Filmtörvény kérdőjelekkel
Halász János, a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség országgyűlési képviselőcsoportjának vezérszónoka a Parlamentben a készülő filmtörvénnyel kapcsolatos vezérszónoklatában több kérdést is megfogalmazott, melyekkel a szakma is egyetértett. Az alábbiakban a beszédet szó szerint közöljük.
Dátum: 2003-11-26 16:30:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=17731
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:12:21.988977, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház!
A hazai filmgyártás és filmforgalmazás máig nagy problémája, hazai közéletünk nagy adóssága egy széleskörű szakmai konszenzust tükröző filmtörvény hiánya.
Most a parlament elé került egy javaslat, mely a szakma támogatását élvezi.
A törvényjavaslat sommásan megfogalmazott célja: minél több értékes alkotás létrejöttének lehetővé tétele, támogatása.
E célnak persze elsősorban közönségközpontúnak kell lennie, hiszen mindaz, ami az elmúlt tíz év javaslatait motiválta, az a nézők érdekében történt. Ha nem a befogadó szempontjait tartjuk szem előtt, akkor minden erőfeszítés hiábavaló volt.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a filmszakma érdekei, sajátos igényei, szempontjai kiesnének figyelmünk köréből.
A feladat jelen idejű, de egyben hosszú távlatokra irányuló és elodázhatatlan. A filmtörvényt az Országgyűlésnek meg kell alkotnia. Ám az, hogy milyen lesz, cseppet sem mindegy.
Az a tervezet elkészült, amit a szakma a minisztériummal egyeztetve elfogadott, de törekedni kell minél szélesebb konszenzus megteremtésére, hiszen egy ilyen típusú törvény a magyar kulturális élet számára nagyon fontos.
Örömmel látom, hogy ez a tervezet tartalmazza a polgári kormány és a filmes kerekasztal között, 2001-ben, 2002-ben folyó párbeszéd alapelveinek többségét.
A minisztériumi sikerinterjúk erről nemigen szólnak, de nem baj, ami érték, az így is érték marad.
Most, a törvényalkotó folyamatban a hazai filmgyártásnak azt a hosszú távon is jól működő, racionális rendszerét kell megteremtenünk, amely történetének második évszázadában megfelelően koordinálja a hazai filmgyártást és filmforgalmazást, érvényesíti a szakmai és nézői szempontokat egyaránt.
A filmgyártás mindig is a hazai kulturális élet egyik meghatározó, alkotásaiban nívós és sikeres ága volt.
A rendszerváltozás óta persze szembe kell néznie a globalizáció hatására kialakult súlyos problémákkal. Magyarországon átlagosan napi két órát töltenek filmnézéssel az emberek, de ennek elenyésző töredékét jelentik a magyar filmek. Ennek egyik oka az is, hogy a tévében nem lehet magyar filmet látni. A másik, hogy alig készülnek olyan filmek, amelyek népszerűek lennének a nagyközönség körében.
A mozik száma 1990 óta több ezerről 500-ra, a mozilátogatók száma 35 millióról 14 millióra csökkent, és a 14 millió néző több mint 90 %-a is amerikai filmet néz. Magyar filmre évente csak egymillió kétszázezer néző kíváncsi.
Éppen ezért teljes mértékben támogatjuk, hogy a jelenlegi törvénytervezetben szerepeljen a normatív támogatások feltételrendszere. Fontos, hogy a támogatások odaítélésénél a nézőszám nagyságát, arányát is vegyék figyelembe.
Ha a magyar film nem jut el a magyar közönséghez, akkor a törvény nem éri el legfontosabb célját.
Egyetértünk a törvényben megfogalmazott célokkal. Támogatjuk, hogy az állami támogatási rendszer működtetése során a közpénzek felhasználása hatékony és eredményes, átlátható és ellenőrizhető legyen, úgy hogy közben folyamatosan nőjön a magyar filmek nézettsége.
Ezek a filmtörvény tervezetének sarokpontjai.
Nagyon szomorú lenne, ha más európai országokban tapasztalt negatív hatásokkal kellene szembesülnünk. Mint például Finnországban, ahol a hírek szerint a szakma kontraszelekciója a kilencvenes évek közepére kaotikus állapotokat teremtett. A kuratóriumok és különböző szakmai műhelyek, irányzatok rossz döntések sorozatával szétzilálták a filmszakmát. A teljes művek elkészítéséhez elégséges támogatásokat mindig csak a "nagy öregek kapták".
