Háromszázhetven éve halt meg Szenci Molnár Albert
Háromszázhetven éve, 1634. január 17-én halt meg Kolozsvárt Szenci Molnár Albert, a magyar irodalom, nyelvészet és református teológia fáradhatatlan munkása, az európai műveltség hazai közvetítője.
Dátum: 2004-01-15 12:37:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=19037
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:25:06.426339, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
1574. augusztus 30-án született a Pozsony megyei Szencen (ma Szlovákia). Életútja naplójából és műveiből részletesen követhető: Szencen, Győrött és Göncön tanult, itt segített Károlyi Gáspárnak a Biblia nyomtatásában. Egy ideig a debreceni kollégiumba járt, majd 1591-ben kezdte első, majd tízéves külföldi vándorútját, melynek során sokat nélkülözött. A wittenbergi, heidelbergi, drezdai egyetemeken tanult, Strassburgban szerzett baccalaureátust filológiából, de innen eltanácsolták kálvinizmusa miatt. Ezután Svájcba ment, Genfben felkereste Théodore Béze-t, a zsoltárfordító reformátort. Itáliai útja után 1595-től Heidelbergben teológiát tanulva megismerkedett számos humanistával. 1599-ben ment haza, pártfogókat keresve.
1600-ban kezdte második, 12 éves külföldi bolyongását, Frankfurtban nyomdai korrektor lett, majd Altdorfban telepedett le Conrad Rittershausen nyelvtudós révén. 1604-re készült el latin-magyar, magyar-latin szótárával, ezt személyesen adta át II. Rudolfnak, Prágában. Szállásadója Kepler volt, s bécsi professzorátust is ajánlottak neki, de nem fogata el, mert katolizálnia kellett volna. 1607-11 közt Marburgban Móric hesseni fejedelem támogatta, s újra kiadta a Károlyi-bibliát. Itt vette feleségül Kunigunda Ferinarit.
1612-ben hazatért, Batthyányi Ferenc prédikátora lett Rohoncon, majd pap Komáromban. Erdélyben Bethlen Gábor fejedelemhez ment, s megismerte Lackner Kristóf, Bocatius János és Rimay János írókat.
1615-ben harmadszor is külföldre utazott, Oppenheimben kántor, majd iskolai rektor lett. 1619-től Heidelbergben a pfalzi udvar támogatta. 1622-ban Tilly császári generális csapatai elfoglalták a várost, s őt kirabolták és megkínozták. Hanauba menekült, s Bethlen és a pfalzi fejedelem között közvetített. 1624-ben Bethlen hívására hazatért és tanár lett Kassán, Léván és Debrecenben mecénás után kutatott. 1630-tól Kolozsvárt egyházi állása volt, itt is halt meg.
Életműve óriási terjedelmű, s igen változatos. Elsőként állított össze magyar-latin szótárt, melyet később göröggel is kiegészített. Latin nyelvtana elveszett, írt Novae Grammaticae Ungaricae címmel magyar nyelvtant is. A Károlyi-biblia későbbi kiadásaiba bevette a zsoltárokat és a Heidelbergi Kátéból írt Catechizmust is.
Irodalmi művei közül jelentős a Lusus poetici (A költészet játéka). Vallásos írásai közül meg kell említeni Scultetius Ábrahám egyházi beszédeinek fordítását, s Idea Christianorum című traktátusát, mely a protestáns humanizmusnak az ellenreformációval vívott harcához kapcsolódott. Ide tartozik Kálvin Institutiójának fordítása, Imádságos könyvecskéje és a Consecratio templi novi című írása (Az új templom felszentelése) is. Újsztoikus művét: Az legfőbb jóról, Georg Zieglertől fordította, ez igazi életprogramnak a sors elfogadását, az erkölcsi értékek védelmét tekinti. A pfalzi oktatási elveket közvetítette a Syllecta Scholastica, mely az anyanyelvi oktatást és a lányok képzését emelte ki. Pedagógiai írásai erősen hatottak a hazai protestáns iskolákra.
Első, 1616-ig tartó korszakában az elősző század reformációjának hagyományait folytatta, a hazai szempontokat a pfalz-hesseni, polgárosodottabb humanizmus kultúrájával egészítette ki. Elméleti munkássága a biblia-tudományból nőtt ki, az újabb, javított kiadásokkal eszközrendszere is fejlődött. Szótárai és nyelvtana segítették a magyar nyelv egységesítését, s az irodalmi nyelv kialakulását. A korabeli német és francia szótárak alapján dolgozott, de sok ókori és reneszánsz anyagot is felhasznált, műve az enciklopédia irányában bővült, magyar-latin anyaga merített a beszélt nyelv fordulataiból. Szótárát, mely utat mutatott a magyar értelmiségnek az európai tudomány felé, 250 évig használták.
Legismertebb műve a Psalterium Ungaricum, Szent Dávid királynak százötven zsoltára, mely a XVI. századi előzmények betetőzése, a gyülekezeti igények kielégítésére készült, ám jelentős költői értéke is van. A fordítás során Szenci Molnár a francia és német reneszánsz költészetre és zsoltárokra is épített. A 150 darabot 130 dallamra, versformára írta, gazdag rímeléssel, ez régi líránk legköltőibb műve. Élt hangsúlyos és rímes-időmértékes formákkal is, verseiben hangot kapnak a magyarság szorongásai a sorscsapások miatt, a személyes líra és a tájköltészet is. Könyve napjainkig hat, Ráday Páltól Aranyon és Adyn át Kányádi Sándorig.
Teológiája a felekezeti ellentétek kibékítését célozta, protestáns uniót kívánt a katolicizmussal szemben, itthon viszont keresztény egységet javasolt a török ellen. Németországi kiadványai a magyar protestantizmus helyzetéről, a törökellenes harcokról tájékoztatták Európa közvéleményét. Bethlen politikáját és művelődési terveit támogatta a harmincéves háború alatt, segített a gyulafehérvári akadémia szervezésében, vendégtanárokat hívott oda.
Szenci Molnár életműve a késő reneszánsz irodalom és tudomány betetőzése, zsoltárkönyve a legtöbbet kiadott magyar művek egyike, száznál több kiadása jelent meg. Számos verse a legismertebbek közé tartozik, legszebb sorai szólássá váltak: "Mint a szép híves patakra a szarvas kívánkozik", "Tebenned bíztunk elejétől fogva".
(Fábri Ferenc, Sajtóadatbank)