Menü
Profil
KemoPass Fiók

Jelentkezz be a személyes hírfolyam és a cikkbeküldések eléréséhez.

Háromszor többet tud vásárolni az osztrák mint a magyar

Van mit behozniuk az EU-csatlakozás előtt álló országoknak az osztrák színvonalhoz képest a háztartások vásárlóerejét tekintve - állapítható meg abból az összehasonlító elemzésből, amelyet a Die Presse című bécsi napilap ismertetett a héten európai uniós mellékletében.


Dátum: 2003-11-28 09:50:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=17789
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:13:39.601648, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2


Az újság forrásmegjelölés nélkül olyan táblázatot közölt, amelyben a jövő májusban csatlakozó országok (Ciprus és Málta nélkül) csoportját, valamint Horvátországot, Bulgáriát és Romániát hasonlította össze Ausztriával a háztartásokra, illetve az egy lakosra vetített vásárlóerő alapján. A bécsi lap táblázata 100 egységnyinek vette az osztrák vásárlóerőt mind a háztartásokra, mind pedig egy lakosra számítva. Már itt felhívta a figyelmet arra a sajátosságra, hogy az alpesi országban azonos a két mutató értéke, míg a vizsgált országokban a háztartásokra számított vásárlóerő elmarad az egy lakosra vetítettől.

Az osztrákhoz mért összevetésben Szlovénia érte el a legjobb eredményt, ahol a háztartások vásárlóereje az osztráknak körülbelül az 55 százalékát éri el, egy lakosra vetítve pedig mintegy 70 százalékát. Csehország következik aztán alig több mint 40, illetve közel 50 százalékos mutatókkal, majd Horvátország valamivel több mint 35 és közel 55 százalékkal.

Magyarországot a negyedik helyre tette Ausztriához mérten az osztrák lap, amelynek a táblázata alapján a magyar háztartások vásárlóereje az osztráknak a 30 százalékát sem éri el, míg egy lakosra számítva is csak alig éri el a 30 százalékot.

A ranglistán Lengyelország, Észtország, Szlovákia, Litvánia, Lettország, Bulgária és Románia követi egymást csökkenő értékekkel. Az utolsó helyen álló Romániában a háztartások vásárlóereje alig haladja meg az osztrák érték 10 százalékát, egy lakosra számítva pedig 15 százaléka körül mozog.

A lap szerint az osztrák háztartások vásárlóerejének átlaga 2003-ban 29 850 euró, ami 260 euró/forint árfolyamon számítva 7,76 millió forinttal egyenlő. A legjobb eredményt elérő Szlovéniában ez az érték 21 080 euró (kb. 5,48 millió forint), a harmadik helyre sorolt Horvátországban pedig 13 450 euró (kb. 3,5 millió forint).

Az elemzésben rámutattak arra, hogy a csatlakozó országokban - arányait tekintve - rendkívül magasak az élelmiszerekre fordított kiadások. Míg Ausztriában egy háztartás átlagosan csak a kiadásainak a 18,3 százalékát fordítja élelmiszerekre, addig Szlovéniában például 26,7, Csehországban 30, Romániában 41,5, Bulgáriában 47, Litvániában pedig 50,3 százalékát. A lakhatásra kiadott költségeknél viszont fordított a helyzet, mert az osztrák háztartások átlagosan a kiadásaik 17 százalékát fordítják ilyen célra, míg például Horvátországban 12, Szlovákiában pedig 7 százalékát.

Nagy a vidék lemaradása

A mellékletben arról tájékoztatták az olvasókat, hogy az egyes országokon belül is nagyon nagyok a különbségek a vásárlóerőt tekintve. Példaként vették ehhez - a lap kiemelése szerint a reformútra lépett országok közül legsikeresebb - Magyarországot. A jóléti mutatókat tekintve Budapest jelentősen megelőzi a vidéket azon logika alapján, hogy ha a magyar átlagot 100-nak veszik, akkor egy budapesti tavaly 143 forintot adott ki, míg a magyar főváros környékén élő 127 forintot, Észak-Magyarországon 103, az Ausztriával határos nyugati területeken 102, Borsod-Abaúj-Zemplénben viszont csak 71 forintot. (Ha az osztrák átlagot 100-nak vesszük, akkor Bécsben 113 ez a mutató, míg a legalacsonyabb értéket elérő tartományban Karintiában 92,3.) Az osztrák összeállítás szerint a magyarországihoz hasonló a helyzet más csatlakozó országokban is, amit egyebek között az idegenforgalom területi koncentráltságával, a nemzetközi cégek betelepülését kísérő szolgáltatási igények megnövekedésével, az általuk teremtett új munkahelyek jövedelemforrást biztosító hatásával, valamint a kedvező infrastrukturális környezet iránti elvárásaikkal magyaráznak.

A Die Presse mellékletében nem véletlenül jegyezhették meg, hogy impozáns a közép-európai országok gazdasági növekedési mutatója, ami jelentősen meghaladja az EU-átlagot, mégis még nagyon nagy a különbség a tagjelölt és az EU-tagok között a jólétet tekintve.

MTI - fidesz.hu

Kapcsolódó elemek