Ketten hatottak rá igazán: Krisztus és Lao-cse
Tizenöt éve, 1989. január 22-én halt meg Budapesten Weöres Sándor Baumgarten- és Kossuth-díjas költő, író, műfordító. 1913. június 22-én született Szombathelyen, apja földbirtokos és katonatiszt, anyja művelt polgárcsalád lánya volt. Gyerekként Csöngén élt, iskolába Pápán, Szombathelyen, Győrött és Sopronban járt. Csodagyereknek tartották.
Dátum: 2004-01-21 13:28:00, eredeti URL: http://archiv.fidesz.hu/index.php?Cikk=19231
KCMDB-be feltöltve: 2024-05-04 19:26:05.651636, Feltöltő: fidesz_hu_scraper_v2
Már 1928-ban indult a Napkelet verspályázatán, s bár sikert nem ért el, Németh László felfigyelt rá. 1933-tól a pécsi tudományegyetemen jogi, földrajzi és történelmi, majd filozófiai, esztétikai tanulmányokat folytatott. 1932-ben jelent meg első verse a Nyugatban, 1934-ben pedig első kötete Hideg van címmel. Babits írta ekkor: Weörestől még kiszámíthatatlan meglepetéseket várhatunk.
Huszonkét évesen, 1935-ben megkapta a Baumgarten-díjat, 1936-ban pedig a Baumgarten-jutalmat. A következő években Észak-Európában, majd a Távol-Keleten járt. 1939-ben doktorált a vers keletkezésével foglalkozó, önvallomás-szerű tanulmányával. Ezután könyvtáros lett Pécsett, Székesfehérvárott, majd Budapesten. Az 1940-es években társszerzőként tevékenykedett a pécsi Sorsunk című újságnál.
1947-ben Budapestre költözött, s a következő évben feleségül vette Károlyi Amyt. Ösztöndíjat kapott a római Collegium Hungaricumba, s hazatérte után, világszemlélete miatt támadások érték. 1949 és 1956 között csak gyermekversei és műfordításai jelenhettek meg. Színes, eredeti hangú versein gyerekek nemzedékei nőttek fel (Bóbita - 1955, Zümzüzüm - 1969, Ha a világ rigó lenne - 1974). 1951-ben könyvtárosi állásából is elbocsátották, ez időben Kodály Zoltán támogatta, aki már korábban megzenésítette verseit.1956-ban A hallgatás tornya címmel kiadták az előző évtizedekben írt verseinek válogatását, ám ezt követően 1964-ig művei ismét nehézkesen láttak napvilágot. 1966-ban Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban járt. Munkásságát 1970-ben Kossuth-díjjal jutalmazták.
Weöres Sándor költészetére kezdetben a Nyugat lírikusai hatottak, közülük is elsősorban Babits Mihály és Füst Milán. Mestereitől tanulta meg a kitalált helyzetekben, szerepekben való alkotást. Korai verseiben a klasszikus formákat a hozzájuk tapadó hangulati elemektől függetlenül tudja alkalmazni, metaforái egy-egy mítoszt rejtenek magukban. Felfogásán Hamvas Béla keresztény és platonikus szemlélete is nyomot hagyott. Megközelítésében az emberi érzékek csak a jelenségek felszínén működnek, a praktikumra irányuló értelem sem jut sokkal mélyebbre, az igazi látást csak egy magasabb rendű, ősi szellemiség teheti lehetővé. Költői egyéniségét természetes, naiv őszintesége határozza meg, s vonzalma az ősi és primitív kultúrákhoz. Játékosság és nyitott szemlélődés, magasabb szinten a harmóniákhoz és versritmusokhoz való igazodás jellemzi költészetét. Igazi történelemfelfogása a szellem alakváltozásaiban lelhető fel, ahogy Egy másik világ, Őrültekháza, Örök sötétség tapad..., Le Journal, XX. századi freskó című versei bizonyítják.
Sokoldalúságát mutatja verseinek képi, érzelmi, gondolati és hangzáselemeket egyaránt figyelembe vevő, zenei jellegű megszerkesztése (Magyar etűdök, Rongyszőnyeg, Háromrészes ének, Harmadik szimfónia). A társadalmi jelenségek legfeljebb áttételesen szivárogtak be költészetébe (Elesett katonák, Relációk), inkább általános létélmények és életbölcsesség formájában jelentkeztek (A reménytelenség könyve, Marduh veszése, Nehéz óra).
A háború borzalmait az egyetemes értékvesztés részének tekinti, amely a cselekvésről való lemondását indokolja. Mítoszaiban a világ ősi egységének helyreállítása, a férfi-nő viszony, az anyag és szellem ellentétei és a művészi alkotás kérdéseit dolgozza fel (Hatodik szimfónia, Medeia, Orpheus). Sokszor hangsúlyozta az íráskép szerepét (Keresztöltés, Tapéta és árnyék), 40 szonettből álló ciklusa, az Átváltozások darabjai viszont az örök alakváltás, a vándorlás eszményei révén harmóniafelfogását, s a változás és változatlanság egységéről alkotott elképzeléseit hangsúlyozzák (Proteus, Marsyas és Apollon, A nyüzsgés, Animus, Anima, In aeternum).
Szerepjátszó készségét virtuóz módon érzékelteti Psyché című kötete (melyben egy 150 évvel korábbi, kitalált költőnő, Lónyai Erzsébet életébe és lelkivilágába helyezi magát), valamint a Középkori örmény szerzetes énekei. Késői korszakában részben korábban megjelent műveiből állította össze Hetedik, Nyolcadik és Kilencedik szimfóniáját. "Nekem már mindegy, pásztorbotom eltört, könnyű szalmán heverni, évezredek fáradalmát kipihenni" - írja a Merülő Saturnusban.
Weöres Sándor mesejátékokat, oratóriumdrámát és egyfelvonásos drámai költeményt is írt. Drámáiban a hatalomváltás kérdései foglalkoztatták, legfontosabb közülük az észak-afrikai helyszínen játszódó Octopus.
Műfordítóként is kivételes teljesítményt nyújtott. Három veréb hat szemmel című kötete a költészet szinte valamennyi területét és korszakát átfogja, s különösen vonzotta az antik kultúra, valamint a keleti, elsősorban a kínai irodalom. Vallomása szerint ketten hatottak rá igazán: Krisztus és Lao-cse.
Fábri Ferenc, Sajtóadatbank