Nyolcvanöt éve született Mándy Iván

Budapesten született, a Gyár utcában, s egész életében ez a város volt lakhelye, műveinek ihletője. Apja, Mándy Gyula hírlapíró volt, afféle bohém csodabogár, számtalan anekdota hőse, Karinthy, Kosztolányi, Heltai és Szép Ernő barátja. A szülők korán elváltak, de a kapcsolat apa és fia között szoros maradt, Mándy Gyula mindenhová magával vitte fiát, szerkesztőségekbe, kávéházakba, moziba, futballmérkőzésekre. Az ifjú Mándy jobban kedvelte ezeket a helyeket, mint az iskolát, melyből 16 éves korában kimaradt, és soha nem is érettségizett le. Az egyetlen jó emléke a Lónyay utcai református gimnáziumból az volt, hogy Áprily Lajos tanította a magyart.

Dátum: 2003-12-22 11:57:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=18534
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:20:31.766163, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2

Az írással korán eljegyezte magát, részint apja hatására, részint azért, mert ezt érezte a legadekvátabb formának arra, hogy benyomásait, élményeit, gondolatait rögzítse, kifejezze. Első novelláját a negyvenes évek elején Schöpflin Aladár közölte a Tükör című folyóiratban, majd 1943-ban megjelent első kötete Csőszház címmel az Egyetemi Nyomda Diárium című sorozatában. A háború idején a Reggeli Magyarországnál volt a sportrovat szerkesztője, noha saját bevallása szerint a focin kívül semmihez sem értett.

A világháború után egy ideig az akkor elinduló Magyarok című lapba írogatott, majd az 1946-ban megjelenő Újhold című folyóirat egyik társszerkesztője lett, Pilinszky, Rába György és Lengyel Balázs mellett. A mindössze három évet megélt lapba írt többek között Nemes Nagy Ágnes, Ottlik Géza, Szabó Magda, Vidor Miklós, Rákos Sándor és Major Ottó is.

1948-ban azonban Lukács György támadása miatt, miszerint az ilyen L'art pour L'art műveszkedő társaság veszélyt jelent a népi demokráciára, a lapot ellehetetlenítették, íróit elhallgattatták, háttérbe szorították. Mándyban ekkor alakult ki a későbbi írásaiban is szinte állandóan érzékelhető sértettségi állapot. 1952-ben rövid ideig a Népszava Könyvkiadónál lektor, majd a Népművelési Intézetben műsorfüzeteket szerkesztett, de 1954-ben onnan is elbocsátották. Az "éhenhalástól" az Ifjúsági Rádió mentette meg, melynek gyöngécske hangjátékokat dolgozott át előadhatóvá. Ebben az időben kezdett el ifjúsági regényeket írni, ekkor keletkeztek a máig közkedvelt Csutak-sorozat darabjai: Csutak színre lép, Csutak és a szürke ló, Csutak a mikrofon előtt.

A hallgatás éveiben Mándy sokat írt, műveit egy nagy bőröndben őrizte. Kifogástalan eleganciájú alakja gyakran feltűnt a kávéházakban, presszókban, ahol apró cetlikre jegyezte rendkívül láttató erejű tőmondatait, melyekből írásait felépítette. Műveinek színtere a Tisza Kálmán, a Mátyás és a Teleki tér határolta háromszög volt, a belső Józsefváros és Ferencváros szürke bérházai, a kocsmák, a mosodák, a trafikok, liftek, vécék, uszodák, strandok, mozik voltak tájai. E tájakat népesítették be Mándy "hősei": a kisemberek, a félrecsúszott egzisztenciák, a "pálya szélén rekedtek", a kisemmizettek, a mindig vesztesek. S itt jelentek meg az emberarcú állatok, az ember módra érző és viselkedő tárgyak is. Rendkívül letisztult, szikár, ám mégis költői prózája jelezte, Mándy szereti ezt a várost, a piszkos kapualjakat, a lepusztult bérházakat, a falak repedéseit.

A hatvanas évek közepén aztán megtört a csend körülötte, az addig fanyalgó kritikákat felváltotta a lelkesedés, műveit sorra kiadták, s 1969-ben József Attila-, majd 1988-ban Kossuth-díjat is kapott. Az írói pálya megannyi jelentős állomása volt az 1963-as A pálya szélén című regény, 1967-ben a Régi idők mozija novelláskötet, az 1971-es Egy ember álma című regény, az 1981-ben megjelent Tájak, az én tájaim kisregény-kötete, az 1983-as Átkelés novellafüzér, majd 1986-ban a Magukra maradtak című kisregény. A hatalmas prózai műbe belefért még zenés játék (Mélyvíz), hangjáték (Ha köztünk vagy, Holman Endre), irodalmi forgatókönyv (Szabadíts meg a gonosztól) is.

A mozit nagyon szerette, Tati, Fellini voltak kedves rendezői, s írásai is több rendezőt megihlettek. Legsikerültebb filmje, a Sándor Pál rendezte Régi idők focija volt, melyből már-már szállóigévé lett, hogy "Kell egy csapat!".

A kilencvenes évek elején a felpezsdülő irodalmi-művészeti életben Mándy is részt vett, előbb a Holmi című lap szerkesztőbizottságának tagja, majd a Rónay György-díj kuratóriumának elnöke, 1992-től pedig a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke volt. 1995. október 6-án, az aradi vértanúk napján hunyt el Budapesten.

Egy 1987-es interjúban arra a kérdésre, hogyan jellemezné magát egy mondatban, így válaszolt: "egy fiú a térről, egy álmodozó, egy mozirajongó és monomániás fráter, aki megy a maga útján."

Sarudi Ágnes, MTI - Sajtóadatbank - fidesz.hu