Készüljön fel 2004-re!
Nyugat-Európa az unió keleti bővítése miatt lassan kezd megijedni. Alapvetően két oka van ennek. Egyrészt miközben az új uniós alkotmány elfogadtatása kapcsán akár politikai válság is kialakulhat a tagállamokban, illetve a szuperállam brüsszeli központjában, amit az elmúlt hétvége eseményei is alátámasztanak, addig az öt hónap múlva bekövetkező, zömmel exkommunista blokk csatlakozása révén szélesedik majd a szakadék az Európai Unió leggazdagabb és legszegényebb országai között. Másrészt az új tagállamok csatlakozása miatt ádáz küzdelem indul az uniós források elnyeréséért.
Dátum: 2003-12-15 10:03:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=18344
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:18:30.592434, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Véletlen-e, hogy egyre több nyugati politikus aggódik a jövő év beláthatatlan folyamatai miatt?
De vegyük kicsit részletesebben a kontinentális és globális trendet. A keleti bővítésnek keresztelt folyamat olyan pillanatban valósul meg, amikor az eurózóna gazdaságának erejét adó Németországban, Franciaországban és Olaszországban a bővülés mértéke elenyésző: alig-alig haladja meg a statisztikai hibahatárt. S nem vigasz az sem, hogy az Egyesült Államokban meglódult a növekedés, ugyanis az Európai Unió gazdasága alapvetően nem USA-függő. Mellesleg Brüsszelnek óriási gondja van az említett országokkal is, hiszen a stabilitási paktumban rögzített költségvetési deficit mértékét mindegyikük túllépi. Hogy miért nem büntet az EU fővárosa? Egyszerűen azért, mert lépéshátrányba került magával s korábbi dogmáival szemben... Míg ugyanis elvi, főként közgazdaságtan-könyvekbe illő viták bontakoztak ki fiskális és monetáris kérdésekben, az Európa gazdasága tartópilléreinek bizonyuló országok az előírásokat egyszerűen képtelenek teljesíteni.
Egy kis kalandozás: a Medgyessy-kormány, amely gyakorlatilag a tönk szélére küldte a magyar gazdaságot, vajon hogyan tud megbirkózni a szigorú kritériumokkal, az alacsony államháztartási deficittel és a leszorított inflációval?
Visszatérve az alapproblémára, az uniós fejlettség átlagát nem produkáló, illetve a jelentős lemaradásban lévő tagállamok (Portugália, Spanyolország és Görögország) és az említett, gazdagabb országok közötti különbség tovább szélesedik majd, amit ráadásul tetéz a csatlakozó országok ádáz harca a brüsszeli pénzekért. Amenynyiben pedig hinni lehet a strukturális alapok megreformálásáról szóló híreknek, az új tagállamok felzárkóztatási folyamata eltér majd az eddigi gyakorlattól. Az EU politikusai tudniillik azt rebesgetik, pénz csak oda áramolhat, ahol van esélye a megtérülésnek. Ez lenne a szociális-piacgazdasági elveket hirdető Európa?
A jövő májusi integráció gazdasági értelemben valószínűleg kudarc lesz az unió jelenlegi és jövőbeni tagállamainak is. A nyugati közösség saját problémáit csak ideig-óráig tudja elhárítani, eközben ráadásul az újaknak is nyújtani kell(ene) valamit.
Ami pedig bennünket illet: támogatásokban, dotációkban bíznak a gazdaság szereplői, ehelyett viszont pályázati dokumentációkat és űrlapokat fogunk kapni... Csurran-cseppen persze valami, de ennek az új rendszernek a kitanulása várhatóan hosszú hónapokba, esetleg évekbe telik majd. Egy kis adalék: a legjobb pályázatírók a németek, akik befizetett tagdíjuk 75-80 százalékát tudják csak visszanyerni... Arról a tényről pedig, hogy kapásból 100-150 ezer hazai vállalkozás jelent csődöt az integráció következtében, a kormány egyszerűen nem hajlandó tudomást venni!
Készüljön fel 2004-re! - javasolják uniós politikusok a tagállamok polgárainak a nyugati lapokban. Ez rendjén is van. De nekünk - itt a pénzügyi káosz és gazdasági krach közepén - mit tanácsolnak? És mit a Medgyessy-kormánynak?
Szajlai Csaba, Magyar Nemzet