Reméljük, nálunk ez nem fordulhat elő. Bízunk benne, hogy a tervezetben szereplő műhelyek létrehozása nem az említett rossz példát erősíti. Sajnos a törvénytervezetben tisztázatlan, hogy kinek van joga arról dönteni, hogy mi minősül műhelynek és mi nem. Ez persze nem véletlen, mert ki dönthetné el, hogy ez műhely, ez meg nem? Ám hiába lesz nyitott a rendszer, azaz bárki létrehozhat új műhelyt, ha nem kap elég pénzt. Félő, hogy az új alkotók nem új műhelyeket hoznak majd létre, hanem ahhoz a műhelyhez csapódnak, amelyik a legtöbb pénzt kapja.
A jelenlegi tervezetből világosan látszik, hogy a filmszakmának sikerült elérnie, hogy a Medgyessy-kormány választási ígéretét betartatva, még idén a parlament elé kerüljön a törvény, de a tervezet számos ponton nyitva hagy kérdéseket.
A kormány által beterjesztett javaslat Wittgenstein szellemében készült. Aki azt várta, hogy egy átfogó mozgókép törvény készüljön, csalódottan ugyanazt állapíthatja meg, amit Wittgenstein a filozófiáról: Mindent úgy hagy, ahogy van.
Igaz jogilag rendezettebb formában, a feladatokat pontosabban megjelölve.
Pedig meghatározó szakmai körök véleménye szerint a jelenlegi támogatási rendszer ezer sebből vérzik.
A szocialista kormány - úgy látszik - nem azt tekintette a törvény feladatának, hogy ideális keretet biztosítson, átfogóan rendezze a mozgókép kultúra egészét, hanem a lehető legkisebb változtatás mellett a jelenlegi működést szentesítse.
A szakma nyilvánvalóan elfogadta - komoly engedmények árán is -, mert az ígért évi 1,5 milliárdos támogatásnövekedés, már önmagában is jelentős előnyöket biztosít a filmes szakma egészének.
A kompromisszum értelmében, kisebb mértékben növekszik az állami támogatás, mint amilyen mértékű támogatás növekedés a Filmszakmai Kerekasztal javaslatában szerepelt, sőt még annál is, amit a kormányfő februárban megígért. Legalábbis ez olvasható a kormány 2004. évi költségvetési javaslatában.
Az ígért másfélmilliárdos támogatás helyett csak 1 milliárd 250 millió forint szerepel a javaslatban. Erre a Kulturális és Sajtó bizottság ülésén felhívtam az államtitkár úr figyelmét, aki a következő bizottsági ülésen ígéretet tett arra, hogy egy módosító javaslattal rendezik ezt a problémát. Hogy ez biztosan így legyen, mi is beterjesztünk olyan javaslatot, amely ezt a hiányozó 250 millió forintot is biztosítja a magyar film ügyének.
Tisztelt Ház!
A törvény iránya megfelelő ugyan, de hiányossága, hogy több probléma megoldására nem nyújt biztosítékot.
Létrejönne pl. a Mozgókép Koordinációs Tanács.
A Mozgókép Koordinációs Tanács azonban csak korlátozott jogkörökkel rendelkezik, mert nem mertek a Médiatörvény módosításába belekezdeni. Így arra a jogos igényre semmiféle garanciát nem tartalmaz a törvény, hogy az ORTT, illetve a médiumok által kiírt pályázatokat összhangba kell hozni a MMKA-éval, hogy a producerek filmterveik összeállításakor számolhassanak ezzel az összeggel is. Lehet, hogy ez is csak óhaj marad?
A Koordinációs Tanács taglétszáma túlméretezett. Érdemes volna megfontolni azt a megoldást, hogy kevesebb taggal működjön a Tanács. A javaslat szerint 5 minisztérium képviselője is tagja lenne a legalább 15 fős testületnek. A NKÖM egyeztethetne a többi minisztériummal, és képviselhetné a kormány egységes álláspontját. A Tanács így 15 tag helyett 9 taggal már talán működőképes lenne.
Sajnos a Tanács olyan jogköröket kap, amelyek több ponton a hatályos médiatörvényt érinthetik. Így fölvetődik a kérdés: egy 2/3-os törvényt feles törvényben akarnak felülírni?
A Tanács a pályázatokat hangolja össze, akár közös pályázatokról dönthet. Ám az MTV-nél állandósult csődhelyzet, a Duna TV nehéz anyagi helyzete és az ORTT költségvetésének kormány általi csökkentése miatt amúgy is kérdésessé vált, hogy egyáltalán képesek lesznek e pályázatokat kiírni. Márpedig a televízióban is vetíteni kell a magyar filmeket, hiszen a magyar polgárok adóforintjaiból készítik őket.
Nézzük mi a helyzet a gazdasági környezet tekintetében?
Az oly nagyon várt törvényi szabályozás biztosan nem fogja a befektetőket sokkal nagyobb összegek beruházására serkenteni. Ne legyen ebben igazam, de úgy látom, hogy a 10%-os adókedvezmény nem elég csábító, és ez ráadásul nehezen egyeztethető össze a szektorsemlegességgel.
