkészületlenség ráadásul egy újabb csomagot is az emberek hátára tesz, tehát még egy terhet jelent számukra. Ez az a pillanat, amikor a polgári köröknek - szerintem - nem magukkal kell foglalkozni elsősorban, hanem azokkal, akik nincsenek közöttünk. Azok érdekében kell kiállni, akkor is, ha tudjuk, hogy ők - meglehet - sohasem fognak csatlakozni hozzánk.

Ön minek tekinti az európai uniós választásokat? Egy nagyon komoly, tétre menő választásnak, avagy a 2006-os parlamenti választás főpróbájának, netán mindkettőnek?

Kétségkívül az európai uniós parlamenti választáson látszólag Európára fogunk szavazni. De ha jobban belegondolunk, a választást követő napon mi ugyanott fogunk élni, ahol most élünk. Nekünk tehát Magyarországon kell boldogulni. Ez a választás tehát, mint minden választás, rólunk magyarokról és Magyarországról szól. Ezért nem lehet belpolitikainak vagy külpolitikainak minősíteni, ami kétségkívül hatással lesz a kormány választás utáni döntéseire, és hatással lesz a 2006-os választásokra is. Tehát egy jelentős eseményt látok magam előtt, amelyről a saját nézőpontunkból még azt tudom mondani, hogy ez az első lehetőség a polgári körök számára is, hiszen a polgári körök a 2002-es választások után jöttek létre. Most megmutathatjuk egymásnak, mit tudunk, ha összefogottabban, ha felkészültebben, ha az összefogás jegyében indulunk neki a választásoknak. Lesz a Fidesznek listája, Szabad Európa listának fogják nevezni. Ez - reményeink szerint - az összefogás listája, az MKDSZ, a Lungo Drom, a Fidelitas és a Fidesz közös listája lesz.

2003. november 24. Kossuth Rádió Esti Krónika Háttér, riporter: Vass István Zoltán

(Szerkesztett változat)