A forgalmazónak miért nem írja elő a törvény - az európai gyakorlatnak megfelelően -, hogy a mozijegyek után járulékot fizessen?
Ráadásul a remélt áfa-csökkentés helyett a jövő évi adótörvényben megemelték a mozijegyek áfáját is.
Az áfa törvény változása, szigorítása miatt az állami támogatások is kevesebbet érnek.
A közüzemi díjak drasztikus emelése pedig tovább csökkenti a támogatások reálértékét.
Nyitva maradt annak a megoldása, hogyan termelhetné ki a maga eszközeivel a szakma a szükséges pénzt az állami támogatáson felül.
Úgy tűnik tehát, hogy a külföldi bérmunkák jórészt továbbra is el fogják kerülni Magyarországot, mert a szomszédos országokban jóval kedvezőbb gazdasági feltételekkel várják őket.
A szabályozás egyáltalán nem érinti az állami tulajdonú cégek összevonását. Nem beszél arról, hogy a szakma javaslatára ezek maradjanak állami tulajdonban a filmgyártás infrastruktúrájának biztosítása érdekében. Ezek szerint a Medgyessy-kormány nem mondott le ezek privatizációjáról?
Pedig látható, hogy az eddigi privatizációs kísérletek mindegyike jelentős veszteséget okozott a filmszakmának. Erről is hallgat a tervezet ahelyett, hogy szabályozná ezt a területet is oly módon, hogy a hatékony működés érdekében magántőkét is bevonna. Miközben Csehországban, Szlovákiában, Romániában jelentős fejlesztések eredményeképpen komoly bevételekhez jutnak külföldi bérmunkából, nálunk a megmaradt értékeket is elvesztegetik.
Az eddig elmondottak alapján, sajnos, megállapíthatjuk, hogy a mozgókép címet viselő törvényjavaslat nemhogy a mozgókép kultúra egész területét rendezné átfogóan, de még a szorosan vett filmes terület égészét sem.
A mozgókép nem ugyanaz, mint a film. A törvény alig mond valamit a többi mozgóképes területről.
Amikor kapcsolódási pont van, akkor meg megkerüli a médiatörvényt. Csak nem azért, mert akkor ez 2/3-os törvény lenne?
A javaslat a videó és DVD gyártást, illetve forgalmazást csak megemlíti.
A televízióknak csak ajánlásokat fogalmaz meg, amit e törvény nélkül is ugyanúgy megtehetne. Ha megnézzük az MTV vagy a kereskedelmi televíziók mai műsorpolitikáját, akkor nem nagyon láthatunk arra esélyt, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány új televíziós szakkollégiuma által elkészítetett tévéfilmeket ezeken az adókon hajlandók lesznek bemutatni. Ha igen, akkor is könnyen lehet, hogy csak a jelenlegi gyakorlatnak megfelelően, éjfél után lesznek láthatóak.
Az ORTT most készül engedélyezni a TV2-nek, hogy kevesebb közszolgálati műsort sugározzon, és leszállítja a büntetés mértékét is. Félő, hogy továbbra is csak szappanoperák gyártására fordítják azt a pénzt, amit játék- és dokumentumfilmekre kellene.
E törvény alapján nincs semmiféle garancia arra, hogy a létrehozandó külön tévés kuratórium támogatásával készült filmeket levetítik a televíziók.
A törvény továbbra sem rendezi megnyugtatóan az MMKA szervezeti átalakítását. Többek között továbbra is kérdéses, hogy az alapítók közül hány olyan szervezet van, amely már nem is létezik? Az is kérdéseket vet fel, hogyan pályázhat az, aki dönt a pályázatokról?
Az Állami Számvevőszék véleménye szerint több esetben ugyanazok pályáznak, akik a pénzt osztják. Felmerül a kérdés: át kell e alakítani a MMKA kuratóriumát, ez megoldja e a problémát?
A Közalapítvány működésének átláthatóságát az is segítené, ha az MMKA általános pályázati és támogatási feltételeit, valamint a támogatások elosztásának mechanizmusát meghatározó támogatási szabályzatát a kulturális miniszter az Országgyűlés Kulturális és Sajtó bizottságának véleményének figyelembevételével hagyná jóvá. Teszünk erre vonatkozó javaslatot is.
Javasljuk azt is, hogy az MMKA kuratóriumainak működését - sikereit, gondjait - kétévenként vizsgálják felül, és ha kell, akkor tegyék meg a szükséges lépéseket.
Már beszéltem a normatív támogatásról.
Ezt a nézőszám alapján, és a filmfesztiválokon elért eredmények alapján kaphatják a támogatottak. Ez helyes, de azt feltétlenül meg kell említeni, hogy amíg a nézőszám alapján megítélt normatív támogatás viszonylag könnyen ellenőrizhető, addig a filmfesztiválokon elért sikerek alapján megítélt normatív támogatás odaítélése újabb kérdéseket vet fel. Jelenleg a fesztiválokon való megjelenést a MMKA Filmunió Kft-je végzi. Ez a Kft. a jelek szerint a törvény hatályba lépésétől megszűnik. És a törvény nem rendelkezik arról, hogy ki dönt ezután arról, hogy melyik film juthat ki egy külföldi fesztiválra. Nem megoldott annak a kérdése sem, hogy ki menedzseli a magyar filmek megjelenését a külföldi fesztiválokon. Ezt a kérdést feltétlenül rendezni kell a törvény vitájának lezárásáig.
Azt is érdemes átgondolni, hogy miért számít magyar filmelőállítónak olyan külföldi állampolgár vagy külföldi állampolgárok vezette jogi személyiségű szervezet, aki vagy amely csak annyiban magyar, hogy magyarországi székhellyel rendelkezik.
A filmek tulajdonjogának kérdését sem látom megoldottnak. Az megnyugtató, hogy végre rendeződik a régi filmek tulajdonjoga körüli évtizedes vita. A Nemzeti Filmarchívumhoz kerülnek az 1987 előtt gyártott magyar filmek jogai, de ki lesz az ezután gyártott filmek tulajdonosa? Az állam az általa adott támogatás mértékében miért nem lehet tulajdonos? Miért a producerekhez kerülnek a magyar filmek jogai, ha 80%-ban állami pénzből készülnek?
A törvénytervezet egésze azt tekinti a legfontosabbnak, hogy szakmai döntések szülessenek. Ám a Nemzeti Filmiroda tekintetében a legkevésbé sem valósul meg ez az igény. Ezen mindenképpen változtatni kell.
Ezért javasoljuk, hogy a miniszter ne pályázat nélkül - ahogy a javaslatban szerepel - nevezze ki az igazgatót, hanem nyílt pályázat útján válassza ki a megfelelő személyt.
A Filmszakmai Bizottság tagjait se pályázat nélkül nevezze ki az igazgató, hanem őket is nyílt pályázat útján válasszák ki.
Ennek a kiválasztásnak azért kell demokratikusabbnak lennie, mert ez a testület fontos kérdésekről dönt.
A Filmszakmai Bizottság dönt az "art" minősítésekről. Az "art" minősítés azt jelenti, hogy a filmek esetében több kópiát lehet állami támogatásból készíteni.
Az egykori három T helyett elegendő ma a kópiaszámmal kifejezni a filmmel kapcsolatos értékelést, mert ez meghatározza a reklámköltségektől az előadások számáig a forgalmazási mutatókat. Ezért kell nagyon körültekintően bánni az alkotások besorolásánál.
A Nemzeti Filmiroda fogja besorolni a mozikat is az "ART" kategóriába. Ez a mozik esetében azt jelenti, hogy a forgalmazót e szerint támogatják.
Fontos tehát az, hogy még áttételesen se a miniszteri akarat érvényesüljön a besorolásoknál.
Tisztelt Ház !
Említettem már, hogy fontos a finanszírozás, a támogatás jelentős emelése, és az ezzel kapcsolatos garanciák is fontosak, de néhány következményen el kell gondolkodnunk.
Ez az összeg hamarosan a minisztérium költségvetésének több mint egy tizede lesz. Vajon a nézők visszaigazolják majd, hogy ezzel a jelentős, fontos támogatással nő a magyar filmművészet megbecsülése? Vagyis nő-e ettől a nézőszám is?
Az is fontos kérdés, hogy más művészeti ágak és szakmák is kapnak-e hasonló esélyt? Vajon születik-e róluk is törvény? Miért ne lehetne a művészek jogállásáról is törvényt alkotni?
Az előadóművészi, a képzőművészeti területekre vonatkozóan is készültek tervezetek, de úgy tűnik, azt egyelőre nem veszi elő a kormány. Kezdeményezzük majd, hogy a Kulturális Bizottság tárgyalja ezeket a kérdéseket is, ha már a kormány nem foglalkozik velük. Reméljük, a Filmtörvény nyomán más kulturális területek is hasonlóképpen, a szakma képviselőiből álló testületek irányításával szerveződnek meg, és törvény által szabályozva működnek majd.
Tisztelt Ház!
A mozgóképről szóló törvény a hibák ellenére is fontos. Üdvözöljük, hogy a törvény megszületett.
Ha látunk garanciát arra, hogy a javításra, átgondolásra szoruló részekhez benyújtott módosító indítványainkat megfontolják, elfogadják, akkor el tudom képzelni, hogy támogassuk a törvényt a parlamenti szavazás során.
Köszönöm a figyelmüket!